„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!
Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
[color]
"Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell,
amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul,
szeretni sajnos senki nem tanul.
De a szeretet drága kincs,
földön ennek párja nincs.
Ha megosztod mégse fogy,
inkább úgy lesz még nagyobb."
Benedek Elek
amit a másik örömmel elvisel.
Nehéz szeretni okosan, józanul,
szeretni sajnos senki nem tanul.
De a szeretet drága kincs,
földön ennek párja nincs.
Ha megosztod mégse fogy,
inkább úgy lesz még nagyobb."
Benedek Elek
Világosan kell látnunk, hogy az Üdvözítő mit kíván a követőitől. Nem egyszerűen a természetes emberi szeretetet, hanem természetfölötti és emberfölötti módon adakozó szeretet, amely Istentől való.
A katolikus hit szerint a keresztény család nem pusztán természetes vagy ideiglenes család. Arra van rendelve, hogy örökké család maradjon. A igaz keresztény családok élő tanúi az isteni kegyelem erejének, amely egy emberi intézményt emberfölötti kapcsolattá alakít.
Azt szokás mondani, hogy két ember „szereti egymást”, amikor összeházasodik. De az igazi hitnek inkább az a fogalmazás felel meg, hogy „egyre jobban fogják egymást önzetlenül szeretni”. A kérdés az, hogy hogyan?
A katolikus válasz pedig:
- Imádság által.
- Szentáldozás által.
- Szentgyónás által.
Századok kinyilatkoztatott bölcsessége húzódik meg e válasz mögött. A keresztény házasságot és családot az apostoli időktől napjainkig azok őrizték meg, akik hittek ebben és meg is valósították.
Imádság által: Pillanatnyi gondolkodás elég, hogy megértsük, hogy Isten kegyelme nélkül nem hogy növekedni, de még kitartani sem lehet a szeretetben, különösen a hitvesi szeretetben. És mi számunkra a kegyelem legfontosabb forrása?
Az imádság.
Akármennyire megromlott egy házasság, akármilyen tragikus helyzetbe került egy valaha virágzó család, az egyetlen lehetséges módja a hitvesi szeretet helyreállításának vagy a szeretetben való növekedésnek, az imádság. Miért? Mert Isten terve, vagyis a gondviselés szerint sok mindent abból, amire szükségünk van, csak úgy nyerünk el, ha Istentől kérjük. Nem arról van szó, hogy tájékoztatjuk Istent, hogy mire van szükségünk, mintha nem tudná, ha nem mondjuk meg neki. Nem azért kell imádkoznunk, hogy Istent rábeszéljük vagy meggyőzzük, hogy szükségünk van a segítségére. Hanem saját magunk miatt kell imádkoznunk, hogy alázattal elismerjük Isten előtt, hogy az Ő állandó segítsége nélkül milyen vakok, gyöngék és tehetetlenek vagyunk. Az Ő segítsége pedig, amelyre annyira rászorulunk, nem más, mint a kegyelem.
Szentáldozás által: II. János Pál pápa szavai szerint „a keresztény házasság valódi forrása az Eucharisztia”. A keresztény házasság nem maradhat meg az Eucharisztia mint áldozat, mint szentáldozás és mint Krisztus valóságos jelenléte nélkül. Mert a házasság éltető eleme a szeretet gyakorlása, viszont a szeretet merő ábránd, ha nem élteti, táplálja, irányítja és védelmezi a természetfölötti kegyelem szakadatlan áramlása, amelynek pedig Istentől rendelt alapvető forrása az Eucharisztia.
Az Oltáriszentségben Jézus van jelen, aki kész megtenni azt a csodát, hogy önző embereket szerető családok önzetlen tagjaivá változtasson.
Szentgyónás által: A szentgyónás szentségének különleges hatása van a családi életre. Miközben a házastársak és a családtagok a hit által megértik, hogy a bűn nem csupán az Istennel kötött szövetséggel ellenkezik, hanem a házastársak szövetségével és a család közösségével is, találkoznak Istennel, aki gazdag az irgalomban, s aki - mivel a bűnnél erősebb szeretettel szeret - megújítja és tökéletesíti a házastársi szövetséget és a családi közösséget.
A család legfontosabb jellemzője az, hogy közösséget alkot. Ezt lehetne összetartásnak is nevezni, de fontos, hogy milyen legyen ez az összetartás. Nem lehet pusztán emberi mű vagy emberi elgondolás, Istentől származó közösségnek kell lennie.
Amint a test tagjai összedolgoznak, ugyanúgy a család tagjai is megosztják bánataikat és örömeiket. Erről szól Szent Pál sugalmazott tanítása is az Egyházról, mint Krisztus titokzatos testéről. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” 1 Kor 12,26 Így van ez a családban is. Semmi sem hozza olyan közel egy család tagjait, mint az, ha társak a szenvedésben. És hasonlóan semmi sem fűzi össze őket jobban, mint az őszinte öröm a család valamelyik tagjának boldogságán.
Tisztában vagyunk vele, hogy a családnak milyen nehéz dolga van, ha igazán a szeretet közössége akar lenni. Hiszen a világban olyan sok erő működik azon, hogy megossza és felbomlassza a családot az egyéni szabadság nevében: Az egyén felmagasztalását a személyiség védelmének álcázzák.
Az önzés, ahogy a szentek tanításából tudjuk, ravasz. Mindenhova betolakszik, behízelgi magát, miközben elhiteti, hogy nem is létezik. Ez manapság a legmélyebb oka a családi élet hanyatlásának.
Csakis a Jézus Krisztusban való mélységes hit és az Ő hatalmába vetett bizakodó remény teheti lehetségessé Isten kegyelmi segítségével azt, ami emberi erővel lehetetlen.
"Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának bennetek, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura.
Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.
Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!"
Krisztus szavai Jn15,12-17
A katolikus hit szerint a keresztény család nem pusztán természetes vagy ideiglenes család. Arra van rendelve, hogy örökké család maradjon. A igaz keresztény családok élő tanúi az isteni kegyelem erejének, amely egy emberi intézményt emberfölötti kapcsolattá alakít.
Azt szokás mondani, hogy két ember „szereti egymást”, amikor összeházasodik. De az igazi hitnek inkább az a fogalmazás felel meg, hogy „egyre jobban fogják egymást önzetlenül szeretni”. A kérdés az, hogy hogyan?
A katolikus válasz pedig:
- Imádság által.
- Szentáldozás által.
- Szentgyónás által.
Századok kinyilatkoztatott bölcsessége húzódik meg e válasz mögött. A keresztény házasságot és családot az apostoli időktől napjainkig azok őrizték meg, akik hittek ebben és meg is valósították.
Imádság által: Pillanatnyi gondolkodás elég, hogy megértsük, hogy Isten kegyelme nélkül nem hogy növekedni, de még kitartani sem lehet a szeretetben, különösen a hitvesi szeretetben. És mi számunkra a kegyelem legfontosabb forrása?
Az imádság.
Akármennyire megromlott egy házasság, akármilyen tragikus helyzetbe került egy valaha virágzó család, az egyetlen lehetséges módja a hitvesi szeretet helyreállításának vagy a szeretetben való növekedésnek, az imádság. Miért? Mert Isten terve, vagyis a gondviselés szerint sok mindent abból, amire szükségünk van, csak úgy nyerünk el, ha Istentől kérjük. Nem arról van szó, hogy tájékoztatjuk Istent, hogy mire van szükségünk, mintha nem tudná, ha nem mondjuk meg neki. Nem azért kell imádkoznunk, hogy Istent rábeszéljük vagy meggyőzzük, hogy szükségünk van a segítségére. Hanem saját magunk miatt kell imádkoznunk, hogy alázattal elismerjük Isten előtt, hogy az Ő állandó segítsége nélkül milyen vakok, gyöngék és tehetetlenek vagyunk. Az Ő segítsége pedig, amelyre annyira rászorulunk, nem más, mint a kegyelem.
Szentáldozás által: II. János Pál pápa szavai szerint „a keresztény házasság valódi forrása az Eucharisztia”. A keresztény házasság nem maradhat meg az Eucharisztia mint áldozat, mint szentáldozás és mint Krisztus valóságos jelenléte nélkül. Mert a házasság éltető eleme a szeretet gyakorlása, viszont a szeretet merő ábránd, ha nem élteti, táplálja, irányítja és védelmezi a természetfölötti kegyelem szakadatlan áramlása, amelynek pedig Istentől rendelt alapvető forrása az Eucharisztia.
Az Oltáriszentségben Jézus van jelen, aki kész megtenni azt a csodát, hogy önző embereket szerető családok önzetlen tagjaivá változtasson.
Szentgyónás által: A szentgyónás szentségének különleges hatása van a családi életre. Miközben a házastársak és a családtagok a hit által megértik, hogy a bűn nem csupán az Istennel kötött szövetséggel ellenkezik, hanem a házastársak szövetségével és a család közösségével is, találkoznak Istennel, aki gazdag az irgalomban, s aki - mivel a bűnnél erősebb szeretettel szeret - megújítja és tökéletesíti a házastársi szövetséget és a családi közösséget.
A család legfontosabb jellemzője az, hogy közösséget alkot. Ezt lehetne összetartásnak is nevezni, de fontos, hogy milyen legyen ez az összetartás. Nem lehet pusztán emberi mű vagy emberi elgondolás, Istentől származó közösségnek kell lennie.
Amint a test tagjai összedolgoznak, ugyanúgy a család tagjai is megosztják bánataikat és örömeiket. Erről szól Szent Pál sugalmazott tanítása is az Egyházról, mint Krisztus titokzatos testéről. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” 1 Kor 12,26 Így van ez a családban is. Semmi sem hozza olyan közel egy család tagjait, mint az, ha társak a szenvedésben. És hasonlóan semmi sem fűzi össze őket jobban, mint az őszinte öröm a család valamelyik tagjának boldogságán.
Tisztában vagyunk vele, hogy a családnak milyen nehéz dolga van, ha igazán a szeretet közössége akar lenni. Hiszen a világban olyan sok erő működik azon, hogy megossza és felbomlassza a családot az egyéni szabadság nevében: Az egyén felmagasztalását a személyiség védelmének álcázzák.
Az önzés, ahogy a szentek tanításából tudjuk, ravasz. Mindenhova betolakszik, behízelgi magát, miközben elhiteti, hogy nem is létezik. Ez manapság a legmélyebb oka a családi élet hanyatlásának.
Csakis a Jézus Krisztusban való mélységes hit és az Ő hatalmába vetett bizakodó remény teheti lehetségessé Isten kegyelmi segítségével azt, ami emberi erővel lehetetlen.
"Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának bennetek, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura.
Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.
Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!"
Krisztus szavai Jn15,12-17