Görömböly község 1950-ben egyesített Miskolc várossal. Görömböly a XIII.században a Miskolc nemzetség birtoka volt, egy részét a nemzetség a szomszédos Tapolcán létesített bencés monostornak adományozta, másik részének 1365-ben a király volt a kegyura, a XVI.században pedig a szendrői vár tartozéka lett. A tapolcai apátság megmaradt görömbölyi birtokrészének birtokában azután is, hogy a monostor 1537-ben rommá lett s az apáti címet és javadalmat az uralkodó 1606-tól kezdve az egri káptalan tagjainak adományozta. Amikor a törökök 1544-ben első ízben dúlták fel Miskolcot és környékét, Görömböly is elpusztult, 1596- után török hódoltsággá lett s miután az egri várban lakó török földesurai egyre súlyosabb pénzadót és szolgáltatást vettek kis az itteni lakókra, ezek elmenekültek, pusztán hagyták a falut. A reformáció a XVI. Század végén tűnt fel, 1612-ben önálló református egyházközség működött. Ekkor történik első ízben írásos említés a görömbölyi templomról. Későbbi feljegyzésekből tudjuk, hogy az itteni kőtemplomot még a katolikusok építették.
Amikor Eger várának 1687.évi felszabadulása után a császári katonaság a beszállásolás terheivel kezdte sanyargatni a falut, ennek lakói az 1690-es évek elején ismét elszöktek. Rákóczi szabadságharca idején visszatértek ugyan, de 1710/11-ben a pestis pusztította őket. Ekkor már az egész falu a tapolcai apátságé volt. Az 1710. évi apátsági urbárium elmondja, hogy ez a faluhely most néptelen, aki a lakók közül a pestis után életben maradt, az is szétszóródott a környéken, néhányan- magyarok 14-en- a miskolci Mindszent utca nyugati részén kunyhókban, pincékben húzták meg magukat. Jenke puszta ugyancsak a szabadságharc időszakában vált egészen néptelenné. Görömböly még 1711-ben is lakatlan, de 1712-ben újranépesül. Mintegy 20 rutén és szlovák telepest az új földesúr, gr. Althan Mihály tapolcai apát hozott ide, velük kötött szerződés alapján. Ezek már görög katolikusok voltak,1730 táján a templomot építettek maguknak a reformátusok által korábban birtokba vett katolikus eredetű kőtemplom mellett, melynek romos falrészei, a szentély és sekrestye 1732-ben és 1746-ban is fennállottak. 1746-ban 132 görög szertartású,22 latin szertartású katolikus és egy református személy lakott a faluban.
1766-ban Esterházy püspök azt indítványozta gr. Attems apát kegyúrnak, hogy állítson fel plébániát, de ez húzódozott a templom-és paplaképítés terheitől, itteni javadalmának jövedelmeit a görzi érsekségben kezdett építkezéseire fordította. Szerinte a görömbölyi hívek lelki szükségleteit ki tudja elégíteni a mindszenti plébánia, ahová akkor filiaként tartoztak, vagy a Csabán működő ferences barát. A görömbölyi hívek nagyon szegények, aligha tudnának hozzájárulni az építkezés költségeihez, saját kunyhóik és faházaik építéséhez éppen akkor kértek faanyagot az apáttól.
Az 1769. évi egyházlátogatás után a püspök és apátföldesúr mégis megállapodott abban, hogy felállítják a plébániát. 1771-ben a csereként megszerzett görög katolikus iskola fundusán kihasították a leendő paplak és templom telkét, s 1772 dec. 3-án Attems apát és Esterházy püspök „rendelése mellett behozatott helységünkbe plébánosul tisztelendő Komjáti Jakab úr.” Egyelőre parasztházba telepedett. Filiák lettek: Hejőcsaba és Mályi. 1776-tól Szudai János pálosrendi szerzetes lett a plébános, a paplak építése ekkor már befejezés előtt állt. De a templom építését csak megkezdeni tudták 1776-ban, míg felépítése két évtizedig húzódott. A királynő ugyanis az Attems halálával megüresedett apátság jövedelméből kívánta a templomépítés költségeit kiutaltatni, közben Bacsinszky görög katolikus Püspök lett az apát, ez pedig az újonnan felállított görömbölyi r. kat. Plébániát saját hívei számára szerette volna megszerezni. Esterházy a helytartótanácshoz intézett tiltakozásban elmondta, hogy a községben mindössze 211 görög katolikus személy lakik, míg a latin szertartású hívek száma a három községből álló plébánia területén meghaladja az ötszázat. 1778. márc. 6-án a helytartótanács vallásügyi bizottsága a templomépítésnek a latin szertartásúak számára való folytatását rendelte el, e célra a vallásalapból megfelelő összeget utaltatott ki, így végre 1785-ben befejeződött a templom építése. Egy oltárt állítottak fel benne, Szentháromság tiszteletére, a többi berendezési tárgyat az eltörölt szerzetesi templomok felszereléséből kívánták biztosítani.
A klasszicista stílusú templom: műemlék jellegű.
Amikor Eger várának 1687.évi felszabadulása után a császári katonaság a beszállásolás terheivel kezdte sanyargatni a falut, ennek lakói az 1690-es évek elején ismét elszöktek. Rákóczi szabadságharca idején visszatértek ugyan, de 1710/11-ben a pestis pusztította őket. Ekkor már az egész falu a tapolcai apátságé volt. Az 1710. évi apátsági urbárium elmondja, hogy ez a faluhely most néptelen, aki a lakók közül a pestis után életben maradt, az is szétszóródott a környéken, néhányan- magyarok 14-en- a miskolci Mindszent utca nyugati részén kunyhókban, pincékben húzták meg magukat. Jenke puszta ugyancsak a szabadságharc időszakában vált egészen néptelenné. Görömböly még 1711-ben is lakatlan, de 1712-ben újranépesül. Mintegy 20 rutén és szlovák telepest az új földesúr, gr. Althan Mihály tapolcai apát hozott ide, velük kötött szerződés alapján. Ezek már görög katolikusok voltak,1730 táján a templomot építettek maguknak a reformátusok által korábban birtokba vett katolikus eredetű kőtemplom mellett, melynek romos falrészei, a szentély és sekrestye 1732-ben és 1746-ban is fennállottak. 1746-ban 132 görög szertartású,22 latin szertartású katolikus és egy református személy lakott a faluban.
1766-ban Esterházy püspök azt indítványozta gr. Attems apát kegyúrnak, hogy állítson fel plébániát, de ez húzódozott a templom-és paplaképítés terheitől, itteni javadalmának jövedelmeit a görzi érsekségben kezdett építkezéseire fordította. Szerinte a görömbölyi hívek lelki szükségleteit ki tudja elégíteni a mindszenti plébánia, ahová akkor filiaként tartoztak, vagy a Csabán működő ferences barát. A görömbölyi hívek nagyon szegények, aligha tudnának hozzájárulni az építkezés költségeihez, saját kunyhóik és faházaik építéséhez éppen akkor kértek faanyagot az apáttól.
Az 1769. évi egyházlátogatás után a püspök és apátföldesúr mégis megállapodott abban, hogy felállítják a plébániát. 1771-ben a csereként megszerzett görög katolikus iskola fundusán kihasították a leendő paplak és templom telkét, s 1772 dec. 3-án Attems apát és Esterházy püspök „rendelése mellett behozatott helységünkbe plébánosul tisztelendő Komjáti Jakab úr.” Egyelőre parasztházba telepedett. Filiák lettek: Hejőcsaba és Mályi. 1776-tól Szudai János pálosrendi szerzetes lett a plébános, a paplak építése ekkor már befejezés előtt állt. De a templom építését csak megkezdeni tudták 1776-ban, míg felépítése két évtizedig húzódott. A királynő ugyanis az Attems halálával megüresedett apátság jövedelméből kívánta a templomépítés költségeit kiutaltatni, közben Bacsinszky görög katolikus Püspök lett az apát, ez pedig az újonnan felállított görömbölyi r. kat. Plébániát saját hívei számára szerette volna megszerezni. Esterházy a helytartótanácshoz intézett tiltakozásban elmondta, hogy a községben mindössze 211 görög katolikus személy lakik, míg a latin szertartású hívek száma a három községből álló plébánia területén meghaladja az ötszázat. 1778. márc. 6-án a helytartótanács vallásügyi bizottsága a templomépítésnek a latin szertartásúak számára való folytatását rendelte el, e célra a vallásalapból megfelelő összeget utaltatott ki, így végre 1785-ben befejeződött a templom építése. Egy oltárt állítottak fel benne, Szentháromság tiszteletére, a többi berendezési tárgyat az eltörölt szerzetesi templomok felszereléséből kívánták biztosítani.
A klasszicista stílusú templom: műemlék jellegű.