JÚLIUS 2.
SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL
SARLÓS BOLDOGASSZONY

Július 4. SZERDA – SZENT TAMÁS APOSTOL ünnepe

Tamás apostol, a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, ujjait a sebeibe tette, innen elnevezése: Hitetlen Tamás. Neve az arámi Taumá / Tómá-ból ered, ami „ikrek”-et jelent.


Apokrif evangéliumok szerint Mária mennybemenetelének hírére ugyancsak kételkedett, és jelet kért az Úrtól bizonyságképpen, amit meg is kapott egy, az égből lehulló öv formájában. Innen is eredeztetik „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”.

III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, ami az apostol későbbi életét meséli el. Ebben Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Küldetése szerint a pártus király, Gondofer (uralkodott Kr. u. 21-47) palotáját kellett felépítenie. Így is tett, csodálatos palotát épített, és a munkájáért kapott pénzt szétosztotta a szegények között, sőt, prédikált is, hatalmas tömegeknek. Innen továbbvándorolt, ahol folytatta apostoli tevékenységét, csodákat is tett. A király elfogatta, és egy főpapja leszúrta. Holttestét a megtérített keresztények tisztességgel eltemették.

A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen van, amit a Paradicsom vize vesz körül. A hegyen templom áll, annak oltárán ezüst szekrény, előtte örökké égő lámpás. A szekrényben nyugszik Tamás holtteste.

Holttestét 230 körül Szíriába, Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el.

Szent Tamás talán legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs, ahova minden évben ezrével járnak a zarándokok. A bevándorolt portugálok hagyománya szerint Tamás, mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre.

Attribútumai: öv, mérőléc, és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.

Goretti Szent Mária szűz, vértanú
Ünnepe: július 6.

GORETTI SZENT MÁRIA szegény parasztcsaládban született 1890-ben, első gyermekként, Rómától délre, Corinaldóban (Ancona tartomány). Apjuk korán meghalt maláriában. Nettunó közelében, Ferriere di Conca-ban édesanyjának Máriával együtt kellett ellátnia a földet és a háztartást. Amíg a nagyobbak a földön dolgoztak, Mária az öt kisebbeket gondozta és főzött. Volt egy bérlőtársuk is a szomszédban, egy özvegyember és fia, Alessandro, nekik is Mária főzött. A fiúnak tetszett Mária, szeretett volna vele szórakozni, azonban közeledése eredménytelen volt. A kislány többre becsülte a tisztaság erényét.

Mária mélyen vallásos életet élt, rendszeresen imádkozta az olvasót, most tizenkétévesen volt elsőáldozó. Alig győzte a vasárnapot kivárni, hogy újra áldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidták nem mentegetődzött, nem duzzogott. Minden apróságnak örült, mindenért hálás volt. Szerény volt, sohasem hazudott.

A fiú zaklatását nem merte elmondani édesanyjának, nehogy az amúgyis feszült viszonyukat még jobban megrontsa, vagy terhelje, meg aztán a fiú meg is fenyegette, megöli, ha el meri árulni őt. Inkább még többet imádkozott az Égi Anyához erőért.

Így érkezett el 1902. július 5-e, ez a végzetes szombat, amikor Mária megint egyedül maradt Alessandróval. A fiú a szobájába akarta csalogatni a leányt, amikor azonban megint sikertelen maradt csábítása, erőszakkal cipelte be. A kislány szüzessége védelmében keményen ellenállt, kiabált, védekezett. A felbőszült fiú ekkor felkapott egy kést, és 18 szúrással, vágással sebesítette meg a szerencsétlen gyermeket.

Az elősiető szomszédok segítségével kórházba került Mária, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott gyilkosának, mint Jézus is megbocsátott a bűnbánó latornak, és megáldozott.

A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az éjféli misén.

Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950. június 24-én szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken jelen volt a kislány édesanyja is, gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.

Példája:
Őrizd Máriás tisztaságodat, de becsüld is meg mindenkiben ezt!


Istenünk, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódnak, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, az ő közbenjárására add meg,hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásában. Ámen.

Július 11.
SZENT BENEDEK APÁT, EURÓPA FŐVÉDŐSZENTJE

Nursiai Szent Benedek (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 547. március 21.) a bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója. Szent Skolasztika ikertestvére. 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította.

Noricum tartományban született, előkelő szülőktől származott. Kezdetben Rómában tanult, de megelégelte a világi hívságokat, és később egy Subiacóhoz közeli barlangba vonult a világ elől. Itt három év után pásztorok találtak rá. Abban a korszakban élt, amikor megszűnt a Római Birodalom, helyette létrejött a keleti gót állam, élén Theodorik királlyal. 530 körül alapította meg saját kolostorát - a bencés szerzetesrend anyakolostorát - Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén.

A Monte Cassino-i kolostor ma

Életrajzát I. (Nagy Szent) Gergely pápa írta meg "Dialógus" című művének második kötetében. A szerző alapvetően időrendben, tematikus csoportosítás nélkül beszéli el Benedek életét, szellemi fejlődését. Benedekkel megtérése után csodák történtek, ő pedig küzdött a bűnös dolgok ellen. Pl.: a női kísértés elkerülésére csalánbokorba ugrott, felismerte a neki szánt, mérgezett ételeket és italokat.

A monostor megalapítása után már ő lett a csodák forrása, de csodái nem térítő és nem is gyógyító csodák. Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért ő lett a tökéletes és legyőzhetetlen szent példája. Ezenkívül ő a közösségi élet szentje is, hiszen szerzetesként élve tette csodáit, a rendnek mutatott példát.

Fáradhatatlanul munkálkodott: felügyelte egy tucat kolostorban a rendet, a kolostori élet megszervezését és folytatását. A különböző kolostori szabályzatok ismeretében és saját tapasztalatainak tudatában Nursiai Szent Benedek új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogó és meggyőző volt, hogy Nagy Szent Gergely pápa és egyházatya (540-604) kötelezővé tette minden kolostorban, sőt, az egész római egyházban is. Egyik legfontosabb műve a 73 pontból álló szerzetesi Regula.

A lélekről és a testről való gondoskodás vált a kolostorbeli gondolkodás és élet központi céljává. A betegek ellátása volt a legfontosabb, de nem csak saját rendjük tagjain kellett segíteniük, hanem mindenki máson is, aki bajával felkereste a kolostort

Szent Benedek sírja Monte Cassinon

JÚLIUS 11. CSÜTÖRTÖK SZENT BENEDEK
Európa fővédőszentje

Július 11-e Európa fővédőszentjének jeles ünnepe. „Szent Benedek műve, különösen Regulája spirituális kovászként hatott, amely az évszázadok során hazája és kora határain jóval túlmutatva megváltoztatta Európa arculatát” – mondta XVI. Benedek pápa a nyugati szerzetesség atyjáról, akit 1964-ben VI. Pál pápa nyilvánított Európa fővédőszentjévé.

A bencés rend alapítója, Regulája kidolgozója, Szent Benedek (kb. 470–547) életéről igen keveset tudunk. Tanúk elbeszélése nyomán Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művének második részében megírta Benedek életét, kiemelve, hogy Benedek – „neve és kegyelem szerint áldott” – a Szentlélek mindenféle adományát megkapta.

Benedek a szabin hegyek között fekvő umbriai kisvárosban, Nursiában (ma Norcia) született. Rómában nevelkedett és tanult. Tanulmányai befejezése előtt, megundorodva az ottani erkölcstelen élettől, visszavonult. Éveken át remetéskedett az Anio folyó völgyében fekvő Subiaco környékén, majd tanítványokat gyűjtött maga köré. Később – a hagyomány szerint 529-ben – innen is tovább ment. A Cassinum-hegyen (Monte Cassino) telepedett le végleg, és megalapította ma is híres kolostorát. Itt írta meg a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, a Regulát, a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával.

A Regula szerzetesi életkeretet és lelki alapokat nyújtó írás, amely szerkezetileg Prológusból és 73 fejezetből áll. A benedeki Regulát követő szerzetesek az apát vezetése alatt az evangéliumi tanácsok vállalásával radikálisabb keresztény életet szeretnének élni. Mindebben a tanulékony szív megőrzése, az engedelmesség, az egyszerű élet vágya és a tisztaság segíti őket. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (lelki épülést szolgáló olvasmányok) és a munka jelöli ki – olvasható a pannonhalmi honlapon.

Szent Benedek műve, különösen Regulája spirituális kovászként hatott, amely az évszázadok során hazája és kora határain jóval túlmutatva megváltoztatta Európa arculatát – mondta 2008 áprilisában, a nursisi szentről tartott katekézisében XVI. Benedek pápa. A római birodalom összeomlása után új spirituális és kulturális egységet hozott létre. Ennek alapja nem más, mint a földrész népeit összekapcsoló keresztény hit. Ezáltal született az a valóság, amelyet ma Európának nevezünk.

Európa csak azokra az ősi keresztény gyökerekre épülhet, amelyeket éppen a bencés monachizmus terjesztett el a kontinensen. „Keresztény gyökerei elismerése nélkül Európa nem találhat vissza identitásához” – fogalmazott a Szentatya. Az V. század Európája új önazonosságát kereste, miután megbukott a római birodalom által rákényszerített egységesítő rendszer. A XX. század Európájában két világháború és totalitárius ideológiák pusztítottak. Ezek bukása után földrészünk nem kevés fáradsággal keresi új, egységes arculatát. A két történelmi korszak közös gyökere a kereszténység, amely éppen 1500 évvel ezelőtt, a montecassinói hegyről az egész földrészre elvitte egy ötvenéves remete lelkiségét, aki kezdeti, Istent szemlélő életmódjának tartósan nyilvános és egyházi arculatot kívánt adni. Azt akarta megmutatni, hogy Isten nem távoli hipotézis, hanem jelen van minden ember életében. Ezek az ősi gyökerek egyben modernek is földrészünk számára, amelyet Isten „életnedve” nélkül az a veszély fenyeget, hogy az önmegváltás utópiájának csapdájába esik – hangsúlyozta a pápa.

Nursiai Benedek az ima embere volt. Mielőtt kolostoraival döntő hatást gyakorolt volna az európai civilizáció és kultúra fejlődésére, visszavonult egy subiacói barlangba. Önuralmat és alázatot gyakorolt az Istennel való kapcsolatban. Ima nélkül nem tapasztalhatjuk meg Istent – hangsúlyozta katekézisében a pápa. Hozzátette: Benedek spiritualitása nem egy valóságtól eltávolodott belső élet volt. A korát jellemző nyugtalanságok közepette Isten színe előtt élt, és soha nem tévesztette szem elől a hétköznapi élet kötelességeit, valamint az ember konkrét szükségleteit. Istent szemlélve értette meg az ember és küldetésének valóságát. A konkrét szükségletek szintézise az „ora et labora” – „imádkozzál és dolgozzál” alapelvű Regulája.

Szent Benedek „minimálisnak” minősítette Reguláját, amely valójában nemcsak a szerzetesek számára jelent hasznos útmutatást, hanem mindazoknak, akik vezetőt keresnek az Isten felé vezető úton. Mértékletessége, embersége, a lelki életben az alapvető és a másodlagos józan megkülönböztetése révén a Regula mai napig megőrizte megvilágosító erejét – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.

A keresztény nyugat számára a benedeki Regulát követő szerzetesek, a bencések teremtették meg a szerzetességet.

Benedek 547. március 21-én halt meg. Már a VIII. századtól július 11-én tartották ünnepét.

Szent Benedek fiainak jelentős szerepe volt Európa megtérítésében és kultúrájának kialakításában. VI. Pál pápa 1946-ban Európa fővédőszentjének nyilvánította.

Magyar Kurír

"Sose hagyd el az imát! Ha nincs időd, csak egy fohászt mondj.
Egyetlen Istenre-gondolásunk is ima."
(XXIII. János pápa)

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam amit lehet,
És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

(Olvassuk az IMÁDKOZZUNK menüpont imáit, írásait)

Július 15.
Szent Bonaventura püspök, egyháztanító

A Bonaventura név Isten jó tettére, segítségére utal. Isten ma is munkálkodik a világban, de vajon van-e nyitott szemem, hogy meglássam tetteit, és tudok-e hálát adni mindazért, amit Isten tett velem és adott nekem. A bátorság és a leleményesség is Istentől kapott ajándék.
Bonaventura Isten erejéből való meggyógyulása miatt vette fel ezt a nevet. És egész élete Isten tetteinek hirdetése volt. Mi is szeretnénk felfedezni Isten működését életünkben, és szeretnénk napról napra Isten szeretetében élni, és arról tanúságot tenni.

1218-körül született Viterbo közelében. A hagyomány szerint a Bonaventura (jószerencse) név a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emléke. 1218-körül, anyja fogadalmához híven, belépett Szent Ferenc Rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus után Orvietóba küldték a Rend első hittudományi főiskolájára, de már egy év múlva a párizsi egyetemre. 27 éves korában pedig a híres párizsi egyetemen kezdte meg tanári működését. A fiatal ferences egykettőre Aquinói Szent Tamás mellett a legünnepeltebb tanár lett. 1257-ben, 36 éves korában a Rend generálisává választották. X. Gergely pápa, a II. lyoni egyetemes zsinatra rendelte Szent Tamást is, Bonaventurát pedig kinevezte bíborosnak. Egyhangúlag neki tulajdonították, hogy a görögök visszatértek az Egyház egységébe, mikor letették a hitvallást. Bonaventura hatalmas beszédében adott kifejezést a jelentős eseménynek. Már halálos betegen ment el a zsinat következő ülésére. Visszavonult, készült a halálra. A pápa kezéből vette a szentkenetet, és a feszületre függesztette tekintetét. Így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel.

2012.07.15 - Évközi 15. Vasárnap

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

A következő kérdések segítenek felfedni, hogy számukra személyesen mit üzennek az evangélium szavai.

• Tudok-e üres kézzel, szabadon Isten elé állni, hogy azt tehesse bele, amit Ő akar?
• Hogyan használom Istentől kapott ajándékaimat: nagylelkűen tovább adom, mert tudom, hogy gondoskodik rólam - vagy félelem van bennem a bizonytalanságtól?
• Hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg - megértem-e, hogy ez az én feladatom is, nemcsak szóval, hanem tettekkel?

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus!
Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Július 16. - Kármelhegyi Boldogasszony

A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a 14. században jelent meg, az ünnep középpontjában Szűz Mária kegyelmessége áll.

A keresztes háborúk idején az Európából érkező zarándokok a Kármel-hegy völgyében telepedtek le s kezdték meg remete életüket. A helyválasztás nem véletlen, Illés próféta ezen a helyen mutatta be égőáldozatát, hogy a hitetleneknek bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és igaz isten. A magányosan élő remeték kápolnát emeltek, s a naponta misét tartottak Szűz Mária tiszteletére. Szent Albert jeruzsálemi pátriárka hivatalosan engedélyezte működésüket, így megszületett a Kármel-hegyről elnevezett karmelita rend.

A keresztes hadjáratok sikertelensége miatt a karmelita szerzetesek egyre inkább a nagyvárosokba, majd Európába szorultak vissza, ezzel életformájuk is átalakult. A remeteséget a közösségi élet váltotta fel, azonban Szűz Mária tisztelete változatlan maradt. A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéről az első forrás a 14. századból maradt fent, ekkor még július 17-i dátummal. Az időpont valószínű azt a tényt örökítette meg, hogy az egyház nem számolta fel a rendet, hanem a válságos idők ellenére engedélyezte működését. Az ünnepnek mégsem ez az általánosan ismert magyarázata.

A lexikonok a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét egy látomással magyarázzák. Az Angliában élő Stock Szent Simon előtt 1251. július 16-nyakláncán megjelent Szűz Mária az angyalok kíséretében és egy skapulárét (váll-lepel) adott át. A karmeliták jellegzetes barna skapuláréja az évszázadok alatt szimbólummá vált: viselője megmenekült a pokol tüzétől és Szűz Mária kegyelmében részesült. A kegyelem persze nem járt automatikusan, a lepel viselése megfelelő életszemlélet nélkül hasztalan volt. A skapulárét nemcsak a rend tagjai, hanem laikusok is hordták oltalmat remélve a pokoltól. Napjainkban a laikusok már nem skapulárét, hanem nyakláncot viselnek.

Kármel-hegyén emelt templomot többször lerombolták az oszmán hódítok, de mindig újjáépítették, ma zarándokhelyként funkcionál. Magyarországon a legfontosabb búcsújáróhely Attyapusztán található, ahol a karmelita rend női tagjai élnek.

SKAPULÁRÉ

A római katolikus egyház szentelményei közé tartozik több szerzetesrend skapuláréja (vállruhája). Ezek közül a legfontosabb és legelterjedtebb a Kármelhegyi Boldogasszony barna skapuláréja. XV. Benedek pápa szavai: „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!”

A barna skapuláré

A skapuláré története szorosan összefonódik a Kármelita Rend történetével. A Kármel-hegy a Szentföldön fekszik, a Földközi-tenger mentén húzódik 30 km hosszan. A hegység kemény mészköve számtalan barlangot és hasadékot képez, melyek régtől kedvelt menedékhelyei azoknak, akik visszavonultságban és magányban szemlélődő életmódot akarnak folytatni. Már Illés próféta és tanítványa, Elizeus is ide vonultak vissza. A kora keresztény korban is élt itt számtalan remete. Ők aztán 1209 körül szorosabb remeteszövetséget hoztak létre és szilárd szabályok szerint való életre határozták el magukat, így megalapították az első, szabályzat szerint élő karmelita kolostort. Ezután egész Európából megindult a szerzetesek áramlása ide, úgyhogy Palesztinában rövid időn belül 15 újabb kolostor keletkezett. A fiatal szerzet azonban sokat szenvedett a szaracénoktól. Ezért a karmelita rend priorja megengedte, hogy az Európa különböző országaiból származó szerzetesek visszatérhessenek hazájukba, hogy ott új karmelita kolostorokat alapíthassanak. Ilyen módon terjedt el a rend Dél-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Aquitania-ban és Spanyolországban. A szaracénok végül elpusztították a Kármel hegy kolostorait és a még ott élő szerzetesközösség minden tagját lemészárolták.

Stock Szent Simon átveszi a Kármelhegyi Boldogasszonytól a barna skapulárét.
A Sarutlan Kármeliták Budapesti Rendházának főoltárképe

1212-ben néhány angol szerzetes is visszajutott hazájába, hogy ott kolostorokat alapítsanak. Angliában ugyanekkor élt egy Simon nevű remete, aki már 12 évesen elhagyta apja házát, hogy egy tölgy lyukas odvában vegyen lakást magának. Valószínűleg ezért kapta a szent a Stock (bot) melléknevet. Simon már 48 éves volt, amikor a Szentföldről elűzött szerzetesekre bukkant. Mivel e szerzetesek Szűz Mária iránti nagy szeretete mélyen megragadta őt, csatlakozott hozzájuk. 50 évesként küldték el Oxfordba tanulni, ahonnan Simon néhány év múlva doktori címmel tért a kolostorba vissza. 80 éves aggastyán volt, amikor a rend hatodik generálisává választották. Ezzel azonban súlyos terhet róttak rá, mivel rendjét nem nézték szívesen Európában. A 13. század elején már két másik kolduló rend alakult: a dominikánusok (1216-ban) és a ferencesek (1223-ban). Ezért Rómában bizonyos pártok gyanakvó szemmel néztek a Szentföldről importált rendre. Attól féltek, hogy a kolduló rendekből vadhajtások nőnek, és hogy a kolduló szerzetesekből csapatok alakulnak. Ezért nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a rendet elnyomják és felszámolják.
A Kármelhegyi Boldogasszony átadja a barna skapulárét

Ekkor Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) Cambridge-ben Szűz Mária, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját
jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg,
az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele,
védőruha a veszedelmekben,
különleges béke
és különleges védelem biztosítéka.”

Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Karmelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.

A barna skapuláré viselőinek tett ígéretek.

Mária megóv bennünket az örök pokol tűzétől;
Mária a halálunkat követő első szombaton kiszabadít bennünket a tisztítótűzből.

Az első kegyelmi kiváltságban Mária nem a bűneink ellenére való üdvösségünket ígéri meg, hanem azt, hogyha a skapuláré viselése közben az a szerencsétlenség érne bennünket, hogy súlyos bűnbe esnénk, Mária az isteni kincsekből olyan hatékony kegyelemmel érintené meg szívünket, hogy ennek hatására üdvös módon megváltoznánk és megtérnénk. Ha csak nem állunk makacsul ellen ennek a kegyelemnek, akkor Mária ilyen módon megmenti lelkünket, úgy hogy bemehetünk az örök üdvösségbe.

A skapuláré második kegyelmi kiváltsága abból áll, hogy Mária a halálunk utáni első szombaton kiszabadít a tisztítótűzből. Ez az úgynevezett szombati kiváltság XXII. János pápa egy látomásán alapszik. Sok későbbi pápa erősítette meg ezt.

A skapuláréhoz kötött búcsúk:

32 pápa gazdagította a barna skapulárét viselő közösséget búcsúkkal. A búcsú lehet teljes vagy részleges.

Teljes búcsú nyerhető:

a Skapuláré legelső felvételének napján,
Stock Szent Simon (május 16.),
Kármelhegyi Boldogasszony (júl. 16.),
Szent Illés próféta (júl. 20.),
Lisieux-i Kis Szent Teréz (okt. 1.),
Avilai Szent Teréz (okt. 15.),
kármelita Mindenszentek (nov. 14.),
Keresztes Szent János (dec. 14.)
ünnepén.

Részleges búcsú

A Skapuláré ill. Érem kegyes használata (pl. egy gondolat, egy odafigyelés, egy érintés, egy csók…) azon kívül, hogy szövetségünket erősíti a Boldogságos Szűzzel és Istennel, részleges búcsúval jár, amelynek értéke annak arányában emelkedik, hogy ki-ki a jámborságnak és buzgalomnak milyen mértékével rendelkezik. Ezeknek a búcsúknak az elnyeréséhez az alábbi feltételeknek kell eleget tennünk:
Szentségi gyónás, szentségi áldozás, a pápa szándékára való imádság (pl. Miatyánk, Üdvözlégy) ígéret arra, hogy meg akarom tartani a Skapuláré Társulat kötelmeit.

Július 16. Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe

Július 18. Szerda – Szent Hedvig királynő

A lengyel nép Jadwiga néven minden idők legnagyobb királynőjeként és szentként tiszteli, mi, magyarok Szent Hedvigként ismerjük, mégis kevéssé. Tizennégy éve, hogy II. János Pál pápa szentté avatta a magyar királylányt és lengyel királynőt. I. Nagy Lajos magyar-lengyel király legkisebb leányaként 1374. február 18-án született. Mélyen vallásos légkörben nevelkedett. Apja uralkodása alatt élte fénykorát a magyar egyház. Lajos király bőkezűen támogatta az egyetlen magyar alapítású pálos rendet, nem egy pálos kolostort alapítva, közöttük a márianosztrait, ahogy nagy szeretettel viseltetett a ferencesek iránt is. Minden útjára magával vitte ferences lelkiatyját, s halála előtt fölvette a ferencrendiek ruháját. Élete végén Lajos király – nem lévén fia – a lengyel és a magyar koronát lányaira hagyta. Lengyelországban az alig tízéves Hedvig, idehaza Mária nővére örökölte koronáját. Hedviget apja még négy éves korában eljegyeztette Habsburg Vilmos osztrák gróffal, a lengyelek azonban nem kívánták őt királyuknak. A lengyel királyságot erősen fenyegette a keletről támadó pogány litvánok serege, így a lengyel főurak arra kötelezték az akkor még gyermek királynőjüket, hogy válassza férjéül Litvánia nagyfejedelmét, Wladyslaw Jagellót (Jagelló Ulászlót). Lajos király a pogány litvánok ellen számos hadjáratot vezetett, de amit Lajosnak nem sikerült elérni fegyverrel, azt legkisebb lányának, Hedvignek sikerült – mégpedig a szívével! Saját vallomása szerint „nagyon sok álmatlan éjszakát töltött” a Wawelen a fekete feszület előtt, hogy „mindent alaposan átgondoljon” és világosságot merítsen. „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített Szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy” – hallotta Megfeszített Mesterétől. A mélyen Krisztus-hívő királynő, bár szíve tiltakozott a nála 28 évvel idősebb férjjelölt ellen, Isten akaratát látva a történésekben, beleegyezését adta, azzal a feltétellel, hogy jövőbeli férje felveszi a keresztény vallást.

Jagelló Krakkóba érkezése után három nappal testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett. Hedvig házasságkötése végül meghozta a lengyel-litván megbékélést, sőt a két ország egyesülését is. Hedvig hiteles keresztény életével elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litvániát a Kereszthez vezette. II. Jagelló Ulászló meglehetősen világias, erőszakos uralkodásával szemben Hedvig a litvánok keresztény hitre térítésének igaz pártfogója lett. Társadalmi helyzetét, belső tulajdonságait, lelkét és elméjét teljesen Krisztus szolgálatába állította, egész személyes, szerény életével együtt. Amikor a felsőosztályt kellett képviselnie, teljes erejével, életével a rábízott népet is odaadóan szolgálta. Szent Erzsébethez hasonlóan Hedvig is szívén viselte a betegek, árvák, szegények sorsát, sokat próbálkozott a parasztság nyomorának enyhítésével.

Életcélját jelképező szimbólumként a két egymásba fonódó „MM” betűket választotta, az evangéliumi Mária és Márta példáját követve. Egyiket az imádság, másikat a tettek mezején. Szívén viselte a klarissza rend sorsát, mert meggyőződése volt, hogy egyre nagyobb szükség van az imádságra és a szeretetszolgálatra. A szolgálat lelkülete egész társadalmi tevékenységét átjárta. Egyik legmaradandóbb tette a mai Jagelló Egyetem felkarolása és teológiai karának megszervezése volt, ahová távoli országokból hivatott professzorokat. Családi ékszereit beolvasztva, pénzt veretve belőlük az intézmény fenntartására adta azokat. Neki is köszönhető, hogy évszázadokon keresztül több ezer magyar diák tanult Krakkóban. Hedvig a litván papság képzésére kollégiumot szervezett a prágai egyetemen. A lengyel nép hitének erősítése végett templomokat építtetett. Krakkóban megalapította a bencés kolostort, ahol az istentiszteletet a nép nyelvén tartották.

Sokat fáradozott az elszakadt Ruténia megtérítésén is. Tudván, hogy a rutének ragaszkodnak a keleti nyelvhez, a szláv bencésekhez fordult és kérte, nyissanak Krakkóban noviciátust.

Hedvig királynő rövid, ám annál hívőbb, követendő életet élt, fényesen beírva nevét a lengyel történelembe: erényeit és lelki tisztaságát legendák egész sora örökítette meg. Fiatalon, 26 éves korában, első gyermeke születésekor 1399. július 17-én hunyt el Krakkóban. Lengyelországban századok óta rendkívüli és töretlen népszerűség övezi. II. János Pál még bíborosként a boldoggá avatásán szorgoskodott, majd pápaként 1997-ben szentté avatta Jadwigát, Lengyelország egykori koronás államfőjét.

Az évszázados magyar-lengyel kötődés jeleként 1998 február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek úr személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri bazilikában koncelebrált szent mise után ünnepélyes körmenetben vittek át az egri Minorita templomba. Az ereklye itt nyert elhelyezést

Július 22. ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP

Az elmúlt vasárnapi Evangéliumban Jézus elküldte tanítványait kettesével tanító körútra. A mai Evangélium arról számol be, hogy a tanítványok visszaérkezve elmondják tapasztalataikat. Jövő vasárnap pedig ennek folytatásaként azt fogjuk hallani, hogy Jézus a kenyérszaporítás csodáját teszi a többezernyi ember táplálására. A tanítványok missziós útja sikeres volt. Olyannyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig marad idejük. Ebben a helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele együtt vonuljanak vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek, beszélgethetnek, pihenhetnek. Amikor Jézus tanítványaival egy kis időre visszavonul, ezt nem azért teszik, mert nem akarnak törődni az emberek elhagyatottságával. A szolgálat lelkülete nem jelentheti mindig azt, hogy az embernek azonnal rendelkezésre kell állnia. Az irgalmasság gyakorlása nem jelentheti mindig azt, hogy azonnal odamenjen az ember a rászorulóhoz, mert akkor soha nem lehetne egy pillanatra sem megállni. Aki másokon segíteni akar, annak elég okosnak és bátornak kell lenni ahhoz, hogy megvárakoztasson másokat. Ezzel nem megalázni akarja a másikat, hanem éppen megfelelően fel akar készülni arra, hogy igazán segíteni tudjon. Itt jutunk el a mai Evangélium tanításához: a pihenés szükségességéhez. Jézus gondoskodik tanítványainak pihenéséről, mert az embernek egyszerűen pihenésre van szüksége. Az állandó feszültség terheivel működő idegek hamar elfáradnak és ez olyan hibák forrásává lehet, amelyeket azután már nagyon nehéz orvosolni. Napjainkban sokszor emlegetjük a rohanó életet, sok munkánkat, elfoglaltságunkat. Arra kevésbé szoktunk figyelni, hogy megfelelőképpen kipihenjük magunkat. Pedig ehhez is nagy hozzáértésre, körültekintésre van szükség. Természetesen nem a testi, hanem a lelki fáradtsággal kapcsolatban. A fáradt idegek nehezebben regenerálódnak, mint a fáradt izmok. A lelki fáradtság összetett jelenség, sokféle oka lehet. Szerepet játszhat benne az élet céltalanságának nyomasztó érzése, a környezet meg nem értése, kudarcélmények és így tovább. Benne vagyunk a nyár kellős közepén. Ez a testi és lelki pihenés ideje is. Kötelességünk tehát a lelki pihenésről való gondoskodás. Szinte közhely, hogy a testmozgás (kirándulás, séták, sport), valamint a kultúra különböző ágai (egy nyári hangverseny, olvasmány) nem csak szórakoztató szerepet töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket is. Ide tartozik a vasárnap lelkisége is, a szentmise. Nyaralásról hazaérkezők is hányszor mesélik örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy idegen templomban hallgatott szentmise. A vallási, lelki élmény is hozzájárul a lelki pihenéshez.

Menjünk tehát Jézushoz ahol megérezhetjük Jézus szeretetét, s ahol bennünk is megerősödik az Isten- és embertárs iránti szeretet.

Svédországban született 1303-ban. Nyolc gyermek édesanyja, akiket nagy áldozattal nevelt. Belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és férje halála után önmegtagadó életet élt. Ekkor alapította a róla elnevezett szerzetesrendet. Rómában telepedett le 1349-ben, ahol ma is megtalálható a brigittások rendjének temploma. Misztikus élményeiről is beszámolt írásaiban. 1373-ban Rómában halt meg. 1999. október 1-jén II. János Pál pápa Európa társvédőszentjévé, emléknapját pedig ünnep rangjára emelte.

Részlet a Szent Brigittának tulajdonított imádságokból: Örök hála legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, aki haláltusádban minden bűnösnek reményt nyújtottál a bűnbocsánatra, amikor a hozzád forduló gonosztevőnek irgalmasan megígérted a mennyország dicsőségét.

Július 25.
SZENT JAKAB APOSTOL

El Greco: Szent Jakab

Betszaidában született. Az Egyház hagyományában az „idősebb'' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt május 11-én ünnepelt „fiatalabb'' Jakabtól, az „Úr testvérétől". Zebedeus és Szalóme fia, Szent János evangélista bátyja volt. Apjától örökölve a mesterségét, a halászatból élt. A 28. év tavaszán vagy nyarán látta meg őt Jézus, amikor a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait. Miután meghívta Pétert és Andrást, „folytatva útját megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön ott hagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' (Mt 4,21).

Simon Péter és János mellett Jakab a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt: Simon a szikla, aki az apostolkollégium feje, az Egyház sziklaalapja lesz; János a szeretett tanítvány, aki legközelebb állt az Úrhoz; Jakab pedig az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben a színeváltozáskor, Jairus leányának föltámasztásakor és a Getszemáni-kertben csak hármukat vette maga mellé Jézus.

Jakab egyébként robbanékony természetű volt. Szent Lukácstól tudjuk a következő esetet, amely mutatja, hogy Jakab tisztában volt vele, hogy Jézus mennyire más mester, mint a farizeus írástudók. Amikor úton Jeruzsálem felé a szamariaiak az egyik faluban nem voltak hajlandók szállást adni Jézusnak, Jakab az öccsével együtt felháborodva mondta: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az Isten nyilát, hadd pusztítsa el őket!'' Ezért nevezte el Jézus e két tanítványát Boanergesznek, ami annyit jelent: a mennydörgés fiai.

Az Evangéliumból azt is tudjuk, hogy Jakab milyen odaadással várta Isten országát. Szalóme asszony a fiaival együtt odament Jézushoz és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz?'' „Intézd úgy felelte, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.'' Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni abból a kehelyből, amelyet majd én iszom?'' „Tudunk!'' felelték. Jézus így folytatta: „A kelyhemből fogtok ugyan inni, de a jobbomra és a balomra ülést nem az én dolgom adni. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.'' A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához és így szólt: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. Köztetek nem így lesz. Hanem aki nagyobb akar lenni közületek, a szolgátok lesz, és aki első akar lenni, a rabszolgátok lesz. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.''

Jakabban jó talajba hullottak az Úr e szavai. Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház püspöke, s mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház „oszlopát" (Gal 2,1-10). Amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az Egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.

A középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostellában. A 8. századtól él az a hagyomány az Egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig jutott el missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, sakkor megjelent neki Zaragozában a Szűzanya és megvigasztalta. E hagyomány a breviáriumba is belekerült: „Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt."

Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Nem tudjuk, melyik évben vitték Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába, valószínűleg az arabok pusztítása elől menekítették el őket a 7. század elején. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz király kibővített. Az arabok 997-ben lerombolták, magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot „Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak" tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak a sírjához.

Mindenható, örök Isten, aki az apostolok közül először Szent Jakabnak adtad meg, hogy feláldozhassa érted az életét, kérünk, add meg Egyházadnak, hogy apostolod vérrel megpecsételt hitvallása erőforrásunk, pártfogása pedig a segítségünk legyen!

A Szent- Jakab zarándokút

Július 26.
Szent Joakim és Szent Anna, Szűz Mária szülei

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szûz Mária szüleirõl. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülõ nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

MURILLO: Szent Anna a boldogságos Szûzzel (XVII. század)

Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklõdésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívõk. Ez az érdeklõdés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülõföldjére és rokonságára is. Érthetõ, hogy az Üdvözítõ nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülõháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletérõl Bálint Sándor a következõket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétûsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövõmunkások, csipkeverõk, seprûkötõk.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élõ tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzsébõl, Anna és Mária méhébõl sarjadt a Szõlõtõ: belõle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védõszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsrõl, a drágagyöngyöt keresõ kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.''

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-tõl március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.


A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élõ Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségébõl és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevû pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bûnös kézbõl nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bûnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdõkbe és a mezõre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal késõbb azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

FRA FLIPPO LIPPI: Szent Anna és Szent Joachim találkozása az Aranykapunál (1440 körül)

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevû férfihoz, kitõl ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevû férfihoz, akitõl újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda -- az apokrif szerzõktõl vett értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, késõbb Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívõ és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is elõforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, õt is a mennyországba vitték.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten elõtt, kérjük õt, legyen szószólónk õ Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.''

Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tõlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az õ közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

JÚLIUS 29. ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP

A csodálatos kenyérszaporítás:

Jézus hirdeti az evangéliumot, és a csodálatosan megszaporított kenyérrel táplálja az embereket.
Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?'' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.'' A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?'' Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!'' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!'' Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!'' Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.
Nagy próféta támadt köztünk, az Isten meglátogatta az ő népét.

Egy az Úr, egy a hit, egy a kereszténység azok számára, akik egybetartoznak Krisztusban.: Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. /Szentlecke

A kenyérszaporítás csodája is a jövőbe mutat, előre jelzi, hogy Jézus csodálatos kenyeret fog adni az embereknek. Igen, mert Jézus is előre tekint. Nem akarja magának megtartani életét, hanem kész odaadni az embereknek, nekünk. Talán jogosan állíthatjuk, hogy mindazok, akik megtapasztalták a csodát és ettek a megszaporított ételből, a későbbiekben is várták, hogy Jézus megismételje cselekedetét és újból adjon kenyeret nekik. Talán maguk a tanítványok is vágyakoztak később arra, hogy újra egyenek abból a kenyérből, amelyet egyedül Mesterük képes adni. Jézus tette jövőbe mutató cselekedet, amely magába rejti az Eucharisztia, az Oltáriszentség ajándékát.

A kenyér- és halszaporítás történetének lehetséges mondanivalói közül ma csak kettőt említsünk meg. Mindenekelőtt, hogy ne sajnáljuk odaadni Jézusnak azt, ami a miénk. A fiú kezében csak öt kenyér és két hal van. De ugyanez Jézus kezében sok ezer kenyérré és hallá változik át. A fiú közreműködése, felajánlása nélkül nincs csoda. Jézus a mi kicsinyke emberi adottságainkat és képességeinket is képes felhasználni nagyszerű dolgokra. Ne sajnáljuk odaadni neki, amit kér tőlünk!

A második tanulság pedig az, hogy a történet rámutat az Egyház feladatára: szétosztani mindazt, amit az Úrtól kapunk. Ez vonatkozik az ő tanítására, örömhírére és vonatkozik az Oltáriszentségre is. Egyházunkat éppen azért nevezzük apostolinak, mert teljesítjük a Jézus által ránk bízott feladatokat, azaz hirdetjük evangéliumát és szétosztjuk az ő Szent Testét. Az Eucharisztia tehát apostoli abban az értelemben, hogy a mi Urunk az apostolokra bízta az utolsó vacsorán, és abban az értelemben is, hogy az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak a feladata annak létrehozása, azaz a szentmise bemutatása, s annak során Krisztus Testének kiosztása a hívek számára. Csodálatos kenyér ez, amelyet Krisztus ma nem csak ezreknek, hanem millióknak nyújt. Minden szentmisében felelevenedik előttünk a csodálatos kenyérszaporítás eseménye és megismétlődik az utolsó vacsora is, jelenvalóvá téve köztünk Jézus Krisztust, aki az örök élet kenyere mindannyiunknak.

[color][justify][i][b]

Július 31. KEDD – Loyolai Szent Ignác áldozópap

[justify][b][size][color]A spanyolországi Loyolában született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben Pampelona várának védelmében megsebesült. Számára a hosszas ágyhozkötöttség életfordulót eredményezett. A monserati kolostorban életgyónást végzett, azután egy Manresa melletti barlangban vezekelve írta lelkigyakorlatos könyvét.

Egy szentföldi zarándoklat után kezdte meg iskoláinak végzését. 1534-ben hat társával megalapította a Jézus társaságot, amely az újkor egyik legeredményesebb rendje. Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Rómában halt meg 1566. július 31-én. Sírja a római Il Gesu jezsuita templomban van.