Sarkadi Imre Elveszett paradicsom[/color]
E havi könyvajánlómban egy 1961-ben elhunyt tehetséges író könnyen olvasható, de mély gondolatokat és morális kérdéseket felvető drámájára szeretném felhívni a figyelmet. Kezdő olvasóknak és a rövidebb művek kedvelőinek is jó szívvel tudom ajánlani, mert olvasása nem időigényes, mindössze egy-két óra alatt befejezhető, s bár 50 éve keletkezett, a benne felmerülő problémák ma is aktuálisak, sőt egyre időszerűbbek.
Sarkadi drámáit a szabadakarat dilemmáinak, az önpusztító értelmiségi hős 20.századi modelljének, az antihős megjelenésének, a keresztény értékrend és az egoizmusra épülő modern világ ellentmondásainak a műveiként szokták emelgetni az irodalmárok. Ez mind igaz a címében bibliai utalást hordozó Elveszett paradicsomra is.
A történet egyszerű, Sebők Imre nyugdíjas tanár és amatőr botanikus erdélyi rokonait, Jánost és Mirát látja vendégül, akik oly sok év után most jöhettek először át hozzá. Mira 19 éves építészhallgató, kedves, bájos, huncut leány. Az újságban olvasta , hogy Imre bácsi ma, szeptember 9-én, Ádám napján ünnepli a hetvenötödik születésnapját. Nagy csokor virágot szed neki a mezőn, felköszönti, és érdeklődik, hogy mikor jönnek köszönteni a gyermekei. Mira fiatalsága, vidámsága jó kedvre deríti az öreg tanárt, de a kérdésére nem tud válaszolni.
Azonban váratlanul megérkezik a fia, Zoltán, aki jó nevű orvos, agysebész. Zoltán hírére átjön a szomszédasszony, Zsófi néni is, aki hívja Sebők Zoltánt, hogy vizsgálja meg a lányát.. Zoltán azonban összeropppant egy poharat, inkább megvágja a kezét, hogy ne kelljen átmennie. Érezhető a féri feszültsége. Meglepő tettét megdöbbentő mondattal indokolja édesapjának: „Ma reggel megöltem egy embert…”. Zoltán otthonában tiltott műtétet hajtott végre férjes asszony szeretőjén. Valami műhibát követett el, az asszony pedig meghalt. Tettéért börtönbüntetéssel kell felelnie attól függően, hogy műhibának vagy gyilkosságnak ítélik. Így, ezért érkezik haza apjához a jólétét, egzisztenciáját, könnyelmű kapcsolatait eltékozló fiú.
Imre bácsi másik két gyermeke is megérkezik. Az ünnepi vacsorán egymás után felköszöntik az ünnepeltet, a boldog felszín alatt azonban igen feszült a hangulat, mivel Imre bácsi házas gyermekeinek nem problémamentes a kapcsolatuk. Lányát csalja a férje, Klári az anyagiak és a gyerekek miatt nem hagyja el a Jóskát. Másik fiának, Gábornak a felesége, Éva könnyelmű nő, éppen kacérkodik Zoltánnal. Zoltán félig részegen és egészen cinikusan felajánlja sógornőjének, hogy ha vele tölti az éjszakát, neki adja autóját vagy százezer forintot. Klári nővérének pedig felajánlja pesti lakását, hogy elhagyhassa a férjét. Az igazi okot azonban nem mondja meg. Azt hazudja, hogy egy vidéki szanatóriumban vállalt állást. Mira fiatalsága, tisztasága, szépsége és jókedve azonban megfogja – úgy érzi, hogy ő lenne az a lány, akibe képes lenne beleszeretni.
Másnap Mira kedvesen ébreszti fel Zoltánt, aki örül a lány derűs fiatalságának.. Megbeszélik, hogy a reggeli után leugranak fürdeni a Tiszához. Míg Mira elmegy összeszedelőzködni, Éva bemegy Zoltánhoz, és szinte felkínálkozik a férfinak, de az megalázó módon elutasítja.
Zoltánék távollétében zajlik a családi sakkparti, azonban egyre türelmetlenebbül várják haza Zoltánt és Mirát, a férfi ugyanis megígérte sógornőjének és bátyjának, hogy kocsival viszi haza őket. Végül Éváék a másik sógorral, Józsival utaznak el, de Klári nem vele megy haza. Ő már előbb elment, hogy elhozza otthonról a gyerekeket, így mire a férje hazaér, egyiküket sem találja, az asszony elhagyta a férjét.
Megjönnek Miráék. Mira játékosan megkéri Imre bácsitól Zoltán kezét, Sebők azonban rosszkedvűen kitér a válasz elől. Zoltán egy gyűrűt ajándékoz Mirának. Elmond mindent a lánynak, azt is, hogy a gyűrűt nem jegygyűrűnek, hanem búcsúajándéknak szánja, hiszen tettéért börtönnel kell felelnie. Mira megígéri a férfinak, hogy akármeddig hajlandó várni rá.
Mira másnap reggel indul haza édesapjával Erdélybe. Mintha egy éjszaka alatt felnőtt volna a lány – ezt a változást még Zoltán is érzi. A férfi legszemélyesebb gondolatait, érzéseit osztja meg a lánnyal. Mira állhatatos, elszánt, szerelmes, s mindenáron kitart a férfi mellett.
Majd látunk egy mély apa-fiú párbeszédet, Sebők Imre új lehetőséget vázol fel fiának: ha tényleg börtön lenne a sorsa, akkor ott megtanulhatna egy új tudományt, a mikrobiológiát, s kiszabadulásakor kész tudós lehetne. Saját példájával érvel, ő a negyvenes éveiben járt, amikor hazatért a hadifogságból, Zoltán csak az ez utáni életét ismerheti.
Zoltánon azonban nem segít apja biztatása. Keserűen szakad ki belőle, hogy: „Ezért a lányért éltem volna…”. Apja csak annyit mond neki, hogy próbálja meg, mire fia leül az asztal mellé, karjára borul, és kitör belőle a mindent érzést felszabadító, megtisztító férfisírás.
Így értjük meg a címet, Zoltán kétszer vesztette el a paradicsomot, egyszer addigi önző, cinikus, bár hivatásában sikeres életét, másodszor a nevében is csodát hordozó Mírát. Sarkadi nyitva hagyja a megoldást, Mira állítása áll szemben Zoltán elutasító kételyével.
A dráma az egyszerű cselekmény mögött mélyen szimbolikus, Ádám napján kezdődik, az ember bűnbeesését, bűnbánatát és a lehetséges megtisztulását idézi fel ezzel a szerző. Zoltán egyrészt a tékozló fiú, aki hazatér az apjához, másrészt 33 évesen, krisztusi korban lévő férfi, aki ebben a három napban lélekben bejárja a haláltól a feltámadásig vezető utat. A három főszereplő a Szentháromság jelképe, Imre bácsi az Atya, Zoltán a Fiú, Mira a Szentlélek. Annál is érdekesebb ez a szimbolika, hiszen a kor, melyben keletkezett, ezt tiltotta, és a hétköznapi történet mögé kellett elrejteni ezeket az utalásokat. A dráma felidézi József Attila Tudod hogy nincs bocsánat versének
kezdősorait az olvasóban, noha üzenete pont ellentétes vele.
Sarkadi drámáit a szabadakarat dilemmáinak, az önpusztító értelmiségi hős 20.századi modelljének, az antihős megjelenésének, a keresztény értékrend és az egoizmusra épülő modern világ ellentmondásainak a műveiként szokták emelgetni az irodalmárok. Ez mind igaz a címében bibliai utalást hordozó Elveszett paradicsomra is.
A történet egyszerű, Sebők Imre nyugdíjas tanár és amatőr botanikus erdélyi rokonait, Jánost és Mirát látja vendégül, akik oly sok év után most jöhettek először át hozzá. Mira 19 éves építészhallgató, kedves, bájos, huncut leány. Az újságban olvasta , hogy Imre bácsi ma, szeptember 9-én, Ádám napján ünnepli a hetvenötödik születésnapját. Nagy csokor virágot szed neki a mezőn, felköszönti, és érdeklődik, hogy mikor jönnek köszönteni a gyermekei. Mira fiatalsága, vidámsága jó kedvre deríti az öreg tanárt, de a kérdésére nem tud válaszolni.
Azonban váratlanul megérkezik a fia, Zoltán, aki jó nevű orvos, agysebész. Zoltán hírére átjön a szomszédasszony, Zsófi néni is, aki hívja Sebők Zoltánt, hogy vizsgálja meg a lányát.. Zoltán azonban összeropppant egy poharat, inkább megvágja a kezét, hogy ne kelljen átmennie. Érezhető a féri feszültsége. Meglepő tettét megdöbbentő mondattal indokolja édesapjának: „Ma reggel megöltem egy embert…”. Zoltán otthonában tiltott műtétet hajtott végre férjes asszony szeretőjén. Valami műhibát követett el, az asszony pedig meghalt. Tettéért börtönbüntetéssel kell felelnie attól függően, hogy műhibának vagy gyilkosságnak ítélik. Így, ezért érkezik haza apjához a jólétét, egzisztenciáját, könnyelmű kapcsolatait eltékozló fiú.
Imre bácsi másik két gyermeke is megérkezik. Az ünnepi vacsorán egymás után felköszöntik az ünnepeltet, a boldog felszín alatt azonban igen feszült a hangulat, mivel Imre bácsi házas gyermekeinek nem problémamentes a kapcsolatuk. Lányát csalja a férje, Klári az anyagiak és a gyerekek miatt nem hagyja el a Jóskát. Másik fiának, Gábornak a felesége, Éva könnyelmű nő, éppen kacérkodik Zoltánnal. Zoltán félig részegen és egészen cinikusan felajánlja sógornőjének, hogy ha vele tölti az éjszakát, neki adja autóját vagy százezer forintot. Klári nővérének pedig felajánlja pesti lakását, hogy elhagyhassa a férjét. Az igazi okot azonban nem mondja meg. Azt hazudja, hogy egy vidéki szanatóriumban vállalt állást. Mira fiatalsága, tisztasága, szépsége és jókedve azonban megfogja – úgy érzi, hogy ő lenne az a lány, akibe képes lenne beleszeretni.
Másnap Mira kedvesen ébreszti fel Zoltánt, aki örül a lány derűs fiatalságának.. Megbeszélik, hogy a reggeli után leugranak fürdeni a Tiszához. Míg Mira elmegy összeszedelőzködni, Éva bemegy Zoltánhoz, és szinte felkínálkozik a férfinak, de az megalázó módon elutasítja.
Zoltánék távollétében zajlik a családi sakkparti, azonban egyre türelmetlenebbül várják haza Zoltánt és Mirát, a férfi ugyanis megígérte sógornőjének és bátyjának, hogy kocsival viszi haza őket. Végül Éváék a másik sógorral, Józsival utaznak el, de Klári nem vele megy haza. Ő már előbb elment, hogy elhozza otthonról a gyerekeket, így mire a férje hazaér, egyiküket sem találja, az asszony elhagyta a férjét.
Megjönnek Miráék. Mira játékosan megkéri Imre bácsitól Zoltán kezét, Sebők azonban rosszkedvűen kitér a válasz elől. Zoltán egy gyűrűt ajándékoz Mirának. Elmond mindent a lánynak, azt is, hogy a gyűrűt nem jegygyűrűnek, hanem búcsúajándéknak szánja, hiszen tettéért börtönnel kell felelnie. Mira megígéri a férfinak, hogy akármeddig hajlandó várni rá.
Mira másnap reggel indul haza édesapjával Erdélybe. Mintha egy éjszaka alatt felnőtt volna a lány – ezt a változást még Zoltán is érzi. A férfi legszemélyesebb gondolatait, érzéseit osztja meg a lánnyal. Mira állhatatos, elszánt, szerelmes, s mindenáron kitart a férfi mellett.
Majd látunk egy mély apa-fiú párbeszédet, Sebők Imre új lehetőséget vázol fel fiának: ha tényleg börtön lenne a sorsa, akkor ott megtanulhatna egy új tudományt, a mikrobiológiát, s kiszabadulásakor kész tudós lehetne. Saját példájával érvel, ő a negyvenes éveiben járt, amikor hazatért a hadifogságból, Zoltán csak az ez utáni életét ismerheti.
Zoltánon azonban nem segít apja biztatása. Keserűen szakad ki belőle, hogy: „Ezért a lányért éltem volna…”. Apja csak annyit mond neki, hogy próbálja meg, mire fia leül az asztal mellé, karjára borul, és kitör belőle a mindent érzést felszabadító, megtisztító férfisírás.
Így értjük meg a címet, Zoltán kétszer vesztette el a paradicsomot, egyszer addigi önző, cinikus, bár hivatásában sikeres életét, másodszor a nevében is csodát hordozó Mírát. Sarkadi nyitva hagyja a megoldást, Mira állítása áll szemben Zoltán elutasító kételyével.
A dráma az egyszerű cselekmény mögött mélyen szimbolikus, Ádám napján kezdődik, az ember bűnbeesését, bűnbánatát és a lehetséges megtisztulását idézi fel ezzel a szerző. Zoltán egyrészt a tékozló fiú, aki hazatér az apjához, másrészt 33 évesen, krisztusi korban lévő férfi, aki ebben a három napban lélekben bejárja a haláltól a feltámadásig vezető utat. A három főszereplő a Szentháromság jelképe, Imre bácsi az Atya, Zoltán a Fiú, Mira a Szentlélek. Annál is érdekesebb ez a szimbolika, hiszen a kor, melyben keletkezett, ezt tiltotta, és a hétköznapi történet mögé kellett elrejteni ezeket az utalásokat. A dráma felidézi József Attila Tudod hogy nincs bocsánat versének
kezdősorait az olvasóban, noha üzenete pont ellentétes vele.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
