hétfő 05 november 2018

Írta: FKATI - hétfő 05 november 2018 - 20:31:00 |

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm a Miskolc-Martinkertvárosi Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!
Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!"
(Jn 17, 21)


Minden kedves látogatónak, tartalmas időtöltést kívánok!
Tóth István
plébános

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


NOVEMBER 25. ÉVKÖZI 34. VASÁRNAP


KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA




„Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged."

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Krisztus – Pilátus előtt – megkötözve is megvallja, hogy ő a mindenség királya.


Abban az időben:
Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?''
Jézus így válaszolt: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?''
Pilátus ezt felelte: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?'' Ekkor Jézus így szólt: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.''
Pilátus megkérdezte: ,,Tehát király vagy?''
Jézus így felelt: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!''


“Urunk Jézus Krisztus, világmindenség Királya! Hálát adunk Neked a hit és a keresztség ajándékáért, mely által részesei, felelős tagjai lettünk a Te örök országodnak. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy ellentmondva e világ fejedelmének s a földi hatalom logikájának a szolgáló szeretet cselekedeteivel tegyünk tanúságot a Te uralmad boldogító valóságáról embertársaink körében.”
(forrás: barsibalazs.hu)


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


NOVEMBER 18. ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP


Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről, és a mindenséget megtartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor zöldellni kezd és leveket hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya. Mk 13, 24-32



----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


NOVEMBER 11. ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Aki szegénységéből csak egy keveset is adakozik, az többet ad, mint a bőkezű gazdagok.

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.''
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.

Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ,,Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.''


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


NOVEMBER 4. ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

A főparancs: a szeretet Isten és embertársaink iránt.

Abban az időben:
Egy írástudó megkérdezte Jézustól: ,,Melyik az első a parancsok közül?''
Jézus így válaszolt: ,,Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.''
Az írástudó erre azt válaszolta: ,,Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.''

Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: ,,Nem jársz messze Isten országától.'' Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2018. OKTÓBER 28. ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP



Evangélium

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés

Látom már az Istent
Bódás János: Megvakult ember vallomása című verséből való a következő részlet:
„Nap, hold, csillagok nekem már kihunytak,
magasság, mélység sötétbe borultak,
semmivé törpült a közel, s a távol,
csak azt látom már ebből a világból,
ami örök! Nem látok semmit itt lent,
de látom, látom, látom már az Istent,
s most már tudom, így a vakság sem átok,
mert hunyt szemmel szebben, s tisztábban látok.”

A vers érdekessége, hogy egyáltalán nem elkeseredett vagy csalódott a hangulata, pedig talán ezt várnánk egy olyan embertől, aki korábban látott, de elvesztette látását. A versben megfogalmazott gondolatok, nem a megváltoztathatatlanba való beletörődésből születtek, hanem új dolgok megsejtéséből, megérzéséből, az értékek átrendeződéséből, egy új élethelyzetből, egy olyan új világ meglátásából, amelyet talán éppen a látók nem láthatnak vagy látnak meg nehezebben.
A mai evangéliumban is egy vak emberről olvasunk, a jerikói vakról, Bartimeusról, akinek életét gyökeresen megváltoztatja a Jézussal való találkozás, hiszen az Úr meggyógyítja őt, megajándékozza a látással. Minek köszönheti a vak koldus, hogy meggyógyult? Annak, hogy felismerte élete nagy lehetőségét! Ha magába roskadva és sorsába, gyógyíthatatlan betegségébe beletörődve ül az út mellett, akkor vak maradt volna haláláig. Ha azokra hallgat, akik el akarták őt némítani, akkor nem történt volna csoda vele. Mondjuk ki őszintén: Jézus nem vette volna őt észre. Ha Bartimeus nem kezd el kiabálni vagy ha abbahagyja a kiáltozást, amikor erre kérik őt, akkor Jézus nem vette volna őt észre és továbbhaladt volna az úton. Ha a vak koldus nem hívja fel magára a figyelmet, akkor a tömeg miatt Jézus nem vette volna őt észre. Ha Bartimeus nem nevezte volna őt „Dávid fiának”, azaz nem fejezte volna ki hitét, hogy Jézust a Messiásnak tartja, akkor az Úr cselekvés nélkül továbbmegy az úton.
Nem régen olvastam, hogy egy kortárs festőművész, amikor elkészül egy képével, akkor halványan, fehér festékkel átfesti az egész alkotást. Ennek köszönhetően a képek eredeti színe nem látszik, hanem olyan érzése van a szemlélőnek, mintha egy fehér függöny eltakarná a festményt. Érdekes és jelképes ez a módszer, amely talán arra utal, hogy a földi élet után lehull szemünkről a lepel, a fátyol, s meglátunk olyan dolgokat, amelyeket most csupán hiszünk, de nem ismerünk.
Azért hozom fel ezt a példát, mert az evangéliumokban a vakok meggyógyítása a hitre jutást szemlélteti. Így van ez Bartimeussal is. Ennek fényében értjük meg Jézus kijelentését, amelyet a csoda után mondott az immár látó embernek: „Menj, a hited megmentett téged.” Ha nem látom meg Isten gondviselő szeretetének jeleit a világban, akkor vak vagyok. Ha nem hiszek abban, hogy Isten vezeti életemet, akkor homályban élek. Ha nem vallom meg bűnösségemet Isten előtt, akkor a bűn sötétségében élek. Egyedül Isten képes felnyitni szemeimet, hogy meglássam mindazt a jót, amit nekem ad nap mint nap.
A legfőbb jó, amit Isten adni akar, az örök élet, amikor őt színről színre láthatjuk. Ahhoz, hogy eljussunk Isten színről színre látására, valaminek el kell múlnia, meg kell semmisülnie. Halálunkkal eljutunk a teljes homályba, a sötétségbe, mintegy megvakulunk, elveszítjük látásunkat, hogy aztán Isten újra felnyissa szemünket, látóvá tegyen minket, feltámasszon egy új életre.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



2018. OKTÓBER 21. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP


“Ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”
Mk 10, 35- 45

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a baloldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és baloldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készül. Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik érzetetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

Ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” – ez a mai mottónk! Nem ismerős, amit itt a két tanítvány kér? Hiszen imáink többsége ilyen. Elképzeljük a dolgok kimenetelének számunkra legkedvezőbbnek tűnő változatát, és kérjük istent, intézkedjen. Néha bejön, és úgy érezzük, ha Isten velünk, ki ellenünk? Amikor azonban Jézus ott függött a kereszten, János ott volt annak lábánál. Ha Jézus teljesíti kérését, akkor bátyjával együtt ott lógott volna a kereszten a jobb és bal lator helyett. És édesanyjuk is jelen volt. Vajon eszébe jutott, mit is kért nem sokkal korábban?

Gyakran hallani panaszt Istenre, hogy hiába kérleltük, nem hallgatta meg imáinkat. Ilyenkor jó emlékezetünkbe vésni Zebedeus fiainak sorsát. Amíg véget nem ért életünk, nem tudhatjuk, mivel is járt volna, ha azt a bizonyos imánkat az Úr meghallgatja. Szó szerint veszi. A jezsuita fogadalomtételen alkalmából felajánlja emlékezetét. Néhány esetben, idős korukban bizony már semmire nem emlékeznek. Néha arra sem, kik ők. Még kevésbé egykori ünnepélyes ígéretükre. Ha felajánlom magamat, mindenestül ajánlom fel magamat. És ha övé leszek, nincs mit aggódni a részletek miatt.

(MISSZIÓS VASÁRNAP)


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2018. OKTÓBER 14. ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP


1. „Valami még hiányzik belőled” (Mk 10,21) – mondta Jézus a gazdag ifjúnak, aki az örök élet elnyerése érdekében tanácsért fordult hozzá. Jézus azt tanácsolta, hogy adja el mindenét, ossza szét a szegényeknek, majd kövesse. Valljuk meg, hogy erre mi sem lennénk képesek. Tudunk ugyan olyan személyekről, akik ezt megtették (pl. Remete Szent Pál vagy Assisi Szent Ferenc), de ők a kivételes kevesek közé számítottak. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy Jézus radikális követelménye mindenkinek szól, vagy csak Jézus követőinek legszűkebb csoportjára vonatkozik. Könnyen hajlunk arra a megoldásra, hogy a vagyon szétosztása csak a kiválasztott keveseknek szól, mivel az evangéliumi történetben is csak ez az egyetlen ember kap ilyen felszólítást. A tanítványok oktatása azonban már mindenki számára érvényes következtetéseket tartalmaz. Jézus arra tanítja apostolait, hogy
2. a gazdagság a legveszedelmesebb akadályok közé tartozik az Isten országa felé vezető úton. „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán”, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” A közmondásszerű állítás annak lehetetlenségét fejezi ki, hogy a gazdagok Isten országába jussanak. Gazdagság alatt azonban nem számértékben kifejezhető pénzösszegről van szó, hanem egyfajta magatartásról. A gazdagra ugyanis az a mentalitás jellemző legtöbbször, hogy úgy gondolja, neki senkire sincs szüksége a boldogsághoz: sem emberre, sem Istenre. A gazdag gondolkodására az önelégültség és a bezárkózás jellemző, vagyis az önzés.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a veszélyre hívja fel a figyelmünket, és ezért általános érvényű. Sajnos, még a vallásos ember is úgy gondolhatja, hogy a gazdagság több lehetőséget ad az örök boldogság elérésére. Azt hiszi, ha nem lennének anyagi gondjai, akkor még hitélete is kiegyensúlyozottabb, akadálytalanabb lenne. Azt hiszi, ha nem kellene annyi órán át megfeszítve dolgoznia a megélhetésért, akkor több ideje lenne a vallásgyakorlatra. Ez azonban csak matematikailag igaz. Tapasztaljuk, hogy a legvagyonosabb emberek a legritkábban vallásosak. Ha van kivétel – mint pl. Batthyány-Strattmann Boldog László –, akkor az csak akkor fordul elő, amikor a gazdag ember bizonyos belső függetlenséggel rendelkezik az anyagaik iránt. Amikor szíve nem a pénzen függ, hanem – mint a szentéletű szemorvos esetében – Isten és az embertárs szolgálatán.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a belső függetlenségre irányítja a figyelmünket. Az anyagiaktól való bizonyos belső függetlenség, belső szabadság nélkül ugyanis a vagyon legyőz bennünket, uralma alá hajt. Szent Josemaria Escrivá írja: „Függetlenítsd magad a világ javaitól. Szeresd és gyakorold a lelki szegénységet: elégedj meg azzal, ami egyszerű és mérsékletes életet biztosít. Másképp sohasem lesz belőled apostol” (Út 631.), továbbá: „Az igazi szegénység nem azt jelenti, hogy semmid se legyen, hanem azt, hogy független légy az anyagi javaktól. Ezért vannak szegények, akik valóban gazdagok… és fordítva.” (Út 632) Jézus a tevéről és a tű fokáról szóló nyilvánvaló túlzó hasonlatával tulajdonképpen azt akarja tanítani, hogy az anyagiaktól való belső függetlenség és szabadság nélkül nem jutunk be az Isten országába.
3. Csak a kegyelem!
Igen, de miként juthatunk el erre a belső függetlenségre? A tanítványok érezték, hogy erre a maguk erejéből képtelenek, ezért lemondóan kérdezik: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus válaszának első részében megerősíti szkepticizmusukat: „Embernek ez lehetetlen”, de utána hozzáteszi: „Istennek azonban nem.” Jézus válasza kifejti, hogy az ember teljesen az isteni kegyelemre utalt lény. Ez a kegyelem azonban elérhető mindazok számára, akik követik Jézust. Kövessük tehát Jézus tanítását, hogy kiérdemeljük azt a kegyelmet, amellyel eljutunk az anyagiaktól való belső függetlenségre. Így hárul el a legnagyobb akadály az Isten országa felé vezető úton. Verőcei Gábor/MK


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2018. OKTÓBER 7. – ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP


Evangélium: Mk 10,2-12

Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Szentírás vasárnap - szeptember utolsó vasárnapja




Vegyük kézbe, olvassuk, éljük az Isten igéjét!


Szentírás.hu Bibliafordítások az interneten


Minden évben szeptember utolsó vasárnapján ünnepli az egyház Szentírás vasárnapját. A biblia védőszentjének, Szent Jeromosnak az ünnepéhez, szeptember 30-ához legközelebb eső vasárnapon a katolikus egyház különös figyelmet szentel a Szentírásnak.

A Szentírást az Egyház mindig is kiemelten tisztelte, de csak a II.Vatikáni Zsinat rendelkezései szenteltek neki külön ünnepet. A zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Az 1962–65 között tartott zsinaton a főpapok testülete Dei Verbum címmel új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról, amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

A szentírásvasárnap megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el a világon. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ülték meg az ünnepet, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára.

Ezen a napon a templomokban kiemelt helyre teszik a Bibliát, és hálát adnak Istennek azért, hogy a szent könyvnek köszönhetően megismerhetik a Teremtő elképzeléseit és akaratát, a helyes erkölcsi értékeket és alapelveket, eligazítást és erőt meríthetnek belőle életük egész folyamán, és bizonyosságot arról, hogy az ember öröklétre kapott meghívást.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------








----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------






Figyeljünk a következőkre és értékesebbek lesznek napjaink!

1. Imádkozzunk!

Reggel, amikor felébredünk, köszöntsük Jézust!

"Uram, köszönöm, hogy jelen vagy, velem vagy és új napot adtál nekem! Köszönöm a Te szeretetedet"
"Uram, a Te kezedbe teszem a mai napomat! Kérlek, küld el számomra a Szentlelket, hogy Rád tudjak figyelni mindenben, amit teszek."

...és indulhat a nap


A fenti pár mondat csak egy minta. Alakítsuk ki a saját fohászunkat, amivel Isten jelenlétébe és gondviselésébe helyezhetjük magunkat!
Ha ezt tudatosan tesszük, hetek, hónapok múltán sokkal tartalmasabban fogjuk kezdeni a napunkat!

"Az imádság nem más mint az Istennel való egység. Amikor a szív tiszta és az Úrral egyesült akkor megerősödik és megtelik frissességgel; csodálatos fénye elkápráztat."
Vianney Szent János

2. Dicsérjünk!


Mondjuk el - amikor csak tehetjük - családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek, munkatársainknak, mennyire nagyra becsüljük, tiszteljük, szeretjük őket. Indokoljuk is meg!

Nem ismerek senkit, aki azért szomorkodott volna, mert valaki valamiért megdicsérte vagy elmondta neki, hogy szereti. Fordítva viszont igen! Sokkal jobb, ha meg is indokoljuk, hogy miért szeretjük, tiszteljük. Váljon mindennapi szokásává, hogy legalább egy embernek kifejezi szóban is a szeretetét, megbecsülését! Ne fukarkodjunk a dicsérettel!


"Beszélve tanulsz meg beszélni, tanulva tanulni, szaladva szaladni, dolgozva dolgozni, és csak szeretve tanulsz meg szeretni. Mindenki, aki más módon tanul, megtéveszti magát."
Szalézi Szent Ferenc

3, Legyünk áldozatkészek!

Nagyon fontos, hogy hozzunk napi áldozatokat magunkért vagy másokért, amit felajánlunk az Úrnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Kapcsolja ki a tévét gyakrabban és beszélgessünk. Hazafelé a buszról szálljunk le 1-2 megállóval előbb és sétáljunk, közben imádkozhatunk is.


"Nincs helye az önzésnek és nincs helye a félelemnek!
Ne félj akkor, amikor a szeretet követel.
Ne félj akkor, amikor a szeretet kér áldozatot."
Szent II. János Pál pápa



----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Így válhatsz tűzzé, így adhatsz meleget környezetedben




Képzeljen el egy földre rajzolt kört.
A kör a világ, a középpontja pedig Isten. A sugarak az emberek útja: minél inkább előre haladnak, annál közelebb jutnak Istenhez, és közelebb kerülnek egymáshoz is. És fordítva. Talán Gázai Dorotheosz az első századok szerzetese is rajzolt egy ilyen kört a sivatag porába, akitől ezt a kifejező mértani hasonlatot vesszük.

A gondolat nagyon egyszerű: az emberek minél közelebb kerülnek Istenhez, annál szolidárisabbá válnak egymással. És minél nagyobb lesz közöttük a szeretet, annál közelebb találják magukat Istenhez.

Persze, az a veszély is fennáll, hogy visszafelé, azaz kifelé megyünk a sugáron, és így megszakad az Istennel és az emberek egymással való találkozása. A valódi hit az egység forrása, nem a megosztottságé. Szent János szavaival élve: aki szereti a felebarátot, az szereti Istent is, és fordítva. A későbbi svájci teológus,
Hans Urs von Balthasar eleveníti fel ezt a hasonlatot A búzaszem (144) című kötetében. Így ír: „A petárda olyan, mint egy tűzcsóva, amely sebesen száll az ég felé. Eléri a repülés végpontját, (az elragadtatás pillanatában) felrobban, és ezer szikra száll az égből villámgyorsan a föld felé. Isten küld vissza téged ezer darabra szakadva a testvéreidhez.”

Igen, az igazi misztikus élmény Isten végtelensége felé tár ki téged, de nem hagy ott függőben, a fényben. Visszaküld a testvérekhez, a történelembe, a földre.
Ha már tűzzé váltál, meleget adhatsz; ha már szikra lettél, világíthatsz; ha már átalakultál Istenben, egy kis pontnyi fénnyé válsz, mely ezer felé árad, hogy elérje az oly sok emberben lévő sötétséget és fagyot.
Az Isten iránti szeretet nem valós, ha nem jelent szeretetet a testvérek iránt is.
Gianfranco Ravasi bíboros



--------------------------------------------------------------------------------------------

Gyónási lehetőség: A szentmisék előtt és előzetes egyeztetéssel.

--------------------------------------------------------------------------------------------


Minden hónap elsőpéntekjét megelőző csütörtökön 8 órától 10 óráig
GYÓNTATÁSI ÜGYELET lesz a Miskolc-Mindszenti templomban!

Cím: Miskolc, Mindszent tér 2 4, 3530
Telefonszám: (46) 411 777

--------------------------------------------------------------------------------------------




Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért:

Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!

Ámen.



--------------------------------------------------------------------------------------------


IGELITURGIKUS NAPTÁR 2018.

--------------------------------------------------------------------------------------------





A honlappal kapcsolatos észrevételeket, ötleteket,
javaslatokat a következő e-mail címre várjuk:
fkati0606@gmail.com



Nyomtatóbarát változat