vasárnap 10 február 2019

Írta: FKATI - vasárnap 10 február 2019 - 20:20:00 |

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc-Martinkertvárosi
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!"
(Jn 17, 21)

Minden kedves látogatónak tartalmas időtöltést kívánok!

Tóth István
plébános


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Február 11. hétfő
A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária jelenése – A betegek világnapja




A franciaországi Lourdes a Mária-kegyhelyek sorában a legjelentősebbek között van nyilvántartva. A város Franciaország déli részén, a Pireneusi hegylánc lábánál fekszik, a Francia-Spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez.

Itt, a massabielle-i barlangban jelent meg összesen tizennyolc alkalommal, egy szegény pásztorleánynak a Boldogságos Szűz Mária. Az első jelenés 1858. február 11-én történt, és 1993-tól Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére ez a nap a Betegek Világnapja.

A jelenések óta templom épült a barlang sziklái fölé és földalatti bazilika készült a Szűz Anya tiszteletére. Lourdes-t évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel testi-lelki gyógyulást keresve.

Kilenced a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére és közbenjárásáért

Sokan nem jutnak el a szent helyre, lélekben azonban mindenki elzarándokolhat. Így történik ez évről évre templomainkban is. Martinkertvárosban, Szirmán és Görömbölyön a Lourdes-i jelenések emléknapját megelőzően kilencedet végzünk.

A kilenced befejezéstét követően plébános atya Szentmisét mutat be az ájtatosságot végzőkért.
(Szentmisék rendje menüpont)


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Úr Angyalát végzi a kis Bernadett,
Melyre eget nyitnak angyali kezek:
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Égi rózsafüzér ragyog kezében,
Mit angyalok fűznek fenn az egekben
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Ott térdel Bernadett összetett kézzel,
Melyben szent olvasó és így énekel
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Ó, égi Szűzanya, kegyelmek anyja,
Üdvözöllek téged e szent barlangban.
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Csipkefán jégharmat kivirágozott,
Zord tél közepén rózsákat hajtott.
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Ó, lourdesi Szűzanya,szállj le szívünkbe,
Hogy az is mennyei rózsát teremjen
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Ha éltünk alkonyán eljön az óra,
Az örök haláltól lelkünket óvjad
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!

Végre Bernadettel ölelj kebledre
Hogy vele dícsérjünk fenn az egekben
Ave, ave, ave Mária! Ave, ave, ave Mária!


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


FEBRUÁR 17. - ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP




----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


FEBRUÁR 10. - ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

A csodálatos halfogás láttán az apostolok mindenüket elhagyták, és követték Jézust.

Evangélium: Lk 5, 1-11

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.'' ,,Mester – válaszolta Simon – ,,egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.'' Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.

Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: ,,Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.'' A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: ,,Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.''
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Elmélkedés


Köztudott, hogy Krisztus állandóan a „követő” szót alkalmazza. Sohasem beszél arról, hogy csodálókra, pártoló tagságra vagy akár imádó csodálókra lenne szüksége, és amikor a tanítvány kifejezést alkalmazza, mindig úgy magyarázza, hogy világossá váljék: alatta követőket kell érteni; — nem egy tannak a követőit, hanem életének követőit, annak akarását, hogy hozzá hasonlítsunk. Az is köztudomású, hogy a megalázott Krisztus az, aki beszél hozzánk, és minden szó, amit Krisztustól birtokolunk, tőle, a megalázottól származik. Fel kell tételeznünk, hogy maga Krisztus világosan tudta, miért éppen ezt a kifejezést választotta, mely teljes mértékben összefüggésben van azzal, amit önmagáról folyton állított és hangsúlyozott: hogy ő az igazság, az út és az élet; hogy nem tanító volt abban az értelemben, mintha egy tant adott volna elő, s megelégedett volna azokkal a követőkkel, akik tanítását elfogadják, de életükben semmit sem lehet észlelni belőle.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



FEBRUÁR 3. - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP


„Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”


Evangélium: Lk 4,21-30

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok. Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De hát nem József fia ez? –kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is! Majd folytatta: Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán. Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük és eltávozott.

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Szent Balázs püspök és vértanú


„Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól.”

Szent Balázs püspök élettörténetét idézzük fel liturgikus emléknapján, február 3-án. A vértanú püspök emlékezete különösen a névadásban és a népszokásokban él elevenen.

Balázs a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemre méltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetők.

Szenvedéstörténete szerint Szent Balázs örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.
Azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is. A helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. A püspök ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, és Agricola bírói széke elé hurcolják. Nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.

Kezdetben hallgattak Szent Balázsról a források. Ebből következtethetünk arra, hogy tisztelete nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.
Tisztelete a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek, továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá. A késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták. Az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek, énekesek védőszentje, kedvező időjárásért is segítségül hívták.

A balázsáldás mindmáig élő liturgikus szokása a 16. században keletkezett, és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében. Babits Mihály megrázó verse, a Balázsolás, melyben a gégerákban szenvedő költő gyermeki bizalommal fordul a szent püspökhöz, ezt a szokást idézi fel.
Balázst a középkorban rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolták; keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték). Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.

A legenda szerint egy napon rémült anya sietett Szent Balázshoz, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút (egy másik változat szerint eltávolította a szálkát), és így megmentette a haláltól.

Egy másik legenda szerint a helytartó először vízbe fojtás általi halálra ítélte a püspököt. Abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert bele-szórták a helytartó házi isteneinek szobrait a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.
Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel el-jussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Forrás:
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

FEBRUÁR 2. SZOMBAT – URUNK BEMUTATÁSA
(GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY)



Giotto (1267-1337.): Jézus bemutatása a templomban


Új fény támadt... Ezekkel a szavakkal köszönti Egyházunk a mai ünnepen az Úr Jézust. Új fény, mint a világ világossága(...).


Az égő gyertya világít, közben feláldozza önmagát, így válik jelképpé. Jelképe Jézusnak, aki értünk élt itt a földön és meghalt a kereszten. Az égő gyertya tehát szakrális jellegű.

A keresztelésnél ezt mondja a keresztelő pap: Vedd a hit világosságát. És átadja az égő gyertyát a gyermeket tartó kereszténynek. Ezzel jelzi, hogy a keresztségben, a megkereszteltben kigyulladt a hit fénye, mert a mennyei Atya kiragadott minket a lelki sötétség hatalmából és átvitt minket szeretett Fia országába, ahogyan erre tanít minket Szent Pál apostol (Kol 1, 12).

Ezt a valóságot hangsúlyozza az Egyház, amikor égő gyertyát ad a kezébe a gyermeknek az első áldozás alkalmával, vagy a menyasszony kezébe, amikor egy életre elkötelezi magát és vállalja az édesanyai hivatást.

Ma amikor megünnepeljük Urunkat, akit bemutattak a templomban, mint a világ világosságát, az igazi fényt, gondoljunk arra, hogy mi is felelősek vagyunk, hogy a hit világossága lobogjon szívünkben.

A hit ragyogásával mondjuk Assisi Szent Ferenccel:
Ó Uram, tégy engem békességed eszközévé,
- hogy világosságot gyújtsak ott, ahol sötétség van,
- örömet vigyek oda, ahol bánat lakozik.



Elmélkedés:

Negyven nappal karácsony, Jézus születésének ünnepe után ma, Urunk templomi bemutatását ünnepeljük, amely ünnep régi magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony. A zsidó szokásokra, illetve törvényi előírásokra utal az ünnep evangéliumának bevezetése. Az újszülött gyermekeket negyven nappal születésük után elvitték a jeruzsálemi templomba, s ekkor volt szokás felajánlani az elsőszülöttek kiváltásáért az áldozati adományt. Lukács evangélista azonban nem ezekre a zsidó szokásokra irányítja figyelmünket, hanem a templomban elhangzó tanúságtételekre. Először Simeon szavait hallhatjuk, aki kinyilatkoztatást kapott Istentől, hogy még az ő életében eljön a Messiás, megláthatja a Megváltót. Az isteni ígéret valóban igaznak bizonyult, a kisded Jézusban felismeri a Megváltót. Ezt követően egy Anna nevű prófétanő beszélt arról, hogy ebben a gyermekben, azaz Jézusban teljesedtek be a megváltóról szóló jövendölések.
Szent Bernát ügyes szójátékkal foglalja össze egyik beszédében az ünnep lényegét, amikor ezt mondja: „Ma a Szűzanya a templom Urát viszi az Úr templomába.” Az egykori jeruzsálemi templom Ura és a földkerekségen minden keresztény templom Ura Jézus Krisztus. És ő az Ura a mi lelkünk templomának is. Illő, hogy ne csupán kőből épült templomépületeink, hanem szívünk temploma is méltó hajléka, méltó otthona, lakóhelye legyen az Úrnak.

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

Gyertyaszentelő Boldogasszony (Magyar Katolikus Lexikon)


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A szerzetesi és papi hivatásokért imádkozunk a szerzetesek világnapján, február 2-án

Jézusunk, lelkek örök pásztora,
tekints irgalmas szemmel szeretett nyájadra!
Urunk, mint árvák sírunk előtted!
Kérünk téged, a Boldogságos Szűzanya,
a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására,
adj nekünk papi és szerzetesi hivatásokat!
Jézusunk adj nekünk a te szíved szerinti
papi és szerzetesi hivatásokat!
Ámen.


A katolikus egyház 1997 óta ünnepli február 2-án Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére azt a mintegy egymillió férfit és nőt, akik szerzetesként élik életüket.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 27. - ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP


Evangélium

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4; 4,14-21

Elmélkedés

Ma beteljesedett
A mai evangéliumban Jézus Názáreti fellépéséről olvasunk. Szombaton részt vesz a zsinagógai istentiszteleten, ahol nem csak hallgatóként vesz részt, hanem vállalja a felolvasást. A felolvasandó részt nem ő, hanem a zsinagóga elöljárója választja ki, s ennek megfelelően Izajás prófétától azt a részt olvassa fel a jelenlévőknek Jézus, amely arról szól, hogy a végső időkben, hogy fogja Isten küldötte, az Isten által felkent küldött helyreállítani Izraelt, a választott népet. A prófétai szöveghez magyarázatként ezt fűzi: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” A beszéd ezt követően még folytatódik, de erről majd a jövő vasárnap fogunk olvasni. Ez az egyetlen mondat azonban nekünk elég a mai elmélkedéshez. Mi az üzenete tehát ennek a kijelentésnek?
Izajás jövendölése nem egy általános megfogalmazás a Messiás tevékenységéről, hanem konkrétan megemlíti az örömhír hirdetését a szegénynek, a szabadulás eljöttét a rabságban lévőknek és a betegek gyógyulását. Lukács evangélista úgy látja és azt akarja bemutatni a művét olvasóknak, hogy Jézus nyilvános fellépése, tanítása és gyógyító cselekedetei beteljesítik mindazt, amiről egykor Izajás jövendölt. Most, amikor az Úr elkezdi tevékenységét a nép körében, elindul igehirdető és gyógyító útján, kezdetét veszi a meghirdetett jövő, beköszöntött a messiási korszak.
„Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” – mondja Jézus, s mi rögtön ezt kérdezzük, hogy ki teljesíti be az Írás szavait. Kézenfekvő a válasz: maga Jézus. Ő hirdeti Isten országának örömhírét. Ő hoz szabadulást a gonosz lélek által megszállottaknak, gondoljunk csak ördögűző csodáira. Ő gyógyítja meg a vakokat, visszaadva nekik a látást. De még ennél is többről van szó, mert a beteljesítő személye nem csak Jézusra, hanem a mennyei Atyára is vonatkozik. Az Atya szólal meg Jézus személyében és az Atya irgalma mutatkozik meg a csodás gyógyulásokban. Mindehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy Jézus és az Atya nem egymástól függetlenül cselekszenek, hanem mindent egymással való teljes és tökéletes egységben tesznek.
Ahogyan Jézus kijelentésében a beteljesítő személye tekintetében ilyen összetett tartalmat találunk, ugyanúgy a „ma” időhatározó is összetett tartalmú. Először is jelenti azt a szombati napot, amikor Jézus ezt a kijelentést tette a zsinagógában. Ugyanakkor jelenti annak a három esztendőnek a napjait, amíg Jézus nyilvános működése tartott fellépésétől egészen haláláig, hiszen ez idő alatt fáradhatatlanul járja a városokat és falvakat, találkozik az emberekkel, tanítja őket és meggyógyítja mindenütt a betegeket. De még itt sem szabad megállnunk, amikor a „ma” értelmét keressük, hiszen ami a názáreti zsinagógában történt, az folyamatosan történik, megismétlődik a krisztusi közösség, az Egyház életében. Amit egykor Jézus újdonságként meghirdetett, azt minden korban megvalósítja az Egyház. S ha nem tenné ezt, akkor annak válna akadályává, hogy az isteni irgalom a mai napon és a jövőben egészen az idők végezetéig elérjen az emberekhez. Itt értjük meg Isten országának titkát, amely egyrészt Jézus jövetelével már beteljesedett, másrészt folyamatosan beteljesedik, megvalósul az Egyház szolgálata által.
Kérdés marad még ezzel kapcsolatban: elfogadjuk-e hittel, hogy Jézus elhozta az üdvösséget és akarunk-e az üdvösség művének munkatársai, szolgálói lenni? Erről majd a jövő vasárnap elmélkedésében lesz szó.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 20. - ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP


Evangélium

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”

Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés

Megszólítás és megerősítés
A mai evangéliumban a kánai menyegzőn történt csodáról, a víz borrá változtatásáról olvasunk, amely Szent János szerint Jézus első csodája volt. Az esemény helyszíne egy lakodalmas ház, ünneplők sokaságával és túlcsorduló örömmel. Abban az időben a lakodalmak egy hétig tartottak, tehát nem egyetlen napra, hanem hosszabb időre kellett gondoskodni elegendő élelemről az ünneplők számára. Szegényebb családoknál bizony ez gondot jelenthetett, azaz előfordulhatott, hogy nem volt mindenből elegendő, s emiatt megszakadt az ünnepség. Egy ilyen váratlan helyzet történt Kánában is, elfogyott a bor. Édesanyja, Mária közbenjárására Jézus csodát tesz, a vizet átváltoztatja borrá, s ezzel a tettével megóvja a családot a szégyentől, tovább folytatódhat az örömteli ünneplés.

Érdemes felfigyelnünk Mária figyelmes magatartására és cselekedetére. Észreveszi a bajt és tudja, hogy ki képes segíteni egy ilyen nehéz helyzetben. Lényeges üzenete van ennek: Jézus édesanyja figyel életünkre, észreveszi, ha olyan szükséghelyzetbe kerülünk, amit a magunk erejével nem tudunk megoldani. Látja gondjainkat és küzdelmeinket, észreveszi, ha emberi segítségre már nem számíthatunk. Mária az ő fiához, Jézushoz fordul a mi érdekünkben, azt kérve tőle, hogy segítsen rajtunk isteni erejével. Égi édesanyánknak e közbenjárása nagy segítséget jelent számunkra, és arra bátorít, hogy közbenjárását kérjük, mert fia meghallgatja őt.

A csodák felismerése és a csodákban való hit a mai ember számára nem olyan természetes, mint a korábbi idők emberei számára. Fontos tisztáznunk, hogy a csoda nem varázslat, nem bűvész trükk, nem szemünk elkápráztatása. Jézus valamennyi csodája az ő személyéhez és tanításához kapcsolódik. Igazolják, hogy valóban Isten és igazolják tanításának igazságát. Lényeges továbbá, hogy a csodák nem öncélúak és nem is céltalanok. Mindig valakihez szólnak, valakinek a javára, érdekében történnek. A csoda nem szórakoztatja az embereket, mint az ügyes bűvészmutatványok, hanem Isten segítségének a megnyilvánulása egy olyan helyzetben, amikor az ember már tehetetlen és a maga erejével nem talál megoldást. A csoda mindig hitet ébreszt abban, akinek a javára történik, vagy akik azt megtapasztalják. Ki kell még emelnünk azt is, hogy Isten csodái nem a természeti törvények felfüggesztését jelentik. Ha így lenne, akkor Isten teljesen önkényesen bánna a világgal, törvényeket hozna, amelyek alapul szolgálnak a világban uralkodó rendnek és rendezettségnek, de ezeket bármikor félre is tehetné.

Hogyan tekintsünk tehát a csodákra? A csoda megszólítás és megerősítés. Csodáival, közbelépéseivel Isten megszólít minket, jelet mutat. Isten nem a végtelenből figyeli életünk küzdelmeit, hanem bizonyos helyzetekben segítségünkre siet. Nem azért, mert méltók vagyunk erre vagy kiérdemelhetnénk segítségét, hanem azért, mert jóságos és ki akarja mutatni felénk szeretetét. A csoda mindig akkor történik, amikor már nem magunkban bízunk, hanem nagy bizalommal a gondviselő Isten kezébe helyezzük életünket. Tőle várjuk a megoldást, elfogadjuk akaratát. A csoda megerősítés, hogy érdemes hinnünk és érdemes imádságban Istenhez folyamodnunk.

Imádság

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 13. VASÁRNAP – URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE


EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Amikor Jézus megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.

Abban az időben:
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: ,,Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.

Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.''


Lectio Divina ........



----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 6. VASÁRNAP – URUNK MEGJELENÉSE, VÍZKERESZT


Advent idején az Egyház mindennapi fohásza: "Marana tha! Jöjj, Urunk, Jézus"! Karácsony vasárnapjának Introitusában pedig az Izrael Istenére várakozó ember bizonyosságát énekeltük: "mert kik téged várnak, meg nem szégyenülnek" (Zsolt 25,3). Urunk megjelenésének ünnepén az egyház a várakozás beteljesedésére mutat rá: az Eljövendő ecce advenit, Íme eljött az Uralkodó, az Úr (Vízkereszti Introitus).

Epifániát ünneplünk, megjelenést. Arról a kinyilatkoztatásról van szó, melyet a Szentleckében olvasunk: "Kinyilatkoztatásból megismertem Krisztus misztériumát" (Ef 3,3).

"Akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát" (Bölcs 1,2): én vagyok az Élet Kenyere és az Élet Itala. Jelt ad magáról, vizet fakaszt a sziklából. Kinyilatkoztatja magát a megtestesülésben, majd kereszthalálában és föltámadásában. Isten misztériumának kinyilatkoztatása a minden népre kiáradó üdvösség titka.

A bölcsek is útra keltek az újszülött királyt megkeresni. Csillagot láttak, amely vezeti őket az újszülött megismeréséhez és Isten dicsősége megjelenésének felismeréséhez Betlehem szegénységében. A Király, kié a föld minden hatalma, megjelent kinyilatkoztatni valódi hatalmát: szabadító hatalmát. Ő Jézus. A név jelentése: az Úr az üdvösség, a szabadítás. Szabadságunk az Isten tekintetével való találkozásból adatik: "ragyogtasd/világosítsd meg arcodat, és meg leszünk szabadítva" (Zsolt 80,20).

Krisztust követőként az Istenre mutató jelet hivatottak vagyunk megőrizni. A kövess engem hívásra adott válasz, az Exodus, a ráhagyatkozó bizalmat jelzi. Az Exodus: Isten visszavonhatatlan, rendíthetetlen hűségének megtapasztalása,…”Fölötted ott ragyog az Úr: a halhatatlanság Fényének (prefáció) égre emelt tekintettel való követése vezet el bennünket Isten arcának szemlélésére.

Ez a szemlélődés megadja a hit és az öröm ajándékát, és képessé tesz az útirány megváltoztatására, a gonosz Heródessel való együttműködés megtagadására. A fölöttünk járó fényesség ragyogása felemel a sötétség homályából, mutatja a minden népet egybegyűjtő országba vezető utat.

„Ha hiányzik ez az égre szögezett tekintetünk, az Isten felé való fordulásunk, akkor a munka öncélú szenvedéllyé válik, a politika önző hatalomkereséssé züllik, a művészet csak a "valót" mutatja vagy torzítja és nem "annak égi mását", a zene kábítószerré fajul és már nem a Lét titokzatos hangja” (Nemeshegyi Péter SJ).

"Felragyogott Isten dicsősége": hogy elvezessen a vele való találkozásra, és hogy meglássuk, kicsoda Jézus, akiben maga a Mindenható hajolt közel hozzánk. Ez a látás teszi lehetővé, hogy a valóságot továbbá ne fekete-fehéren lássuk, hanem felfedezzük annak sokszínűségét, és Isten más-más arcát.

A Megtestesült Kegyelem megjelenésében fölismerhetjük megajándékozottságunkat és kinyithatjuk kincsesládáinkat, átadván belőle ami a legdrágább: az önkiüresítés adományát. A szabadság, a bizalom, a ráhagyatkozás, életünknek az Istenre való rábízása az Isten felé fordulás gyümölcsei. Nem bízhatjuk magunkat papírlapokra és hagyományokra, csak az eleven és mindig éltető és megújító Lélek vezetésére.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A földön megjelent az Úr és földi testbe öltözött

Látták fényét a Mágusok
S hozzák keletnek kincseit,
Leborulván ajánlanak
Tömjént, mirhát és aranyat.
Királyt jelent a kincsarany,

Istennek szól a szábai
Tömjénnek fűszerillata,
A mirhapor sírról beszél.
Dicsőség teneked, Urunk,
Ki megjelentél e napon;
Atyának s Szentléleknek is,
Most és örök időkön át.

Aurelius Prudentius Clemens: Vízkereszti himnusz - Részlet
Fordította: Sík Sándor


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Babits Mihály: Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok.
körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
ígéretes csillagot.
Ó ha most mindent itt hagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
"Aranyat tilos kivinni!"
szólna ott a vámos rám.
"Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni."
Százszor megállítanának -
örülnék, ha átcsúszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett, hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserű szagú mirrhámmal
kenném véres lábadat.



----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


JANUÁR 1. KEDD – SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (Újév)

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Lk 2,16-21




Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta, ezért az év első napján az egész esztendőt az Õ anyai gondoskodásába ajánljuk.

Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét.
Mária feltételek nélkül elfogadta Isten kegyelmét. Példáját követve növekedjék bennem Krisztus, hogy életem az ő élete legyen, és szeretete rajtam keresztül másokra is kiáradjon.

Szent Pál apostol…
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében (1,3-4) szintén szól Szűz Mária istenanyaságáról. Azt mondja, hogy az Isten Fia „test” szerint Dávid nemzetségéből született, ti. Szűz Mária által, aki Dávid nemzetségéből származott. Más szóval: Szűz Mária istenanyasága révén származott a Messiás Dávid nemzetségéből.
Szent Pál a galatákhoz írt levelében (4,4) még erőteljesebben fejezi ki Szűz Mária istenanyaságát: „De mikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, ki asszonytól született.” (S ez az asszony Szűz Mária volt, aki valóban anyja volt az Isten fiának.) Szent Pál Isten Fián a szó szoros értelmében a Szentháromság második személyét, az Igét érti, félreérthetetlenül kifejezi Szűz Mária istenanyaságát.
A Szentírás Szűz Mária istenanyaságát közvetve is kifejezi. A Szentírás nyolc alkalommal mondja Máriát Jézus anyjának. Másrészt ugyanazt a Jézust Isten fiának hirdeti. A következtetés tehát világos: Szűz Mária valóban az Isten anyja.


----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




Nyomtatóbarát változat