Hír:
(Kategória: Egyéb)
Küldte: FKATI
csütörtök 14 november 2019 - 21:01:00

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc-Martinkertvárosi
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!" (Jn 17, 21)

Minden kedves látogatónak tartalmas időtöltést kívánok!

Tóth István
plébános







NOVEMBER 17. ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP


Evangélium: Lk 21,5-19

Semmi sem maradandó ezen a földön.
Aki mindvégig állhatatos, az üdvözül.

Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.

Uram, Jézus Krisztus! Segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad!




NOVEMBER 10. ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP


Evangélium Lk 20, 27-38

Abban az időben:
Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
,,Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.''
Jézus ezt válaszolta nekik: ,,A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.''

Jézus mondja: Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, mert az ő számára mindenki él.
Jézus mindig türelmes volt a tanításban, mert tudta, hogy az ember nehezen fogja fel Isten gondolatait. Azért nem lepődik meg a gúnyos kérdésen, amely a feltámadás hitét nevetségesnek akarta feltüntetni. Ezt is felhasználja arra, hogy rávilágítson az örök élet mibenlétére. Az már beérkezés, részesedés Isten életében, nem pedig bontakozás és erőpróba, minta földi élet. Az örök élet hite azon nyugszik, hogy Isten ismeri és szereti övéit, nem feledkezik el róluk, s ez az igazság még nyilvánvalóbb lett Krisztus magatartásában.




November 9. A LATERÁNI BAZILIKA felszentelésének ünnepe




A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház a Legszentebb Üdvözítő bazilikája, a pápa székesegyháza. A homlokzatán lévő felirat hirdeti: „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”.

Itt található Giotto híres freskója, amely VIII. Bonifác pápát ábrázolja, amint meghirdeti az első szentévet 1300-ban. A bazilika magyar vonatkozású emléke egy emléktáblát, amelyet annak tiszteletére helyeztek el, hogy 1000-ben II. Szilveszter pápa koronát küldött országalapító Szent István királyunknak.

Az egyház iránti szeretet és a Péter egyházához való hűség jeleként ezt a napot az egész egyház megüli. Aki ezen a napon meglátogatja egyházmegyéje székesegyházát, és ott elmondja a Miatyánkot és a Hiszekegyet, teljes búcsúban részesül.

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevenek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.




NOVEMBER 3. ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP


Evangélium: Lk 19,1-10

Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt, Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett haladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Van úgy, hogy a Szentírás szövege úgy megragad minket, hogy semmi mást nem tudunk tenni, mint ismételgetni és ízlelni szavait, amíg az isteni ige egészen át nem járja bensőnket, egész lényünket. Van úgy, hogy egy szentírási rész idegennek és üresnek tűnik, mintha nem mondana semmit, aminek az lehet az oka, hogy a lelkünk mélyén valami ellenáll Istennek. Az ige úgy is hat, hogy nem akar hatni: azzal, hogy unalmas, hogy semmit sem mond, leleplezi bűnös életünket, tetteink, szándékaink, emberi kapcsolataink rejtett tisztátalanságát. Az üresség­érzés, amely egy ismerős szentírási részt hallva elfog bennünket, arra utalhat, hogy a bűn hálója már kezd körbekeríteni bennünket, ha ugyan még teljesen meg nem kötözött.

Ha a mai vasárnap olvasmányai, az isteni irgalom hatalmának tanúbizonyságai nem érintik meg a szívünket, sürgősen tekintsünk magunkba, s próbáljuk felderíteni, hogy mi akadályozza bennünk az evangéliumi üzenet hatékonyságát. Hiszen Zakeusnak elég volt egyetlen mondat, egyetlen gesztus az Úr Jézustól, hogy egész életét megváltoztassa. Igen, mert azzal az igazi mindenhatósággal találkozott, amely nem más, mint a végtelen, teremtő és újjáteremtő szeretet. Ne engedjünk hát annak a kísértésnek, hogy az isteni ige okozta kényelmetlen érzést megpróbáljuk elnyomni valamilyen lelki olvasmánnyal vagy jámbor imádsággal. Az elmélkedés idejét bátran szánjuk arra, hogy szembenézzünk azzal, ami az unalom, a csömör, az ellenállás hátterében van: hol engedtünk a szemek kívánságának, a test kívánságának vagy az élet kevélységének?


Urunk Jézus, a múlt vasárnap hallottuk Tőled a vámos imáját, ma pedig látjuk egy vámos megtérését, ami igazolja szavaidat. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy Zakeushoz hasonlóan mi is keressük az alkalmat, hogy láthassunk Téged, s engedjük, hogy a Szentírás igéin, a természet csodáin, embertársaink szavain és lelkiismeretünk hangján keresztül megszólíts bennünket. Térj be hozzánk gyógyító jelenléteddel és újjáteremtő erőddel, szállj meg szívünk hajlékában, s derítsd fel ránk is az üdvösség napját.




Halottainkra emlékezünk




Ezen a hosszú hétvégén mindannyian halottainkra emlékezünk. November 1-jén, mindenszentek napján ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, és november 2-án van halottak napja, amikor a katolikus egyház megemlékezik minden elhunytról, de különösen a tisztítótűzben szenvedő lelkekről.

Imádkozzunk és gyújtsunk gyertyát szeretteink emlékére.


A tisztítótűzben szenvedő lelkek javára fordítható teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki november 1-8. között áhítatos lélekkel temetőt, templomot, kápolnát látogat s legalább lélekben imádkozik az elhunytakért (egy Miatyánkot és egy Hiszekegyet).



Imádkozzunk az elhunytakért Szent Ágostont követve!

Ágoston püspök vallomásainak könyvében számol be édesanyja, Mónika haláláról és arról a lelki folyamatról, amely személyes gyászát kísérte. A szeretett személy elvesztése először néma döbbenetet váltott ki benne, később ennek helyét a fájdalom könnyei vették át, majd ahogy enyhült Ágoston bánata, lassanként visszaidézte Mónika életének emlékét, hogy milyen jámborul szolgálta Istent, és hogy mennyi gyöngédséggel és milyen engedékenyen bánt családjával.

Később újabb, másfajta szomorúság vesz erőt Ágostonon, amely, ahogy írja: „akkor szakad ki lelkemből, amikor rettegve fontolgatom az Ádámban elköltözött lelkek sorsát”. Örömmel ad hálát azokért a jó cselekedetekért, amelyeket Mónika Isten kegyelme folytán élete során végbevitt, de egyúttal imádkozik is Istenhez anyja bűnei miatt: „Tudom, hogy anyám könyörületes volt cselekedeteiben, tudom, hogy igaz szívből megbocsátott minden ellene vétkezőnek; bocsásd meg te is vétkeit, amit elkövetett annyi éven keresztül az üdvösség vize [tudniillik a keresztsége] után.”

Vajon miért beszél így Ágoston? Van-e értelme imádkozni az elhunytakért? Keresztény hitünk válasza egyértelmű igen, akár egyénileg, akár a közös istentisztelet során tesszük. Nyilván nem azért, mintha Istennek emlékeztetőre volna szüksége, hogy ne felejtsen el irgalmas lenni, mint ahogy egyéb imádságok esetében sem ez a helyzet. Hiszen Isten, amint tudásában, úgy szeretetében és irgalmában is tökéletes.

Azért imádkozik az elhunytakért az ember, amiért bármi másért is teszi. Az Istennek elmondott kérések nem Istennek, hanem az embernek válnak a javára. A halottakért végzett ima nagyban elősegíti, hogy gyógyuljon az a sérülés, amely az eltávozottak és az itt maradottak közötti kapcsolatban keletkezett. Valakinek az elvesztését igen gyakran kíséri természetes módon a félbeszakítottság érzése és ezzel együtt bizonyos fokú lelkiismeret-furdalás.

A keresztény azért imádkozik az elhunytjaiért, mert hisz a szentek közösségében, vagyis abban, hogy az e világból elköltözöttekkel is összekapcsolja a hit közössége. Ez a fajta kommunikáció azt jelenti, a halál nem akadályozza meg, hogy egymás felé kinyújtsuk a kezünket. Sokszor ilyenkor, a halál után „tisztul ki” a kép, lesz a nézőpont tágasabbá, következésképpen a kapcsolat egyértelműbbé, a bocsánatkérés valóságosabbá, a kiengesztelődés vigasztalóvá válik.

A halottakért mondott ima ugyanakkor nem csupán vigaszt nyújt a gyászolónak, hanem az elköltözött számára is erőt és bátorítást jelent. A földi világban is sokat jelent, ha valaki ott van mellettünk, jelen van számunkra, kísér bennünket. Vegyük például, ha egy gyerek úszni tanul. A szülei nyilván nem tanulhatják meg helyette, de a medence széléről a jelenlétük bátorítást és biztatást adhat neki, és ezzel könnyebbé teheti a tanulással járó nehézséget. Ugyanez működhet akkor is, ha valaki a mennyországbeli életet kell hogy elsajátítsa.

A halottakért felajánlott imádságokkal a megholtakat biztosítjuk szeretetünk felől akkor, amikor kénytelenek elhagyni azt a világot, amelyet ismernek, és meg kell tisztulniuk azért, hogy megszülethessenek valami újra. A tisztulás voltaképpen az az állapot, amikor valaki Isten színe előtt fájdalmasan ráeszmél arra, hogy véglegesen el kell szakadnia a földi élettől.

Szent Ágoston egyik temetési beszédében így beszél erről: „Hogy is tudnál nem szomorkodni, amikor a lélekből élő test meghal, mert elhagyja a lélek? Aki járt-kelt, most fekszik, aki beszélt, most néma. Lezárt szemei nem kapnak fényt, fülei nem nyílnak meg semmiféle hangnak. A tagok abbahagyták hivataluk teljesítését: nincs, ki mozgassa járásra a lépést, munkára a kezet, felfogásra az érzéket. Ugye ez az a ház, amelyet az a nem tudom, melyik lakó feldíszített? Eltávozott az, ami láthatatlan volt, visszamarad az, amit most fájdalommal szemlélünk. Ez a szomorúság oka.” (173. beszéd)

Mégis a szomorúság és a gyász közepette erőt adhat a keresztény hit tanítása, hogy a halál nem szakít el végérvényesen egymástól. Így a fájó, metsző hiány az imádság által Istenben megnyugtató jelenlétté változhat.

Elizabeth Johnson amerikai teológus ezt írja erről: „Amikor szembesülünk szeretteink halálának némaságával, oly keveset tudunk, azt az egyet kivéve: engedni kell őket elmenni. Amikor elrepültek, volt, aki kitárt karral elkapja őket. A reménység ellenére is reménykedve (vö. Róm 4,18) azt állítjuk, hogy a szeretteink, akik meghaltak, nem a semmibe hullottak, hanem az élő Isten ölelésébe. És ez az, ahol megtalálhatjuk őket újra: ha megnyitjuk a szívünket Isten életének csendes nyugalma előtt, amelyben ők már laknak, nem pedig önző módon hívogatjuk őket vissza ide, ahol mi vagyunk, hanem leszállunk a saját szívünk mélységébe, ahol Isten szintén lakozik.” (Abounding in Kindness, ’Jósággal gazdagon’)



Mindenszentek Dicsősége, Urunk, Jézus Krisztus! A kövek és a fák, a csigák és a madarak mind szentek, mert mindenestül Istenhez tartoznak, és tökéletesen betöltik hivatásukat. Mégsem ünnepeljük őket, mert a szentséghez nincs szükségük sem elhatározásra, sem erőfeszítésre, sem állhatatosságra, ezért aztán győzelmet sem akarhatnak. Nekünk azonban azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta mennyei Atyád, hogy minden körülmények között szabadon válasszuk őt. A mai ünnepen add, kérünk, kegyelmedet, hogy szentjeid példájára és közbenjárására ne akarjunk mást, csak Téged magadat, aki számunkra az Út, az Igazság és az Élet vagy, s kitartsunk Melletted mindvégig, ahogy Te kitartasz mellettünk a világ végezetéig, s még azon is túl, örökkön örökké.




Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!

Október 22-én volt Szent II. János Pál pápa emléknapja. A rá való emlékezés kapcsán olvassuk el hálaadó imádságát, melynek minden gondolata aktuális lehet most a Mindenszentek közeledtével!

"Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket.
Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.
Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam.
Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra.
Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.
Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.
Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok.
Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.
Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.
Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám.
Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani.
Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.
Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.
Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!"



Október a rózsafüzér tiszteletére ajánlott hónap




A régi hagyományt követve minden este Martinkertvárosban 17.15 órától, Görömbölyön reggel 7 órától; Szirmán 17.30 órától a Rózsafüzért imádkozzuk templomainkban.

Maga a rózsafüzér imádság a kereszténység első századából ered. A szent olvasó mai formájában Szent Domonkos nevéhez fűződik. A liturgia szerint a rózsafüzér olyan imaájtatosság, amelyben Isten imádása mellett a Szűzanyát megkülönböztetett módon tiszteljük.

Miközben a legkiválóbb imádságokat mondjuk, az Úr Jézus és a Boldogságos Szűz Mária életének titkairól elmélkedünk.
Az egyházi év liturgiájában létezik egy ünnep, amely a rózsafüzérnek lett szentelve: október 7-e a Rózsafüzér Királynéjának ünnepe.

Prohászka Ottokár püspök szerint: „Ó, ha tudnánk hitből imádkozni! Hitből imádkozunk, ha Krisztusban elmélyedünk. Ezt tesszük a rózsafüzérben, melynek legfőbb kelléke, hogy elmondása közben az illető hitcikkelyekkel foglalkozunk. Krisztus személye, élete, halála, a benne megnyilatkozó szeretet és fájdalom, az ő küzdelme és győzelme lebeg szemeink előtt.”

Szent II. János Pál pápa emlékeztet arra, hogy „a rózsafüzérben a Krisztus misztériumról való elmélkedés sajátos módszere az ismétlés, mely természetes módon segíti elő a titkokkal való azonosulást. Ha az imát felületesen végezzük, szárazzá válhat, de ha a szeretet kifejezésének tartjuk, nem fáradunk bele, hogy újra és újra visszatérjünk a szeretett személyhez. Az Üdvözlégyek ismétlése közvetlenül Máriához fordul, a szeretet aktusa ővele és őrajta keresztül Jézusnak szól”. Eközben az imádkozót az evangéliumi életvitelre, Krisztus követésére serkenti, a helyes gondolkodásmódra tanítja, kellő bölcsességre neveli.

A rózsafüzérről, mint lélekmentő eszközről a Fatimai Szűzanya utolsó, október 13-i megjelenése alkalmával így nyilatkozik: „A Rózsafüzér Királynője vagyok. Továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért. Ne bántsátok meg többé Istent! Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek elveszik!”




Szent II. János Pál pápa imája Máriához

Mária, az új világ hajnala, az élők édesanyja, terád bízzuk az élet ügyét:
tekints le, ó Anyánk, a gyermekek sokaságára, akiket nem engednek megszületni;
a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett;
azokra az emberekre, akik embertelen erőszak áldozatává lesznek;
Az öregekre és a betegekre, akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek.
Tedd, hogy akik hisznek Fiadban, szilárdan
és szeretettel merjék hirdetni korunk emberének az ÉLET EVANGÉLIUMÁT.
És eszközöld ki számunkra a kegyelmet, hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk;
az örömöt, hogy egész létünkkel az életet tiszteljük és ünnepeljük;
a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla, s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva
építsük az igazság és szeretet kultúráját,
s így dicsérjük és dicsőítsük Istent, a Teremtőt, aki szereti az életet.

Forrás: Az Evangélium Vitae enciklika záró sorai




Október 27. ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP


Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18, 9-14

Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember

Hálát adhatunk magunkért, azért, amik, és akik vagyunk, és amivé Isten tett minket. Persze, csak ha jó az önismeretünk. A történet farizeusa kettősen is melléfogott: magét túlértékelte embertársát megvetette. Mi a nagyobb hiba? Erkölcsileg lealacsonyít, ha másokat lenézünk, de az önhittség, a magunk félreismerése, több kárt okozhat. Elzárja az utat a megtérés, a javulás elől. Aki tökéletesnek véli magát, az nem tud fejlődni, azonban ha gyakoroljuk az alázatot az fejlődésünket támogatja.




Október 20. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP
Missziós vasárnap



Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Lk 18, 1-8

„A végén még nekem jön és megver.”


Elég meghökkentő fordulat! A bíró, aki fél egy özvegyasszonytól, eléggé szokatlan jelenség. S nem szidalmaitól fél, attól, hogy majd rossz hírét költi, hanem veréstől. Az eleve kérdés, miért vonakodott igazságot szolgáltatni ez a bíró. Nemde, ez a feladata? Hivatása? Szóval, nem igen példakép. Igaz, Jézus az istenfélő asszonyt állítja elénk példaképnek, nem a vitatható etikájú, lusta és önhitt bírót. Aki ebből kifolyólag igazságtalan. „És a végén még nekem jön és megver.” – ez győzi meg! Végül csak kényelemből szolgáltat igazságot. Persze, mai ésszel fura, hogy az állhatatos imának a kitartó özvegy lett a jelképe. Lukács soha nem restell nőket példaképül állítani. Jézus sem. S mi elfogadjuk a példát? Tanulunk belőle? Jézus mintha kételkedne bennünk. Talál-e hitet a földön? Ez bizony ma is kérdés! Bízunk benne? Jobban, mint minden földi bíróban?



Október 13. ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP

„Útközben megtisztultak.”


Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított.” Lk 17, 1
1-19




OKTÓBER 8. SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA

Örvendezzél, Isten Anyja, szíved mélyén.
Boldog vagy, Magyarország, hogy Szűz Mária szent napját ünnepled.
Ujjongjon az ég, a föld s a tenger!


Az ünnep Magnificat-antifónája az I. Esti dicséretből



Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:
„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.




Október 6. évközi 27. vasárnap.
„Növeld bennünk a hitet.”

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben– engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént, ülj asztalhoz. Nem azt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is? S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.” Lk 17, 5-10

„Növeld bennünk a hitet.”– Lehet-e bármit is kérni az Úrtól, ami jobban elnyeri tetszését? Ugye, akinek ez megadatik, annak minden megadatik, amire valóban szüksége van? Jézus mégsem dicséri meg őket az okos kéréséért, hanem helyesbíti őket: nem több, vagy kevesebb a hit, hanem vagy van, vagy nincs! A hitet – úgy tűnik – nem kilóra mérik, bár a mai ember hajlamos erre, hisz mindent szüntelenül méricskél, a számok rabja. Jézus arra oktatja tanítványait és minket, hogy nagyon kevés hit is elég a világ radikális megváltoztatásához.

Ami újabb meglepő fordulat, az a béresről mondott példabeszéd tanulsága. Talán nem tüstént érthető a kapcsolat az engedelmesség és a hit között, de ha párhuzamot vonunk a szederfának kiadott eléggé abszurd parancs, és a szolgának adott utasítás között, az engedelmesség és a hit viszonya mindjárt világossá válik, transzparenssé. Hisz a szolga dolga, hogy engedelmeskedjék, ez Jézus korában sokkal magától értetődőbb volt, mint az egyenlősdire hajló korunkban. Lehet persze, hogy ma nem csak politikailag korrekt megköszönni a szolgálatot, hanem általános elvárás, társadalmi norma, és ez így van rendjén. Persze a demokrata sem ülteti le a szolgálót, hogy kiszolgálja. A két engedelmesség összehasonlítása semmit sem vesztett frissességéből: a szederfa példakép marad. Merünk-e parancsolni neki?






„Olvassátok a Szentírást!”

SZEPTEMBER 29. SZENTÍRÁS VASÁRNAPJA!


XVI. Benedek pápa Verbum Domini (Az Úr szava) kezdetű apostoli buzdításában a Szentírás imádságos olvasására: „lectio divinára" ösztönöz. Ez a Szentírásnak imádságos megközelítési formája, melyet az első századoktól alkalmaz az egyház. (pl Szent Benedek) (Vö.VD 86-87 pontja).

A lectio divina főbb állomásai: a szöveg figyelmes olvasása csendben (lectio) – szószerinti üzenetének megértése, elmélkedés (meditatio) – a bibliai szöveg mit mond nekünk, szemlélődés (contemplatio) – a szöveg szemlélése, ünneplése mint Isten ajándéka, imádság (oratio)– imádság amire a szöveg indít, hogy Istent megszólítsam, megosztás (condivisio) – szövegben felfedezet örömhír továbbadása, és végül cselekvés (actio, operatio) – a szó tettekre váltása életünkben, ami megtérésre ösztönöz (Vö. Mt 7,24).




Szeptember 29. évközi 26. vasárnap.


Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta:

„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám – emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt az életben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunka, ahol még öt testvérem van. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám azt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közüli támad is fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16,19-31


Mottó: ... emlékezzél rá! A gazdag is meghalt, és eltemették. emlékeztet Jézus. A halál demokratikus. Mindenkinek ugyanaz a vég jut. Emlékeink azonban különböznek. Lényegesen. A gazdag ember nevére se emlékszünk. A szegénynek van neve. Isten segített –- ennyit jelent az Eleazár. – Végigfutott Lázár emlékezetében az összes szenvedés, de most már az is csak egy emlék. Már nem a kutyák, hanem Ábrahám vigasztalja, azaz népének egész hagyománya, amelyből életében a gazdagok kizárták.

A gazdag is emlékezik. Még Lázár is eszébe jut, akire sose figyelt, akinek sorsa közömbös volt neki. És természetesnek veszi, hogy ősatyja, Ábrahám, majd gondoskodik róla. Nem Lázárhoz fordul, hanem az előkelő Ősökhöz. Ábrahám azonban kioktatja, hogy most már hiába hivatkozik rájuk A gazdag pedig rájön, hogy bizony az, akinek jól megy sora, valójában az ősi örökséggel sem törődik. Az Írásokkal sem. Mondhatnak, amit akarnak, a gazdag nem hallgat rájuk. Sőt arra se, aki feltámadt. Talán bocsánatot kéne kérnie Lázártól. Őrá talán “odaát” is hallgatnak. Hisz meghallgatták panaszait is, és csak ott hallgatták meg. S nézzünk ki az ablakon, hátha a kapunkban fekszik Lázár.








Szeptember 22. évközi 25. vasárnap.


Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:


„Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válsz. Fogd adósleveledet. mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonéból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Lk 16,1-13


Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. – Elég meglepő, ma is, egykor is, hogy a gazda példaképként mutatja be hűtlen intézőjét. Az kevésbé lep meg bárkit is, hogy saját bevallása szerint nem ért máshoz, mint az intézőséghez. A kézimunkát soha nem tanulta, nem képes munkából eltartani magát, amit nem szégyell, de azt igen, hogy segítséget kérjen. Végül, ha megfontoljuk, mint munkanélküli is gazdájából él. Kinek másnak a vagyonát tékozolja, amikor ravasz számítással elengedi tartozásuk javát azoknak, akik nem neki, hanem gazdájának tartoztak? Mi itt az okosság? Az okosság talán ott kezdődik, hogy minden adóssal négyszemközt tárgyal. A nyilvánosság kerülése azzal is jár, hogy mérlegelheti, kinek mennyit enged el – a meg sem kérdezett gazda nevében. Teheti, mert addig annak bizalmát bírta. Akármilyen furcsán hangzik, így végül is a gazda javára cselekszik: az adósok talán soha nem tudták volna megadni az egész összeget. Az okosság persze abban is van, hogy hálára kötelezi őket, mármint az adósokat.







Lezárult “Az én templomom” rajzpályázat!.

A Miskolc Martinkertváros Római Katolikus Plébánia, a szirmai, görömbölyi és kistokaji plébániákkal együtt hirdette meg „Az én templomom” rajzpályázatot, az Ars Sacra Fesztivál Nyitott Templomok Napja program keretében.

A felhívásra 28. alkotás érkezett, melyből 12. rajz került díjazásra. A nyertesek értesítése telefonon történik, a pályázati adatlapon feltüntetett telefonszámon.

A díjazottak 2019. szeptember 21-én szombaton, a Nyitott Templomok Napján vehetik át jutalmaikat a martinkertvárosi Jézus Szíve templomban a 18 órai szentmise után.

A benyújtott rajzok 2019. szeptember 21-30. között megtekinthetők a martinkertvárosi templomban.

Mindenkinek köszönjük szépen a részvételt, a nyerteseknek pedig külön gratulálunk!



Rajzpályázat eredményhirdetése

Pályázati kategóriák:

I. kategória: 1-2. osztály
II. kategória: 3-4. osztály
III. kategória: 5 -8. osztály

Kategóriagyőztesek:


I. kategória



1. GYÖNGYÖSI Petra 2. osztály (Szirma)



2. TÓTH Lenke Boglárka 2. osztály (Görömböly)




3. GERGELY Ádám 1. osztály (Szirma)



II. kategória


1. PETRÓ Panna Ditta 3. osztály (Szirma)




2. KISKA Dorottya 3. osztály (Martinkertváros)



3. SZŰCS Anna 3. osztály (Kistokaj)




III. kategória


1. FARKAS Roland 6. osztály (Görömböly)



2. MAKKAI Krisztián 7. osztály (Kistokaj)



3. PETRÓ Péter Patrik 6. osztály (Szirma)




A díjazottakon kívül négy rajz különdíjat kapott.

Különdíjasok:



NAGY Zoé 3. osztály (Szirma)



MOLNÁR Fanni 5. osztály (Görömböly)



GÁLL Bence óvodás nagycsoport (Szirma)



GÁLL Gréta 3. osztály (Szirma)





Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népi elnevezése: Kisasszony) napján Egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.



SZEPTEMBER 8. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP


"Nem lehet az én tanítványom..."


Evangélium: Lk 14,25-33

Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom.”


Vállalatok, iskolák, boltok és szekták, mind csábítanak: legyél velünk, csatlakozz hozzánk. Minden közösség új tagokat csábítana magához, és ennek fejében ígérnek fűt-fát. Néha persze az apróbetűs lábjegyzetekben elrejtve kellemetlen feltételek is lappanganak. Itt azonban Jézus határozottan az „apróbetűs” feltételekkel kezdi, sőt azokon van a lényeg. Nyilvánvaló, hogy nem a legnagyobb merítés a célja. Úgy is mondhatnánk, nem hálóval halászik, hanem horgászik. Három előfeltétele van annak, hogy Jézust követhessük: először, teljes odaadást követel, minden mégoly szent emberi kapcsot megelőzve. Az Úr előbbre van, mint bárki, beleértve önmagamat. Másodszor vállalni kell a nehézségeket, a szenvedést, Jézus szavaival a keresztet. Jézus nem csábít könnyítésekkel! Harmadszor nem lehet hirtelen szeszélyből nekigyürkőzni, „majd meglátjuk” alapon, Nagyon-nagyon alaposan meg kell fontolnunk, mire vállalkozunk. Az elköteleződés teljes, korlátlan és végleges. Egy nagy cserét ajánl: mindent az egyért: Krisztusért magáért.




„Lélegezz bennem Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam, vezérelj Szentlélek, hogy szentül cselekedjek, ébressz vonzalmat szívemben, hogy a szentet szeressem, őrizz Szentlélek, hogy a szentet el ne veszítsem.”
Szent Ágoston




Veni Sancte Spiritus - Jöjj Szentlélek

A veretesen csengő latin szavak a Szentlélek hívását jelzik. A Szentlélek hívása nem csak a szentmisében (epiklézis), hanem minden szentségben megtalálható. A jelentése úgy foglalható össze, hogy valamire, ami a világból, vagy még inkább belőlünk, emberekből való, ami a munkánk gyümölcse, vagy akár még csak jó szándékunk összessége, arra szálljon le a Szentlélek, és tegye valami olyan többé, amit mi nem tudunk hozzáadni. Így lesz a keresztvízből új, kegyelmi életet fakasztó víz, a gyermekből Isten gyermeke.

Kedves Diákok, Tanárok, Hitoktatók és Szülők!


Mire hívjuk a Szentlelket az új tanév elején? Hívjuk az éves munkánkhoz, tanuláshoz, felkészüléshez. Kérjük a tanuláshoz szükséges értelem, tudás, bölcsesség adományát és a lelki erősséget.

A zsolozsmás könyvben van egy gyönyörű könyörgés:
„Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük.”

A Szentlélek nélkül semmire sem számíthatunk, de erejében bízva minden álmunk valóra válhat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség megfeszített munkára, kitartásra. Szentlélek erejében elindulni és megérkezni. Ez legyen a feladat és kihívás ebben az új iskolai tanévben. Kövessük a keresztény értékrendet, és ahhoz méltón viselkedjünk az iskolán belül és kívül is.

Legyen Szent Pál zseniális gondolata az idei tanév mottója:
"A hit a remélt dolgok bizonyosságként való megélése."

Kívánom, hogy ez a bizonyosság vezessen mindannyiunkat az előttünk álló tanév folyamán.
FK





SZEPTEMBER 1. ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezet farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: „Add át helyedet neki.” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb.” Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat, mert azok is meghívnak, és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Lk 14,1.7-14


Ekkor a házigazdához fordult. Már az is meglepő, hogy szombaton vendéget hívhat a farizeus, de a mai történet nem a szabbatról szól, hanem az alázatról és a nagylelkűségről. Meglepő, hogy itt a vendég veszi át a vezetést, és kioktatja vendéglátóját. Jézus az igehirdetést nem korlátozza a zsinagógára, sem a nagy alkalmakra, amikor tömegekhez beszél, hanem szinte minden alkalmat megragad, amikor joggal hiheti, hogy figyelnek rá. Az ünnepi vendégeskedések ilyen alkalmak. Művészek gyakori panasza, hogy ha meghívják őket vendégségbe, elvárják, hogy produkálják magukat, mondjuk, zenéljenek. Aki, mint VIP, elfogad egy „mondén” meghívást, az nem bánja ezt, sőt némelyik ezért is fogadja el a meghívást. Egyfajta PR neki. Nos, Jézus esetében számtalan példa mutatja, hogy nem habozott egy-egy ünnepséget tanítási alkalomnak látni, és rögtönözni. Nem hozott anyagból „készült”, hanem környezetére reagált, mint itt is. Előbb a magukat előtérbe tolókat feddte meg. A vendéglátó vajon mit gondolt erről? Lehet, hogy egyetértett Jézussal, de ezt ő nem merte volna nyilvánosan bevallani, miközben gyakorolta a tolakodók visszaszorítását. Elvégre ő tünteti ki a példabeszédben a később érkező előkelőségeket. Mielőtt azonban elbízná magát, megkapja ő is a magáét. Ő, aki Jézust hátsó gondolattal hívta meg, hogy háza tündököljön a közvélemény előtt, most leckéül kapja, hogy önzetlen vendéglátóként, nem a meghívottak hálájára bízza magát, hanem Istenre magára: ő jutalmaz majd.





[i][color]
Tűz Tamás: Szent István király


[size][center]Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk ál


Ezen hír származási helye:
( http://martinkertvaros-plebania.hu/news.php?extend.94 )