Hír:
(Kategória: Egyéb)
Küldte: FKATI
vasárnap 10 március 2019 - 21:40:00

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc-Martinkertvárosi
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!" (Jn 17, 21)

Minden kedves látogatónak tartalmas időtöltést kívánok!

Tóth István
plébános




Május 26. HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA


Aki szeret engem ...

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.” Jn 14, 23-29

Ki szereti Jézust?

Jézus erre egyértelmű választ ad: csak az szereti őt, aki megtartja tanítását. Aki szereti őt, azt is tudja, minden habozás és kétség nélkül, hogy ez egyetlen egy dolgot jelent: szeretni kell, úgy ahogy ő szeretett. Egyszerű lecke. Nehéz elfelejteni, Lehetetlen! De megfeledkezni róla annál könnyebb. S ugye, naponta tesszük, pont ezt? Szerencsére küld egy emlékeztetőt. S ez maga a Lélek, melyről Jézus azt mondja: eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.



Tanítsd szeretni gyermeked,
szívén ne égjen gyűlölet.
Lobbantsa fel tűz, rőzseláng,
lelkének üdvét, csillagát!



ELSŐ SZENTÁLDOZÁS ÜNNEPE TEMPLOMAINKBAN

Május 19-én, húsvét 5. vasárnapján lesznek egyházközségeinkben az elsőáldozások.
Szirma 9.00 , Martinkertváros 11.30, Görömböly 16.00


Úgy szeretném édes Jézus, ha vendégem lennél,
kis szívemnek hajlékában szépen megpihennél.
A hófehér szent ostyában vágyakozva nézlek,
milyen boldog kihez betérsz az a tiszta lélek.
Jöjj el drága jó Jézusom, látogass meg engem,
s tiszta helyed lesz az én kis szerető szívemben. Ámen.”


Imádkozzunk értük és családjaikért!




Május 19. HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA


Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást... (Jn 13, 31–33a. 34–35)

Bibliánk alcíme is új parancsként emlegeti Jézus utolsó vacsorán elmondott szeretetparancsát. De mitől, miért új ez a parancs? Hiszen az emberi együttélés szabályai egyidősek az emberiséggel... Mi ez a kétezer év a megközelítőleg 30 ezerhez képest? A tízparancsolat is valamiképpen az emberi szívbe van belevésve. Az ember mindig is tudta, érezte, hogy ha meg akar maradni, akkor nem ölnie kell a másikat, hanem összefogni, támogatni, szeretni. Így győzi le az állatot, a természet erőit. Miért új akkor a szeretet parancsa, ha az ószövetség is kifejezetten beszél róla? Mind az Isten, mind az ember szeretetéről.

Azért új parancs, mert Jézus látva a közelgő keresztet, amelyen a maga részéről megdicsőíti az Atyát és visszavezeti hozzá az embereket – kiüresíti önmagát. Odaadja életét szeretetből. Belehal az Atya iránti szeretetbe. A válasz tehát ebben a szócskában van: amint én szerettelek titeket. Ne csak úgy szeressétek egymást, hanem legyetek képesek meghalni egymásért. Szeretetünk mindig meg van jelölve a halállal. Szeretni mindhalálig, szeretni akkor is, ha belehalunk. Isten nem úgy győzi le a rosszat, hogy bosszút áll, és látványosan elnémítja, kiiktatja, hanem „kiszenvedi” belőlünk, meghal értünk. Magára veszi annak gyalázatát, átkos következményeit, és segít minket felemelni, hogy el ne vesszünk. Ez a jézusi szeretet. Ez győzi le a világot. Ilyen a keresztény szeretet. Óriási újdonság ez ma is, ha az üzleti korrektséget, a politikai, jószomszédi viszonyok és megnemtámadási szerződések kényes békéjét vesszük alapul.
De akár azért is új lehet, mert emberi természetünk ösztönösen tiltakozik ellene. Ezért magunkat is szüntelenül le kell győznünk, ahhoz hogy szeressünk. Túllépve vonzáson és szimpátián, érdeken és hasznossági szempontokon, sutba dobva az olyan kérdést, hogy: érdemes egyáltalán, megéri?

Amint én szerettelek titeket... – ez különböztessen meg titeket az átlagembertől. Mintha csak azt mondaná: ebben legyetek többek, mások, tartóra tett mécsesek. Haljatok meg mindennap önzéseteknek, haljatok bele mindennap a világ elvárásaiba, és szeressétek ki belőle az istenarcot, amelyet belerejtettem. Úgy szeressétek a másik ember, hogy mentsétek is meg. Mentsétek meg önmagától, mentsétek ki a gonosz karmaiból...

Ha meg akarjuk érteni, tanulni, mi a szeretet, nézzünk Jézus Krisztusra. Az ő földi története, a szentek élete révén beavatást nyerhetünk a titokba. És megszűnnek a kérdéseink: hogyan, miért... Nem lesz értelme akadékoskodni, és egérutat keresni: csakhogy, de hát, igen de... – hanem tetten érjük bennük a szeretet titkát. Nagypéntek és húsvét titkát. Akár már egy családban is, ahol a szeretet nem alkalmi hőstettek vagy fellángolások sorozata, nem a világnak szánt bűvészmutatványok esetleges, amatőr próbálkozásai, hanem: életet adni a másikért... megvalósulhat a krisztusi szeretet. Odaadni magunkat kölcsönösen, elégni a hűség, a bizalom és az „értelmetlen” szeretet oltárán. Jézus erre nem példa, hanem maga az alap, az erőforrás és a jutalom egyben.






Május 12. HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA


Húsvét negyedik vasárnapján a jó pásztor perikópája hangzik fel. Azt ünnepeljük ilyenkor, hogy Isten pásztorként érkezik hozzánk, pásztorként vezeti népét.

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Juhaimnak örök életet adok.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
,,Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.
Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.''


A jó pásztor Jn 10,11–18

A jelkép ősi, már az Ószövetség is át van szőve vele: kezdve Ábeltől, az első pásztortól a pátriárkák, a bírák és a királyság korának megannyi pásztoráig, akikből nemegyszer próféta vagy uralkodó lett. A Szentírásnak eleven tapasztalata volt tehát arról, milyen ember az, aki jól tudja pásztorolni a rábízottakat. Vannak rablók, akik nem az ajtón át mennek be az akolba, vannak béresek, akik haszonért és nem önfeláldozó lelkesedésből végzik feladatukat. Nemcsak általános hasonlatként, hanem nagyon is konkrét valóságként kell ezeket a képeket olvasnunk, felidézve olyan alakokat, mint például a pásztorból királlyá lett, s végül hűtlenné vált Saul, vagy a bűnbánatban hivatásához felnövő, de eredetileg szintén a mezőn legelő állatok mellől elhívott Dávid.

Jézus első szava, első mondata ebben a távlatban nyer különös jelentőséget: Én vagyok a jó pásztor. Egyes szövegvariánsok így hozzák ezt: Én vagyok az, aki a jó pásztor, még jobban nyomatékosítva azt, amit Jézus a hallgatóval közölni akar: volt sok pásztorotok, éltetek sok terelővessző alatt. Volt olyan, amely édes volt, de végül romlásba vitt. Volt olyan, amely kemény volt, de éreztétek, hogy megőriz. Volt olyan, amely kegyetlenül sújtott, s végül csak pusztulástokra, nem épüléstekre vált. Én vagyok a jó pásztor. Akik előttem voltak, akik utánam lesznek, mind hozzám való viszonyukban értékelhetők.

Melyek a pásztor jézusi jóságának ismertetőjegyei? Életadás – egyfelől a jó pásztori szolgálat révén a juhok életének bőségre juttatása, másfelől az élet feláldozása értük. Ismeret – nem egyszerűen annak tudása, ki tartozik a nyájhoz, és ki nem, hanem valódi, mély és belső ismeret, ahogyan azt másutt, ugyancsak Jánosnál olvassuk: Jézus „tudta jól, hogy mi lakik az emberben”. Nyitottság – a más akolból való juhok gondolata alapvetően a zsidóságon túl a pogányokhoz is intézett meghívást tartalmazza, ugyanakkor eszünkbe juttatja, hogy a világban, az egyházi lét látható keretein túl is folyton előttünk jár Jézus. Egység – az „egy akol és egy pásztor” gondolatában nem csupán arról van szó, hogy Jézusban többé nincs zsidó és nincs pogány, hanem valami jóval többről, arról az éltető és életadó egységről, amelyet az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus a szőlőtőke és a szőlővesszők hasonlatával ír le. Így értjük meg Jézushoz való viszonyunk csodálatos voltát, de annak fontosságát is, hogy ezt a napot a jó pásztorokért való imádságnak szenteljük.




MÁJUS 5. HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA


Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Jn 21,1–19

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.


Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.”
Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”




ÁPRILIS 28. HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA,
AZ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA


EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
(Jn 20,19–31)

Nyolc nap múlva eljött Jézus.

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.''
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: ,,Láttuk az Urat.'' De ő így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!''

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!'' Tamásnak pedig ezt mondta: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!'' Tamás így válaszolt: ,,Én Uram, én Istenem!'' Jézus ezt mondta neki: ,,Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!''
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.




Isten irgalmas, azaz megbocsát!

Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére a húsvét utáni vasárnapon az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük. Mindenekelőtt azt érdemes tisztáznunk, hogy mit is jelent az irgalmasság. Sok ember ugyanis napjainkban vagy nem érti vagy félreérti, hogy mit jelent ez a fogalom, illetve tulajdonság. Mit jelent az, hogy Isten irgalmas? Mit jelent, hogy az ember irgalmat gyakorol? A félreértés oka az lehet, hogy sokan úgy vélik, gyávaságot vagy bizonyos értelemben megalkuvást jelent, ha valaki a másik embernek megbocsátja gyengeségeit, bűneit. Szerintük az igazságosság elve a legfontosabb, s ennek megfelelően a jóért jutalom, a rosszért pedig büntetés jár kivétel nélkül minden esetben. Eközben sajnos nem veszik észre, hogy az igazságosság elvének könyörtelen hangoztatása és érvényre juttatása bizony igazságtalansághoz és irgalmatlansághoz vezet. Ne essünk tévedésbe: az igazságosság fontos szempont, de szeretet nélkül, megbocsátás nélkül rossz irányba vezet.

Isten irgalmas, azaz megbocsát. Irgalmát az emberek felé gyakorolja. Az ember ugyanis szembeszáll Istennel, nem engedelmeskedik neki, nem tartja meg törvényeit. Ezáltal az ember bűnt követ el és bűnével eltávolodik Istentől. Isten irgalmas és megbocsát az embernek. Nekünk, bűnös és bűneinket megbánó embereknek szükségünk van arra, hogy Isten irgalmas legyen, megbocsásson nekünk, különben bűneink miatt büntetést érdemelnénk, és az igazságosság szerint nem volna más lehetőség. Amikor Isten megbocsát a bűnbánó embernek, akkor visszafogadja őt szeretetébe. A megbocsátás, az irgalom nem gyengeség Isten részéről, hanem szeretetéből fakadó tulajdonság és cselekedet.

Jézus szava szerint az embernek is irgalmasnak kell lennie. Amit mond, valójában az egyik legkomolyabb felszólítása felénk: „Legyetek irgalmasok, miként a ti mennyei Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36), illetve „ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fog nektek megbocsátani” (Mt 6,14). Isten irgalmát utánozva nekünk is megbocsátónak kell lennünk embertársaink felé.

Gyakran hallani a következőt: „Megbocsátok, de nem felejtek!” Az így vélekedők azt gondolják, hogy most pillanatnyilag nem neheztelek a másikra, nem ütök vissza azonnal, de majd alkalomadtán bosszút állok, és elégtételt veszek az engem ért sérelemért. Ez valójában nem megbocsátás! Aki érti az irgalmasság fogalmát és találkozott már az igazi irgalmassággal, azaz megtapasztalta, hogy Isten eltörli bűneit, az nem mond ilyet. A megbocsátás a bűnöknek és sérelmeknek teljes elfelejtését jelenti. Nem emlékezem többet arra, hogy a másik ember mivel bántott meg, nem említem meg többé előtte, hanem végképp kitöröltem még az emlékezetemből is. Így helyezhetjük ugyanis új alapokra emberi kapcsolatainkat, és Isten is így helyezi új alapra kapcsolatát velünk. Nem emlékezik többé bűneinkre, hanem szeretetét sugározza felénk.




Húsvét nyolcada


Húsvéttól pünkösdig, ötven napon keresztül ünnepeljük Jézus feltámadását. A Krisztus-hívők örömét a szentmise záróáldásához kapcsolódó alleluja is kifejezi. A húsvéti idő első része húsvét nyolcada, mely húsvétvasárnappal kezdődik és fehérvasárnappal, az Isteni Irgalmasság vasárnapjával zárul.

Húsvét nyolcada kiemelt idő a húsvéti misztérium ünneplésének ötvennapos egységében. Mivel napjai az Úr főünnepeként szerepelnek, nem kerülhet helyükbe szentek emléknapja, de hitvallás nincs már a szentmisében. A II. Vatikáni Zsinatig mindennap volt a szentmisében szekvencia (az alleluját követő ének), azóta fakultatív. A különböző napszakok zsolozsmáiban, a reggeli laudesben, az esti vesperásban és kompletóriumban a következő antifóna hangzik el: „Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett nekünk, ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja”.

Húsvét ötven napját – húsvétvasárnaptól pünkösdvasárnapig – mint egyetlen ünnepnapot, mint egy nagy vasárnapot örvendezve üljük meg – szerepel az Istentiszteleti Kongregáció húsvéti ünnepekre vonatkozó 1988-as körlevelében.

A húsvéti idő olvasmányai nem az Ószövetségből, hanem az Apostolok Cselekedeteiből hangzanak el; az evangélium Szent János szerint, a búcsúbeszéd egyes részei. A húsvéti idő saját éneke az örömünket kifejező alleluja, amelyet a misék bevonulási és áldozási énekeihez is hozzáteszünk.

Tertullianus szerint „nagy örömmel” kell megünnepelni ezeket a napokat. Szent Ireneus nyomán az ünnep egyetlen napját jelenti ez az idő – az ősegyház keresztényei egyetlen napnak tekintették a húsvéttól pünkösdig terjedő időszakot.




Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett, részlet

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.



HÚSVÉTVASÁRNAP - KRISZTUS FELTÁMADÁSA




Húsvét vasárnapjának életereje, ünnepi hangulata, valamilyen szempontból mindenkit megérint. Ilyenkor tisztábbak, rendezettebbek az otthonok, látogatottabbak a templomok, és a lelki békétől kisimultabbak az emberi arcok.

Minden Húsvét egy-egy csoda a maga nemében. Honnan ez az életerő, ez a magával sodró dinamizmus, amely képes megtörni életünk árnyoldalait? Feltett kérdésünkre választ maga a feltámadott Krisztus, az első húsvéti események adhatnak. Ez hozzánk a szentmisében, a húsvéti szentségekben, a szentírás olvasmányaiban juthat el.

Feltámadás A húsvéti evangélium beszámol arról, hogy Mária Magdolna nem tudott belenyugodni Jézus elvesztésébe és ezért „kiment a sírhoz” A Jézushoz való szerető ragaszkodás jutalmaként, elsőként láthatta, hogy üres a sir. Megbizonyosodott arról, hogy a sziklába vájt sir nem zárhatta magába mindazt, ami Jézus személyéhez tartozott. Nem szakadt meg a tanítás, nem hallgatott el a megbocsátás szava, nem halkult el a biztató szó, mert Jézus feltámadt és él. Mária Magdolna híradására „az apostolok is elindultak és a sírhoz siettek” és látva az otthagyott gyolcslepleket megszilárdult az addig megrendült hitük. Megszületett a húsvéti hit. Nemsokára a személyes találkozásban megtapasztalhatták, hogy a feltámadott Krisztusban, ugyanaz a személy állott előttük, akit halála előtt megismertek, de most már beteljesedett a megváltás nagy műve.

Mennyire csodálatos, hogy a feltámadott Jézus jelenléte, megváltásának kegyelmi ereje nem korlátozódik kizárólag az apostolok idejére, hanem átöleli az egész emberi történelmet mindörökre.

Erről tesz tanúságot Szent Péter, az apostolok cselekedetében. Határozott hangvétellel jelenti ki: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt.” Olyan ember megvallása, aki mögött egy egész eseménysorozat van, amely nagyon megérintette, és tudatában van annak igazságáról. ” Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.” „És ő megparancsolta, hogy hirdessük Ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt.”

Vajon miránk átragad-e Húsvét életereje? Vajon belekerülünk-e ennek a kegyelmi áradatnak a vonzásába? Ez csak akkor lesz lehetséges, ha megszívleljük, szent Pál apostol felhívását: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek azt, ami odafönt van!” Mi már nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy kizárólag a földiekre irányuljon a figyelmünk. Bennünket is meg kell, hogy érintsenek a húsvéti események, mert értünk is történt mindez. Itt már nincs idő, nem létezik a történelem korlátja. A megváltás mindig a mában, most történik, ma vagyunk megváltottak és üdvösségre hívottak. Engedjük, hogy átjárjon bennünket is a húsvét kegyelme, hogy eloszoljanak a kétkedés felhői, és fedezzük fel, hogy a Feltámadott Krisztusban értelmet nyer a létünk, a munkánk, a szenvedésünk és küzdelmünk. Ma a mi feladatunk, hogy a feltámadás hirdetői és az élet tanúi legyünk, hisz az apostolokhoz hasonlóan mi sem hallgathatunk arról, ami velünk történt.




Krizmaszentelés az egri bazilikában


















Ezen hír származási helye:
( http://martinkertvaros-plebania.hu/news.php?extend.94 )