Hír:
(Kategória: Egyéb)
Küldte: FKATI
péntek 20 november 2020 - 19:20:00

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc Martinkertváros
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért:

"Legyetek mindnyájan egyek!"(Jn 17, 21)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok honlapunk minden látogatójának tartalmas időtöltést!

Tóth István
plébános




December 6. ADVENT 2. vasárnapja






November 29. ADVENT 1. vasárnapja ("B" év)




A mai vasárnappal megkezdődött a karácsonyi előkészület időszaka. Az Adventi időnek kettős jellege van. A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal azonban olyan időszak is, amelyikben ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje. Sajnos a járvány-helyzet miatt nem tudunk a korábbi években megszokott módon készülni karácsonyra! Törekedjünk arra, hogy egyénileg, családi körben minden nap szakítsunk néhány percet a karácsonyi készületre!




Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!



ADVENTI KÉSZÜLET 2020. (Itt olvasható!)




Urunk, te vagy a mi atyánk… a te kezed műve vagyunk mindnyájan. (Iz 63,16–17. 64,1–3–8)

A Trito (harmadik) Izajásnak nevezett szerző drámai erővel kéri Isten személyes közbelépését, hogy a fogságból hazatérő nép újra életre találjon. E bűnbánati zsoltárként is nyilvántartott fohász páratlan költői szépségével és gondolati mélységével a keresztény advent megváltó-váró lelkületét is jól jellemzi.

Semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok.
(1Kor 1,3–9)

Szent Pál korintusiakhoz írt első levelének bevezetőjét olvassuk ma. A szokásos levélkezdésekhez hűen az apostol itt is örömét fejezi ki, hogy munkája nem volt hiábavaló, és érzékelteti velünk, hogy földi történelmünk valójában a Krisztus második eljövetelére való várakozás kegyelmi ideje.

Az idegenbe készülő ember… otthagyja házát, és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek!…
(Mk 13,33–37)


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor érkezik az Úr!


Abban az időben Jézus így tanított:
Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik!
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!

Imádság

Urunk, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!


Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése advent első vasárnapjára


Ma új liturgikus évet kezdünk, melynek során Márk evangéliumát olvassuk.

A mai, kezdő szakaszban (Mk 13,33–37) többször visszatér a felhívás a virrasztásra, a figyelemre.

Hogy ehhez a tapasztalathoz vezessen, Jézus elmond egy rövid példázatot, amelyben egy emberről beszél, aki útnak indul, és házát szolgáira hagyja, mindenkire a saját feladatát bízva. Az ajtónállóra a virrasztás feladatát bízza, amit azután mindenkire kiterjeszt. Azért kell virrasztani, hogy amikor a gazda visszatér – aminek az idejét nem ismerik –, nehogy alva találja a szolgákat.

Máté és Lukács evangéliumának párhuzamos elbeszélései is (Mt 25,13; Lk 12,36), bár más kifejezéseket használnak, a „virrasztani” szóval elsősorban az ébren maradást jelölik, a mindig készen és résen létet. Készenlétre hívnak meg, mert nem lehet tudni, hogy mikor tér vissza a gazda. Vagyis azt mondják el, hogy nem ismerjük az időket, nem uraljuk az időt, hanem figyelmes és éber tekintettel kell azt használnunk.

Az első észrevétel tehát, hogy a virrasztás nem azt jelenti, hogy valami különlegeset teszünk. Nem sajátos gesztusokról van szó, hanem életmódról, a szív irányulásáról: hogy értékelni tudjuk az időt, ami nekünk adatott; hogy annak tudatában éljük az életünket, hogy valakit várunk, és hogy az Úr ebbe az életbe fog belépni; hogy tudatában vagyunk annak, hogy egy cél felé tartunk – a találkozás felé Vele.

Az idő, ez az idő az a hely, amelyben felfedezhetjük Isten jelenlétének a jeleit. A virrasztás tehát az idők jelei megkülönböztetésének a művészete. A hívőnek képesnek kell lennie, hogy fürkéssze az idők jeleit. Arra kapott meghívást, hogy figyelmet fordítson az emberi valóságra, annak az időnek a tényeire és eseményeire, amelyben él. Ennek kifejezését megtaláljuk Máté evangéliumában (Mt 16,4), ahol Jézus azt kérdezi: „Nem tudjátok megkülönböztetni az idők jeleit?”

Megkülönböztetni az idők jeleit azt jelenti, hogy próbáljuk megérteni, hogy az emberi történelem hol találkozik valamiképpen Isten tervével.

Ezzel ellentétben elaludni nem más, mint elveszíteni ezt a tudatosságot. Azt jelenti, hogy úgy élünk, mintha senkit nem várnánk, mintha a történelem csak önmagukban végződő események sora volna. Amikor ez megtörténik, akkor a horizont beszűkül arra, ami itt és most történik, és életünkben a minden az lesz, amit teszünk.

Tehát nem véletlen, hogy a liturgikus év Adventtel és ezzel a jövőre irányuló tekintettel veszi kezdetét. Fontos, hogy itt kezdjük, és azonnal világossá tegyük, hogy hová tartunk: ahová az Úr visz és ahol ő vár minket.

Csak ezzel a célra irányuló tekintettel van értelme az útnak, és csak így lehetséges új módon élni az életet: így a világ dolgait nem tekintjük olyan abszolút valóságoknak, amelyek az ember minden reményét betöltik; sem pedig ellenkezőleg: nem tekintjük azokat mellékes dolgoknak, melyeknek semmi értékük nincsen.

Jézus az evangéliumban mindkét végletet kerüli: biztosan állítja, hogy az idő várakozás egy találkozásra, de azt mondja, hogy ez a találkozás csak akkor történhet meg, ha az életet virrasztva és várakozásban éljük.

Jézus tehát arra hív meg minket, hogy új módon legyünk jelen a világban, mert igaz, hogy a beteljesedés a végén van, de éppúgy igaz az is, hogy már ízleljük azt, amiben hiszünk és ami felé haladunk.

Igaz, hogy Isten Országának még el kell jönnie, mégis az az Ország, amelyet várunk, már közöttünk van.

Ez a föld, ez a történelem, amelyben élünk, elővételezése az eljövendő Országnak, és így minden új jelentést nyer. Mi teljes, közös ízleléssel élünk, mert a jelen pillanat már részesedés az eljövendő életből, elővételezése annak. A jelen idő az Istennel való találkozás helyévé válik, és ennek felismerése arra késztet bennünket, hogy tegyünk jót magunkért, váljunk figyelmes munkásokká, éber szolgákká, akik képesek kamatoztatni a kapott talentumokat. Nem önmagunkba fordulók, hanem figyelmesek a világ élete iránt annak tudatában, hogy a halál és a félelem nem olthatják ki a nekünk adott szeretet erejét.

Nem könnyű ezt a nézőpontot felvenni; az ilyen tekintethez hiteles megtérésre van szükség. Ez pedig a következő vasárnap témája lesz.

Még egy utolsó megjegyzés a következő kifejezéssel kapcsolatban: „mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában” (Mk 13,34). Mondjuk, hogy a történelem Istené. A világegyetem Őhozzá tartozik, ahogy a misszió is a világban. Ha nem érezzük magunkat e világ és ezen idő birtokosainak, az megérteti velünk, hogy életünk nem vállalkozásaink azonnali megvalósulásától és teljesítésétől függ, mintha minden a mai napon múlna. Teljesek vagyunk, mégis, amikor Istennek erre a világra vonatkozó, kifürkészhetetlen terveiben szabadon megtaláljuk igazi helyünket („mindegyiknek a maga dolgában”), megértjük, hogy egymáshoz tartozunk. Minden egyes ember meghívása Isten nagyobb missziójának része, amelyhez mindenki hozzájárul a maga feladata szerint.

A történelemben ily módon való jelenlét a keresztényt tanúvá teszi. Tanújává annak, ami felé tartunk és amiben hiszünk. Tanújává a történelemben való jelenlét új módjának, ami által ez a földi élet, bár fontos, mégsem minden, el is veszíthető anélkül, hogy elveszítenénk a találkozást az Úrral.

Ilyen tekintettel kezdjük hát az Adventet!

+ Pierbattista Fordította: Dr. Sz. Gy.




November 22. vasárnap


Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat
Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik


Elérkeztünk az egyházi év utolsó vasárnapjához, amelyet 1925 óta Krisztus Király Vasárnapjának hívunk. Azt gondolhatnánk, hogy igen régi lehet ez az elnevezés, és ma már nem időszerű, sőt érthetetlen, hogy Krisztust királynak nevezzük. Még időszerűtlenebbnek érezték ezt az ünnepet, amikor az 1925-ös szentév végén XI. Piusz pápa kihirdette. A szentév mottója ez volt: Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!

Azokban az években világszerte, de főleg Európában sorra döntötték le a királyi trónokat. Az első világháború után Európa népei nem éppen békés hangulatban éltek. A győztesek is háborútól tépázottak voltak, a legyőzöttek pedig a megalázó párizsi és főként a kegyetlen trianoni békediktátum szörnyű következményeit nyögték, a revans vágyától felajzottan. Európa ugyanakkor a diktatórikus rendszerek megalakulásának korszakát élte. Oroszországban már 8 éve dúlt a bolsevizmus és a polgárháború. Magyarországon is megszűnt a királyság, és túl voltak már a proletárdiktatúra korszakán is.

A további helyzetelemzés helyett érdemes felidézni, hogy 1925-ben XI. Piusz pápa hogyan indokolta a mai ünnep bevezetését. Közben figyeljünk arra, hogy XI. Piusz pápa helyzetértékelése és iránymutatása mennyire alkalmazható a mai helyzetre!

„…akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből és istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és vetélkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát – ebből támad a polgárok meghasonlása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg. Alapjaiban rendült meg és a vesztébe rohan a társadalom.”

Királycsúfolás helyett királyavatásra van szükség, elsősorban önmagunkban. El kell döntenünk, hogy engedjük-e Krisztust működni az életünkben, akarjuk-e, hogy Ő legyen életünk ura. Nem látványos, és főleg nem teátrális eseményekre kell gondolnunk, hanem a legegyszerűbb mindennapi dolgokban is azt kell tennünk, amiről úgy gondoljuk, hogy Krisztus akarja, hogy tegyük, vagy ne tegyük, amit Ő nem szeretne, ha tennénk. Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat, nem harcoltál az elismerésért, nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége és könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél és nem kérkedtél csodálatos erőddel. Királyunknak hívunk Téged! Te vagy az Irgalmasság Királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a Halhatatlan Király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált és örök életet adsz nekünk. Akarjuk és kérjük, hogy légy a mi királyunk itt a földön és majd az örök életben is!

------------------------------------------


EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 25,31-46)

Helyet foglal dicsőséges trónusán, és szétválasztja őket.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Ezek az evangélium igéi.

Imádság


Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!




A Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium szeretettel várja a 4. és 8. osztályos tanulók jelentkezését. A központi írásbeli vizsgára való jelentkezés határideje december 4. A jelentkezési lapokat személyesen, postai úton és e-mailben is fogadják.

Információk, bemutatkozás:

Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium honlapján

Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium bemutatkozó kisfilmje

Telefonszám: 46/412-024

Minden érdeklődőt szeretettel vár a Fráter Gimnázium!






Csatlakozás a világméretű szentségimádáshoz Krisztus Király előestéjén


Krisztus Király, aki uralkodsz élet és halál felett, hozzád esedezünk. Kérünk szabadíts meg minket ettől a betegségtől, és minden bajtól. Nyugtasd meg félelemmel teli szívünket, és kétségbeesésünkben siess megsegítésünkre. Add, hogy megtérésünkre is szolgáljon ez a helyzet, hogy felismerjük, nélküled mennyire gyengék és esendőek vagyunk. Krisztus Király, kinek uralma végtelen, és dicsősége örök, most királyunkként légy orvosunk és gyógyítsd meg ezt a beteg világot. Ámen.



November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja




Szent Erzsébet Asszony életérôl
Emlékezzünk sok jótételérôl.
Mi is ôtet kövessük, azon legyünk,
Amit benne dícsérünk, cselekedjük.

Születék Erzsébet jó órában,
Királyi atyátul székes várban.
Mikor kezdett szólani nevekedvén,
Elsô: Jézus szent neve vala nyelvén.

Szegényeknek egyszer télidôben
Alamizsnát hordott kötényében;
Mikor atyja korholá, ô szavára
Kenyérkébôl csupa friss rózsa vála.

Mindenét elosztá szegényeknek,
Alamizsnát adván mindeneknek.
Hogy kiveték özvegyen jószágából,
Mégis jót tett másokkal fonásából.

Boldog szent halálán örülének
Az angyalok s szépen éneklének,
Háza felett daloló madárképben
Dícsérték a jó Istent nagy szentjében.




A szeretetet választom-e minden élethelyzetben?


Erzsébet valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Már 4 éves korában eljegyezték Hermann thüringiai tartománygróf szintén Hermann nevű elsőszülött fiával, és Wartburg várába vitték, ott nevelkedett. A grófi udvar emberei nem kedvelték. Anyja (Gertrúd) szörnyű halálának hírére a légkör még fagyosabbá vált körülötte. Jegyese, az ifjú Hermann gróf hirtelen meghalt. Ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból: menjen haza, vagy kolostorba. Az idős Hermann őrgróf azonban másként döntött: eljegyezte másodszülött fiával, Lajossal. Ezután hamarosan meghalt az atya, az idős Hermann is. Erzsébet és vőlegénye közé sikertelenül próbáltak éket verni. Lajos thüringiai tartománygróf feleségül vette. 1221-ben (amikor Erzsébet még csak 14 éves volt!) fényes esküvőt tartottak (egyes kutatók szerint Pesten, a jelenlegi Belvárosi Templomban).

20 éves volt, amikor férje (1227-ben) meghalt. Erzsébet három gyermekkel maradt özvegyen. Négy év múlva (1231-ben) ő is meghalt Marburgban. Halála után négy évvel már szentté avatták.

Erzsébet élete Isten szeretetének kiteljesedése volt, életének minden mozzanatában. A sokféle szeretetet az Isten-szeretet forrasztotta egységbe. Minden életkorában, minden élethelyzetében és minden kapcsolatában a Jézus iránti szeretet vezérelte és éltette. Nem csupán gesztus-szerűen jótékonykodott, hanem odaadó szeretettel törődött a legszerencsétlenebbekkel. Irgalmas szeretete nem pótcselekvés és nem is lelkiismereti kényszer volt, hanem egyszerűen és természetesen Krisztus iránti odaadásból és ragaszkodásból eredt. Isten iránti szeretetének megnyilvánulása volt a férjéhez, Lajoshoz fűződő testvéri, baráti, majd hitvesi szeretete és a szegények szeretete egyaránt.

Ennek ékes bizonyítéka volt, hogy rajongva szeretett férjét őszinte fájdalommal és keserves sírással gyászolta meg, de nem süppedt bele a gyászba, hanem egész életét továbbra is a szeretetből fakadó tettek töltötték be. Három gyermekével elhagyta Wartburg várát, Eisenachba költözött, majd 1227 tavaszán Marburgba. Maradék vagyonából menhelyet alapított betegek és szegények számára, ahol néhány hűséges szolgálója közreműködésével maga ápolta őket.

Példája egyértelművé teszi számunkra az alternatívát: hogy vagy minden körülmények között következetesen az Isten iránti szeretetet választjuk, vagy a kisebb és a nagyobb szeretetek között lavírozgatva végül is az önzést választjuk, és magunkba roskadunk.

Szent Erzsébet élete bőséges példatárat állít elénk ahhoz is, hogyan kell szeretnünk rágalmazóinkat, haragosainkat, sőt ellenségeinket.

Isten adjon nekünk ötletességet, hogyan tudunk szegénységünkben is segíteni a rászorulókon, és Isten szeretete töltsön be minket egészen már itt a földön is!




November 15. ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP


EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 25, 14-30)

Mivel a kevésben hű voltál, menj be Urad örömébe!

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,,Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!'' Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,''Jól van, te derék és hűséges szolga? A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!''

Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: ,,Uram? Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked?'' Válaszul az úr ezt mondta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga? Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza? Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van? Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van? Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre? Ott sírás lesz és fogcsikorgatás?''

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgáljuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük! Segíts minket, hogy minden adottságunkkal önmagunk és mások üdvösségét segítsük, s ezáltal dicsőséget szerezzünk neked.



November 13. - Magyar szentek és boldogok emléknapja


A római Szent István-zarándokház kápolnájának oltárképe
Prokop Péter alkotása


Ma mindazokra a szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a magyar földön. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok, akiket népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe merült misztikusai is.

A hit és a keresztség Krisztus titokzatos testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután pedig a magyarság talált itt hazát, az Árpád-ház szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpád-házi királyi család. Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis, a Bakony és a Mecsek erdőrengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szent életű szerzetesekkel. Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld.




Nyitva maradnak a katolikus templomok


A járványügyi előírások betartása mellett továbbra is folyamatosak a szentmisék, valamint kiszolgáltatják a szentségeket is a katolikus egyházban.

Az MKPK közleménye




A ránkbízottakért érzett felelősségtől vezérelve a COVID-19 járványhelyzet alakulása miatt, figyelembe véve a járványügyi szakemberek véleményét, Egyházunk sajátosságait szem előtt tartva visszavonásig az alábbiakat kérjük:

1. A koronavírus miatt meghirdetett veszélyhelyzetben a templomok, mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat továbbra is nyitva tartjuk. Szentmisék is tarthatóak, de azok csak úgy végezhetőek, hogy a hatósági kijárási korlátozásokkal összhangban maradjanak. Felelősen és körültekintően kell eljárni.

2. A jelenlegi kivételes helyzetben is érvényesek a Katekizmusban (KEK 2183.) és az Egyházi Törvénykönyvben (CIC 1248. k. 2. §) található előírások, amelyek szerint, ha valaki számára súlyos okból lehetetlenné válik az eucharisztikus ünneplésben való részvétel, igen ajánlatos, hogy helyette töltsön kellő időt imádsággal – a Szentírás olvasásával, zsolozsma végzésével vagy más imával, elmélkedéssel – egyénileg vagy a családban. Bár a szentmisén való részvétel nem helyettesíthető, több helyen van online vagy televíziós miseközvetítés, hogy megerősítést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek azok, akik most nem tudnak részt venni vasárnapi és ünnepnapi szentmisén. A közvetítések rendjéről felületeinken folyamatosan tájékoztatást adunk.

3. A szentmisén való részvétellel kapcsolatban az általános morális elvek továbbra is érvényesek. Kérjük, hogy aki betegnek érzi magát, önmaga és mások védelmében érezze lelkiismereti kötelességének, hogy mielőbb orvoshoz forduljon, és ne menjen közösségbe. Idősebb, veszélyeztetett, illetve beteg testvéreink, továbbá azok, akik kötelességüket teljesítik, beteget ápolnak, nagyon idős vagy veszélyeztetett személlyel laknak együtt, hatósági karanténban vannak, jogosan félnek a közösségben való megjelenéstől, ezért mentesülnek a szentmisén való személyes részvétel kötelezettsége alól. Nyomatékosan kérjük őket, hogy maradjanak otthon.

4. Felmentést adunk mindazoknak is, akik úgy érzik, hogy számukra a szentmisén való személyes részvétel veszélyt hordoz magában (CIC 87. k. 1. §., 1245. k.).

5. Plébániai oktatásokat, közösségi összejöveteleket szoros kivételektől eltekintve – amelyek során azonban követni kell az aktuális járványügyi és gyülekezési előírásokat – csak online formában tartsanak meg.

6. Templomainkban, egyházi intézményeinkben és plébániáinkon, valamint a szentségkiszolgáltatásban, illetve oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben továbbra is mindenben kövessék a vonatkozó járványügyi előírásokat.

7. A plébániai és a szerzetesközösségeket továbbra is bátorítjuk, hogy – a járványügyi hatóságok előírásainak megtartása mellett – folytassák az imát a járvány érintettjeiért.

Az Egyházi Törvénykönyv 838. kánonja értelmében az egyes megyéspüspökök, illetve akik a jogban velük egyenlő elbírálás alá esnek, ettől eltérő rendelkezéseket is hozhatnak.

Jelen rendelkezés Magyarország latin szertartású egyházmegyéire érvényes.

Imáinkkal és példánkkal erősítsük a bizalmat Istenben és egymásban, és különösen is figyeljünk egymásra, főleg beteg és idős embertársainkra. Idős paptestvéreinket tisztelettel kérjük, hogy ebben a helyzetben fokozottan vigyázzanak egészségükre, a fiatalokat pedig buzdítjuk, hogy legyenek segítségükre.

Budapest, 2020. november 9.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia




Szentségek kiszolgáltatása járványveszély esetén












November 5. Szent Imre herceg ünnepe.
A magyar ifjúság védőszentjére emlékezünk.



„[...] szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam, jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot«.”

Szent István király intelmei Imre herceghez (részlet)


--------------------------------------------


Szent Imre herceg imája

Úristen, te az egész világ gondviselője vagy. Te adsz erőt a gyönge embernek, a te kezedben van a fejedelmek lelke. Te hatalmasabb vagy minden földi királynál. Tégy velem tetszésed szerint!




November 2. Halottak napja




Evangélium (Jn 5,24-29)

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és elkárhoznak.”

Elmélkedés

Halottak napján sokan kimennek a temetőbe. Gyertyát gyújtanak, virágokat, koszorúkat visznek. Talán nem csak közömbösen állnak elhunyt családtagjaik sírja mellett, hanem imádkoznak is. Néhány síremléken már megfakultak a nevek. Ahol pedig frissen vésettek vagy aranyozottak a betűk, ott valószínűleg még a sebek is frissek, még nem gyógyultak be. A temetők nyugalma elgondolkodtat bennünket: egyszer mi is ide fogunk kerülni. Életünket években, évtizedekben mérjük, de sosem tudhatjuk, hogy mikor jön el számunkra az utolsó nap. A temetők csendje történeteket mesél, az itt nyugvók élettörténetét. A sírköveken lévő nevek, vagy sok helyütt arcok eszünkbe juttatják ezeket az élettörténeteket. Azoknak a történetét, akik már nem ismerik a fájdalmat. Mi még magunkkal hordozzuk egy ideig az ő elvesztésük miatti fájdalmat.
A temetők csendjében kérdések járnak a fejünkben. Meddig fog tartani az életünk? Van-e élet a halál után? Valóban feltámadunk majd? Ha létezik a túlvilág, akkor hová jutunk? A kárhozatra vagy a mennybe?
A temetőkben világító ezernyi gyertya és mécses fénye talán reményt ébreszt bennünk. Egy parányi fény is képes legyőzni a sötétséget. A fény a feltámadást hirdeti. Eljön majd egyszer a mi számunkra is az a nap, amikor távozunk a földi életből. És el fog jönni az az óra is, amikor meghalljuk Isten Fiának szavát. Ez a szó új életre hív minket, az örök életre támaszt fel bennünket.
Horváth István Sándor


Imádság

Mennyei Atyánk! Jézus feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is feltámadunk az örök életre. A halál könyörtelen tényével szembesülve könnyen azt gondolhatom, hogy az életnek ezzel vége. Te új életet adtál Fiadnak, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztottál. Hisszük, hogy új életet adsz majd nekünk is, amikor feltámasztasz minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk veled, az örök szeretettel. Uram, hiszek a feltámadásban, hiszek az örök életben. Neked ajánlom az életem, hogy veled élhessek majd örökké a mennyei boldogságban.



November 1. Mindenszentek ünnepe
(főünnep)

A főünnepet "méltó és igazságos" szentmisével, zsolozsmával, ünnepi imádságokkal megtartani.



Evangélium Mt 5,1-12a

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”


Imádság

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!

_____________________



Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése


Szegények, szelídek, irgalmasok, béketeremtők… Jézus róluk beszél az evangéliumi szakaszban, melyet most, mindenszentek ünnepén olvasunk (Mt 5,1–12).
És amikor róluk beszél, Jézus boldognak nevezi őket. Nem azt mondja, hogy jobbak másoknál, vagy hogy valami dicséretre méltót tettek. Egyszerűen csak azt mondja, hogy boldogok, hogy helyzetüket jó tapasztalatnak, pozitív helyzetnek lehet tekinteni.

Világos, hogy a miért nem annyira nyilvánvaló; hogy a megértésre törekedve hitünk lényegéig kell hatolnunk, annak a tekintetnek a mélyéig, ahogyan Jézus az életet szemléli.
Ha megpróbáljuk összegezni a nyolc boldogságot úgy, ahogyan Máté evangéliuma közölte, azt mondhatjuk, hogy Jézus egy jó, Istenhez közeli tapasztalatra tekint, amelyet érdemes megélni. Mindazok tapasztalatát, akik azért szenvednek, hogy a világ jobb legyen.Azok tapasztalatát, akik nem önmagukért élnek, akik nem vagy nem csak önmagukkal törődnek, hanem szívükön viselik mások sorsát, akiknek szívében izzó vágy él az iránt, hogy az élet mindenki számára jó legyen.

Lélekben szegények, szelídek, békét teremtők, irgalmasok, igazságot éhezők: nem olyan személyek, akiknek az élet csupa mosoly, akiknek mindig jól mennek a dolgai. Sőt.
Az élet, ahogyan senkinek sem, úgy számukra sem tesz engedményeket és gyakran fárasztó és fájdalmas helyzeteket teremt.
Azonban mindezek közepette boldogok azok, akik úgy élnek, hogy nem esnek abba a kísértésbe, hogy meg akarnak szabadulni saját nehézségüktől, miközben másra terhelik azt, akik úgy élnek, hogy nem adják fel a reményt és nem szűnnek meg mindenki számára jobb időket keresni.

Boldogok tehát, mert a küzdelemnek ez az átkozódás nélkül átélt tapasztalata Istennel való találkozásuk helyévé válik, olyan hellyé, ahová Isten leszáll, ahol mellettük van, ahol átalakítja az életet.
Átalakítja, de nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, megoldva a helyzeteket, megkönnyítve a terheket, megszüntetve a problémákat: a háborúk befejezése, a szegénység eltörlése, a visszaélések és igazságtalanságok megszüntetése nem Istenre, hanem ránk, emberekre vár.
Amit mindebben Isten tesz, hogy titokzatos módon működik azok szívében, akik önmagukat szeretettel odaajándékozva élnek, és így általuk készít tágabb teret Országának a világban.
Ők Isten Országának a magja.

Mivel a Boldogságok szakasza ezt mondja nekünk, azt üzeni számunkra, hogy a történelmet nem a nagyok, a hatalmasok alakítják, hanem a kicsinyek, a szegényeknek az a népe, mely elfogadja, hogy testében elszenvedje annak a szülésnek a gyötrelmeit, amely Isten Országát hozza a világra.
Ha valami új történik a világban, az alulról, onnan születik.
Semmi sem olyan kreatív, mint az, ami saját szegénységünk és Isten jelenlétének alázatos találkozásából születik, abból a hiányból, amit az ember felajánl Istennek, hogy az Ő irgalmas és hatékony működésének tere legyen.

Ma az egyházban mindenszentek ünnepét üljük.

Vagyis a boldogságok embereit ünnepeljük, mindazokat, akik különféleképpen hittek abban az örömben, ami váratlanul, gyakran valós ok nélkül, egyszerűen akkor adódik, amikor valaki megtapasztalja a kegyelmet.

Olyan öröm, ami olykor a fájdalom mélyén is megjelenik és tisztán ajándék.
Nem a holnapra megőrzött öröm, amikor már mindez a múlté vagy már minden megoldódott.
Jelen van a halálban is, mint bizonyosság valamiről, ami azon túl van, mint egy olyan élet értelmének alázatos bizonyossága, mely a szeretet hangjaival élve (melyeknek a boldogságok a legkonkrétabb deklinációi) csak egy igazi élet, egy szép és boldog élet, tehát az örök élet lehet.
+ Pierbattista
Fordította: dr. Sz.Gy.




Kelemen Csaba színművészre emlékezünk (1955-2020)


Egyházközségünkben megrendült lélekkel fogadtuk a szomorú hírt, hogy Kelemen Csaba színművész október 26-án hajnalban visszaadta lelkét Teremtőjének. Előadóművészként több alkalommal is volt az „Egyházközségi délután” vendége, így halála személyesen is érinti közösségünket.

Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.


Nekrológ
Kelemen Csaba Szolnokon született 1955-ben. A Színház és Filmművészeti Főiskolát 1980-ban végezte el. Pályakezdő színészként a Debreceni Csokonai Színházban, majd később a Budapesti Radnóti Színházban dolgozott. 1989-től napjainkig az Egri Gárdonyi Géza Színház tagja. A 90-es évek közepétől az Agria Várjátékok Kft. ügyvezető igazgatója.
Színészként több mint száz színházi bemutató fűződik nevéhez.
A teljesség igénye nélkül: Mohács, A fejedelem, Mátyás mesék, A Mester és Margarita, Cigánykerék, A törött nádszál, Elkéstél, Terry! Az állhatatlan, A padlás, Fekete Péter, A nagyratörő, A vértestvérek, Hair, Dezsavű, Nem félünk a farkastól, Hegedűs a háztetőn, Kaland, Elveszett paradicsom, Ébredés, A gyertyák csonkig égnek

Tévéfilmek, melyekben láthatta a közönség:
Diplomatavadász, Szinglik éjszakája, Kisváros, Szomszédok, Angyalbőrben


Örökre szépek








Ezen hír származási helye:
( http://martinkertvaros-plebania.hu/news.php?extend.94 )