Hír:
(Kategória: Egyéb)
Küldte: FKATI
vasárnap 21 február 2021 - 20:08:00

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc Martinkertváros
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért:

"Legyetek mindnyájan egyek!"(Jn 17, 21)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok honlapunk minden látogatójának tartalmas időtöltést!

Tóth István
plébános



Megkezdődött a Nagyböjt!


A nagyböjti idő célja húsvét ünneplésének előkészítése. A liturgia a húsvéti misztérium megünneplésére hangolja a hívőket, akik visszaemlékezünk keresztségünkre és bűnbánatot tartunk. Sajnos, a járványhelyzet miatt nem tudunk a közösségi forma megszokott programjaival készülni!
Kérjük a Kedves Testvéreket, hogy egyénileg is keressenek alkalmat a lelki előkészületre!
A böjt kötelező nagyböjt péntekjein mindazok számára, akik már a 14. életévüket betöltötték.


Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.










Hamvazószerda


Evangélium Mt 6,1-6.16-18
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.


Elmélkedés
A mai nappal elkezdődik a húsvéti előkészület ideje, a nagyböjt. Ezt a 40 hétköznapot, továbbá a nagyböjti vasárnapokat magába foglaló időszakot a hamvazószerda nyitja meg. A sajátos elnevezés e nap szertartására, a hamvazásra utal, amely a szentmisében történik. A hamu az előző év virágvasárnapi barkájából, annak elégetésével készül. Ezt a hamut áldja meg a miséző pap, majd pedig a jelenlévők homlokára kis keresztet rajzol, miközben ezt mondja: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Vagy ezt is mondhatja: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” A hamvazás egy rövid bűnbánati szertartás, amelyet az is jelez, hogy a szentmise kezdetén a szokásos bűnbánati cselekmény elmarad, hiszen a hamvazás helyettesíti azt. A szentgyónást természetesen nem helyettesíti, ha súlyos bűnünk van.
A hamvazószerdai evangélium böjtre, imádkozásra és a jócselekedetek gyakorlására való felszólítás. E három dolog említése nem csupán az Egyház sok évszázados gyakorlatának bemutatása és nem is csak annak ajánlása, hanem felszólítás számunkra. A böjt gyakorlata által fékezzük testi kívánságainkat, korlátozzuk vágyainkat, hogy a lelkiekre tudjunk figyelni! Újuljunk meg az imádságban! Keressük azokat a lehetőségeket, amikor embertársainkkal jót tehetünk! Tegyük ezt annak tudatában, hogy lemondásainkért cserébe Isten önmagát adja nekünk.
Horváth István Sándor

Imádság
Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!








2021. február 14. – Évközi 6. vasárnap


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

A betegnek elmúlt a leprája és megtisztult.

Abban az időben:
Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!'' Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: ,,Akarom! Tisztulj meg!'' Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: ,,Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.''
Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.




2021. február 7. – Évközi 5. vasárnap


Evangélium

Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Gyógyító és tanító
Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, amely a Galileai-tó partján fekszik. Innen származott, itt lakott Péter apostol. Az előzményekben Jézus a zsinagógában tanított, erről olvastunk az elmúlt vasárnap evangéliumában. Most elhagyja a zsinagógát és betér Péter házába. A keresztény igehirdetés az ószövetségből az újszövetségbe való átlépést, a zsinagógából az Egyházba vezető utat látja ebben a képben, hiszen Péter apostolra bízza Jézus az Egyház vezetését.
A mai evangélium kapcsán mi is követjük Jézust, aki minket is kivezet a törvények szolgai megtartásának világából és bevezet az Egyház élő közösségébe. Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézus a zsinagógákban szívesen tanít a szombati istentiszteleti napokon például Názáretben és Kafarnaumban, illetve élete utolsó szakaszában a jeruzsálemi templomban. Tanítóként és gyógyítóként egyaránt kinyilatkoztatja magát e szent helyeken. De aztán rájön, hogy tovább kell lépnie, hiszen küldetése nem csak a választott néphez, hanem az egész emberiséghez szól, ezért hoz létre egy új közösséget, az Egyházat. Az Egyház, a krisztusi közösség mindenkit nyitott ajtókkal, nyitott szívvel, jószándékkal fogad. Nem vonjuk kétségbe senki bűnbánatát és őszinteségét. Nem állítunk senkit teljesíthetetlen próbatételek elé, hanem segítően állunk melléjük, hogy meg tudják tenni minden nap a következő lépést a hit útján. A békesség, a kiengesztelődés közössége ez, amelyben nem ellenséget, hanem barátot és testvért látunk a másik személyben, akivel összeköt minket a közös hit. A keresztény hagyományban sokszor megjelenik az a kép, hogy az Egyház egy lelki épület, amelynek alapja Krisztus, s amely a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel, miként ez Péter apostol levelében megjelenik (vö. 1Pét 2,4-5).
Egy másik mozzanatra is érdemes odafigyelnünk az evangéliumi jelenetben, mégpedig arra, hogy Jézus irgalmas gyógyítóként lép fel. Most is, miként más gyógyításai alkalmával is, megérinti a beteget, megérinti a sebet vagy a beteg testrészt, és az ő érintése gyógyulást eredményez. Mégpedig nem csak a test, hanem a lélek gyógyulását is. Az Úr úgy lép hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus a bajba került emberhez. Úgy lép hozzánk, hogy tudja, ha nem segít, hamarosan belehalunk betegségünkbe, elveszünk bűneinkben. Irgalmas szeretettel tekint ránk, nem kerül el bennünket, hanem fölénk hajol, bekötözi sebeinket és gondoskodik róla, hogy felépüljünk, meggyógyuljunk. A „gyógyszer”, aminek felépülésünket köszönhetjük tulajdonképpen az ő szívének szeretete és irgalma.
A gyógyítások után az Úr tovább indul más helyekre. Jézus magatartása egyértelműen jelzi, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek tanítását, az evangélium hirdetését. Itt is és más esetekben is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése, Isten országának örömhírét hirdeti. Mivel Jézus az evangélium hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta, bátran állíthatjuk, hogy ez a szolgálat nem másodlagos munka a különféle egyházi tevékenységek között, hanem küldetésünk egyik központi eleme. Ha nem helyezünk elegendő hangsúlyt az evangélium hirdetésére, eltávolodunk Krisztus szándékától, aki azt akarta, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az evangéliumot mindenkinek.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te fáradhatatlanul végezted azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kaptál. Hirdetted az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítettek. Irgalommal fordultál a betegekhez, akiken mások nem tudtak segíteni. Odafordultál az özvegyekhez, akikkel nem törődött a társadalom. Tanításod és cselekedeteid valóban azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Te isteni hatalmaddal megtörted a gonosz uralmát az emberek felett, megszüntetted a betegségeket és hirdeted mindenkinek az örömhírt. Uram, hozzon nekem szabadulást a te jelenléted! Add, hogy mindig téged keresselek és téged kövesselek! Segíts, hogy tanításodban felismerjem az üdvösség örömhírét! Mutasd meg az Atyához vezető utat!


Szent Balázs püspök ünnepén február 3-án, az azt követő szombat előesti, és a vasárnapi a szentmisék végén Balázs-áldásban részesülhetünk. (szentmisék rendje szerint)

Az idei évben a kialakult járványhelyzet szabályainak megtartása miatt, az áldás szövege egyszer hangzik majd el, és azt követően a szentáldozáshoz hasonlóan egyenként a védőtávolság megtartásával kapjuk meg az áldást.

A Balázs-áldás szövege:
Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.




Február 2-án – kedden - megkezdődik a „Lourdes-i kilenced” ájtatosság.
Görömbölyön reggel 8 órától
Szirmán 16 órától
Martinkertvárosban 17.15 órától


Betegek Világnapja, a Lourdes-i Szűzanya jelenésének emléknapja, február 11. csütörtök.


„Lourdes-i kilenced” ájtatosság











Január 31. – Évközi 4. vasárnap


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 1,21-28)

Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!”
Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.
Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Úgy tanít, mint akinek hatalma van.

A mai evangéliumi szakaszból először azt láthatjuk, hogy Jézus korában megszokott dolog volt, hogy a felnőtt férfiak felolvastak a Szentírásból, és ahhoz magyarázatot fűztek. A fiúkat tanították olvasni a szent szövegeket, és azt érteni, magyarázni. Persze, Jézus másként tanít, úgy, mint akinek hatalma van, tűnik fel a hallgatóságnak.
Azt is láthatjuk, hogy Jézus jelenlétében a gonosz nem tud rejtőzködni. Pedig szívesen tünteti fel magát jó színben, hogy hatást gyakoroljon az emberre. Has figyelmesek vagyunk, ha Jézus jelen van életünkben, akkor hamarosan kilóg a lóláb, felfedhetjük a gonosz csábítását.
Mennyire ismerem a jézusi tanítást? Mennyire olvasom szavát, a Szentírást? Hogyan próbálom továbbadni, másoknak megmutatni az örömhírt?
Sokféle módon kerül elő az új evangélizáció ebben az évben. Ahhoz, hogy az evangéliumról tanúságot tegyünk, nekünk is egyre jobban kell ismerni. Mielőtt másoknak beszélünk Jézusról, magunknak kell Hozzá egyre közelebb kerülni. Azzal tudunk tehát bekapcsolódni az Egyház vérkeringésébe, ha hallgatjuk Isten szavát, és igyekszünk azt életre váltani. A hitünkben való megerősödés kiemelkedő időszaka a nagyböjt lesz. Addig is az alapoknál szeretnénk elidőzni. Szemlélni, hallgatni a tanító Jézust, aki úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.




Január 24. – Évközi 3. vasárnap ISTEN IGÉJÉNEK VASÁRNAPJA


Evangélium (Mk 1,14-20)

Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedett be. Segíts minket azért munkálkodni, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön. Segíts, hogy ne féljünk a megtéréstől, hanem engedjük, hogy megváltoztasd életünket! Tőled arra kapunk személyes meghívást, hogy veled legyünk, megismerjük Isten országát, megtérjünk és hirdessük az evangéliumot. Adj nekünk erőt küldetésünk teljesítéséhez, az emberhalászathoz!









Az ökumenikus imahét anyaga letölthető itt


Az ökumenikus imahét liturgiája letölthető itt



2021. január 17. – Évközi 2. vasárnap


Evangélium (Jn 1,35-42)

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Elmélkedés

Isten Báránya
Keresztelő János Jézusról szóló tömör tanúságtétele így szól a mai evangéliumban: „Nézzétek, az Isten Báránya!” A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul. A Teremtés könyvének 22. fejezetéből jól ismert jelenet számunkra, amikor Ábrahám kész feláldozni fiát, Izsákot Istennek. De Isten számára nem kedves az emberáldozat, csak próbára akarta tenni Ábrahámot, ezért megállítja őt és gondoskodik róla, hogy legyen ott egy bárány, egy kos, amit aztán feláldoz Ábrahám. A kos lesz tehát az áldozati állat, a fiú, Izsák életben marad.

A húsvéti vigília ünneplése során minden esztendőben felolvassuk az Egyiptomból való kivonulás történetét. Ebben szerepel, hogy a kivonulás előtti estén minden család feláldoz egy bárányt, s annak vérével megkenik a ház ajtaját. A bárány vére jel lesz Isten angyala számára, így elkerüli a zsidók házait, ezért az elsőszülöttek megmenekülnek, életben maradnak. Csak azokban a házakban, az egyiptomiak otthonaiban halnak meg az elsőszülöttek, amelyeknek ajtaján nincs a bárány vére.

A prófétai jövendölésekben is találkozunk az áldozatra előkészített bárány képével. Az Úr szenvedő szolgájáról így jövendöl Izajás próféta: „Az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,6-7). Jeremiás próféta pedig ezt írja: „Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem” (Jer 11,19).
Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Valójában Krisztus az a Bárány, akit Izsák helyett feláldoztak és minden esztendőben feláldozott húsvéti áldozati bárány is. Ő a mennyei Atya örök áldozata, aki értünk, a megváltásunkért feláldozta önmagát. Ő a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.

Szent Péter apostol első levelében ezt olvassuk: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1Pét 1,18-19). A Szent János evangélista által írt Jelenések könyve pedig minden titkot felfed a Bárányról. Ő tudja feltörni a történelem pecsétjeit, ő ítéli meg minden ember életét, ő tárja fel mindenki előtt az igazságot. Győzelmet aratva ül a dicsőség trónján és mindenki előtte hódol.
A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az

Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.
Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!





Imádkozzunk menüpont





Evangélium

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Mk 1,7-11

Elmélkedés

Lelki megtisztulás
Szent Márk evangélista egészen röviden emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről. Az esemény nem Jézus kisgyermekkorában történt, ahogy manapság a legtöbb esetben nem sokkal a születés után történik a keresztség kiszolgáltatása, hanem Jézus nyilvános működésének kezdetén, aki ekkor mintegy 30 esztendős. A keresztség alámerítést, alámerülést jelent, amely nem csak testi, hanem lelki megtisztulást eredményez. Jézus esetében és a későbbi korokban a keresztény hitre térők esetében a vízbe merülés és a vízből történő felemelkedés volt a keresztség formája, amelyet napjainkra a vízzel való háromszori leöntés gyakorlata vett át. A keresztséggel kapcsolatban érdemes megkülönböztetéseket tennünk, mert nem minden keresztség jelenti ugyanazt.
Elsőként nézzük János keresztségét. Ő volt az Úr Jézus előfutára, akit mi Keresztelő János néven emlegetünk. János a pusztában élt és a Jordán folyóban keresztelte meg az embereket. Márk evangélista így írja le tevékenységét: „Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket” (Mk 1,5). Munkáját egyébként nem csak az evangéliumok örökítették meg, hanem az ókor egyik legnagyobb történetírója Josephus Flavius is megemlékezik róla a zsidók története művében. Az evangéliumok tanúsága szerint János keresztsége egyértelműen a bűnbánat, a vezeklés, a megtérés jele. János az őt felkeresők számára hangsúlyozza, hogy a külső megtisztulással együtt jár a benső megtisztulás is, azaz a bűnbánat gyümölcsét kell teremnie mindenkinek. A Keresztelő kiemeli továbbá, hogy amit ő tesz, csak az első lépés: „Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek titeket. De az, aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket” (Mt 3,11 és Mk 1,7-8).
Lényeges kiemelnünk, hogy amikor Jézus megkeresztelkedik Jánosnál, akkor az ő esetében nem a bűnbánat jeléről van szó, hanem arról, hogy sorsközösséget vállal a bűnös emberekkel. A mi Urunknak ugyanis nincs szüksége bűnbánatra, hiszen neki, a szent Istennek nincs egyetlen bűne sem. Márk evangélista nem tér ki arra, hogy János értetlenül fogadja, hogy Jézus meg akar keresztelkedni nála (vö. Mt 3,13-15), mert az esemény leírásánál őt az a szempont vezeti elsősorban, hogy bemutassa a mennyei Atya vallomását: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
Szót kell még ejtenünk a Szentlélek keresztségéről, amelyet napjainkban gyakran emlegetnek a katolikus megújulási mozgalmak. Ez a fogalom azt jelenti, hogy megtapasztaljuk azt, hogy Isten szeretete kiárad szívünkbe és ez egészen átformálja személyiségünket, átalakítja életünket, élővé teszi azt a kegyelmet, amelyet a keresztségben, a bérmálásban és az Oltáriszentségben kapunk. A Szentlélek-keresztség arra is utal, hogy nem elégszünk meg önmagunk átalakulásával, hanem elindulunk a tanúságtétel útján, az evangélium hirdetésének útján, miként az apostolok is ezt tették az első pünkösd napján, amikor eltöltötte őket a Szentlélek. A Szentlélek-keresztség további jellemzője, hogy szorosabban összekapcsol minket az Egyházzal, a krisztusi közösséggel, és megláttatja velünk, hogy mi a feladatunk ebben a közösségben.
Ma, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén éljük át újra azt az örömet, hogy Isten gyermekei vagyunk! Szálljon le ránk is a Szentlélek, hogy tanúságtevő keresztények legyünk!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A mai ünnep emlékeztet minket az Egyház és minden megkeresztelt ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely a te mennybemeneteledkor mondott parancsodból fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Adj nekünk erőt, hogy segítsük őket elindulni a hit útján! Adj nekünk bátorságot annak megvallására, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni téged és semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint hozzád tartozni.




2021. január 6. – Szerda, Urunk megjelenése (Vízkereszt)


Evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12


Elmélkedés


Utazás egy csillag vezetésével
A mai ünnep hivatalos elnevezése: Urunk megjelenése, a magyar elnevezés szerint vízkereszt napja. A korai keresztény időkben egy napon ünnepelték a napkeleti bölcsek látogatását, Jézus keresztségét és a kánai menyegző csodáját. A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform azonban szétválasztotta ezeknek az eseményeknek az ünneplését. Ennek köszönhetően január 6-án emlékezünk a napkeleti bölcsek látogatására, a következő vasárnap Krisztus megkeresztelkedésére és egy hétköznapon a kánai menyegzőre.
Az új rendnek megfelelően a mai ünnepen a napkeleti bölcsekről, a háromkirályokról olvasunk az evangéliumban. Az ő történetük egy nagy utazás. Nem tudjuk pontosan, hogy honnan indultak, de útjuk célpontja jól ismert, legalábbis azt tudták, hogy a Megváltót keresik, de azt nem tudhatták előre, hogy hol, melyik városban fogják megtalálni. Érdekes emberek ezek a bölcsek, mert látnak egy égi jelet és rögtön elindulnak. Elhagyják szülőföldjüket, hosszú utat tesznek meg, nem is tudják, hol fog véget érni. Az utazás során a keresés jellemzi őket. Keresik az újszülöttet, a királyt, keresik azt, akinek születését az új csillag megjelenése hirdette. Máté evangéliuma tele van olyan szavakkal, igékkel, amelyek az ő utazásukat, mozgásukat, úton haladásukat írja le. Bölcsek „jöttek” napkeletről, akik ezt mondják Heródes udvarában: „eljöttünk”, hogy hódoljunk előtte. Heródes pedig útjuk folytatására utasítja őket: „menjetek”, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől. Ekkor újra „elindulnak”, megérkezvén „bementek a házba”, majd pedig a történet végén „visszatérnek” országukba. Ennél a térbeli mozgásnál azonban van egy fontosabb, tartalmasabb utazás is a történetben, mégpedig a hit útja. Az emberi lélek mozgása ez, amely abból a vágyból született, hogy találkozzon az Úrral és kifejezze előtte a neki járó hódolatot és imádást. Az emberi lélek mélyén lezajló utazás ez, amelyet egy isteni jel indít el, s amelyet az ember engedelmesen követ. A Szentírásban megfigyelhetjük, hogy Ábrahámtól az apostolokig sokakat útnak indít Isten, és Isten szent embereinek útja a mi életünkben is folytatódhat, mert az Úr minket is felszólít, hogy az ő útjain járjunk. Áldott, aki rátalál arra az útra, amelyet Isten személyesen neki jelölt ki.
A napkeleti bölcsek utazásának fontos eleme a csillag. Ez a csillag vezeti a bölcseket, hogy céljukhoz érjenek. Ez világosítja meg éjszakáikat az út során és ez jelöli ki az irányt a következő napra. De a csillag szemmel látható fényénél is van fontosabb, mert ez a csillag nem csak az útra világít rá, hanem bevilágít a hit útján járók lelkébe is. Ez ad nekik örömet a tovább haladáshoz, ez ad erőt a következő lépésekhez, ez ad értelmet a további kereséshez. És ez a csillag, a betlehemi csillag vezet minket is, jelül szolgál nekünk is, hogy elinduljunk és mi is felkeressük a világ Megváltóját és Üdvözítőjét. A csillag napjainkban is feltűnik. Bölcsek, akik elindulnak és követik útját!
A háromkirályok cselekedete egyszerű: ajándékokat adnak. De az arany, a tömjén és a mirha kézzelfogható ajándéka mellett sokkal fontosabb az ő hódolatuk, leborulásuk, imádásuk, amely Isten Fiának szól. Mert hódolni, leborulni és imádni csak Isten előtt szabad és érdemes. A karácsony csodálatos ünnepe felélesztette bennünk a vágyat, hogy mi is kifejezzük szeretetünket és hódolatunkat Isten előtt. Mélyen meghajlunk, leheletünk a földet éri, arcunk szinte a föld porához ér, aztán pedig felemeljük fejünket és tekintetünket, nem túl magasra, csak éppen egy jászolnyi magasságra és meglátjuk az Isten Fiát. Igen, ez az emberi perspektíva, mert ebből a szemszögből, a térdre ereszkedő és alázatos ember szemszögéből látszik csak Megváltónak a betlehemi kisded.
Engedjük, hogy az Úr belelásson és belépjen szívünkbe e szent helyen!
Horváth István Sándor


Imádság

Betlehemi kis Jézus! Nem mondogathatjuk örökké neked, a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőled, hogy jövő karácsonyig aludj és lehetőleg ne zavarj minket évközben! Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe ma felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy benned ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Uram, neked köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neked köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. Taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!




[color]
2021. január 3. – Karácsony utáni 2. vasárnap


Evangélium(Jn 1,1-18)

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Elmélkedés

Életünk reménye
Szent János evangéliuma költői formában kezdődik. Az Ige-himnusz a Fiúisten megtestesülésének titkát mondja el egészen ünnepélyes, dicsőítő formában. Angyalok és betlehemi pásztorok nélkül is világos számunkra, hogy Jézus Krisztus születéséről szól ez a rész. A középpontban ez a kijelentés található: „És az Ige testté lett és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Ezt a kijelentést fejti ki aztán János evangélista írásában, amikor a megtestesüléstől a mennybemenetelig bemutatja, hogy Jézus hogyan „lakott közöttünk”, mit cselekedett és mit hirdetett.
Az evangélista azt mondja, hogy Isten magára vette az emberi természetet, emberré lett. Ezekben a karácsony utáni napokban egy család körében látjuk őt, újszülött gyermekként, lélekben még mindig Betlehemben vagyunk. Hamarosan majd vele indulunk száműzetésbe Egyiptomba, aztán visszatérünk vele együtt Názáretbe. Az egyházi év időszakai és ünnepei segítségével elkísérjük Jézust tanító útján egészen Jeruzsálemig, a Golgota hegyéig, ahol meghalt a kereszten. Ezen az úton felismerjük, hogy Isten azért lett emberré, hogy megossza velünk az életét. És ezen a jászoltól a keresztig vezető úton megtanuljuk, hogy nekünk is meg kell osztanunk életünket Jézussal. Ezen az úton remélhetőleg feléled bennünk annak érzése, hogy Isten gyermekei vagyunk, igény támad bennünk, hogy növekedjünk a hitben, eljutunk a keresztény nagykorúságot jellemző tanúságtételre és felkészülünk földi életünk végső szakaszára is. Ezen az úton mindvégig Krisztus mellett szeretnénk lenni, miként egykor az apostolok, s az út végén látni szeretnénk az Úr dicsőségét és szeretnénk megtapasztalni az ő békéjét. Erről énekelnek, ezt hirdetik előre a betlehemi angyalok ily’ módon: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek. A liturgia rendje szerint még nem ért véget a karácsonyi időszak és remélhetőleg a szívünkből sem távozott el a karácsonyi ünnep érzése. Most még Mária karjainak biztonságában látjuk a Gyermeket, most még József gondoskodó mozdulataira figyelünk, most még körülöttünk lebeg a pásztorok által hozott bárányszag, most még káprázik kissé a szemünk a betlehemi csillag ragyogásától, most még türelmesen várjuk a napkeleti bölcsek érkezését. De tudjuk, hogy hamarosan útnak kell indulnunk, ha mindig az Úr közelében szeretnénk maradni. Máskülönben csodálatos dolgokról maradunk le.
A Krisztus-követés útja ez számunkra, mert hát mi mást jelentene a Betlehemből induló és a Jeruzsálem melletti Golgotán végződő út? Ezen az úton minden előttünk álló lépés próbára teszi reményünket és minden megtett lépés megerősíti reményünket. Jó ezt tudatosítanunk most, az esztendő első napjaiban, hogy legyen erőnk minden nap megtenni a szükséges lépéseket. Napjaink társadalmi helyzete, a jelenkori kihívások, a váratlan természeti csapások és járványok, amelyek nem múlnak el egyik napról a másikra, hanem olykor egészen hosszú időn keresztül elkísérnek minket, bizony kemény próbára teszik a reményünket. Sérülékenynek és törékenynek, gyengének és tehetetlennek érezzük magunkat, és nap mint nap feltesszük magunknak a kérdéseket: Mit hoz számunkra a jövő? Mivel kell szembenéznünk holnap? Milyen meglepetést tartogat számunkra a következő időszak? Ez a fajta aggodalom az önzés csapdájába kerget minket és azt sugallja számunkra, hogy csak önmagunkról kell gondoskodnunk. Ez a fajta aggodalom fékezi energiáinkat és törekvéseinket, gyengíti bátorságunkat és szabadságunkat. Az aggódásból és a jövőtől való félelemből csak a remény tud minket kiemelni. A jócselekedetek mindennapi megtételére csak a remény tud bennünket ösztönözni. Az új esztendő minden napján legyen velünk Krisztus, életünk reménye!
Horváth István Sándor












Ezen hír származási helye:
( http://martinkertvaros-plebania.hu/news.php?extend.94 )