Hír:
(Kategória: Egyéb)
Küldte: FKATI
vasárnap 19 január 2020 - 20:30:00

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szeretettel köszöntöm, a Miskolc-Martinkertvárosi
Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia honlapján!


Oldallagosan ellátott plébániák: Görömböly, Szirma, Filia:Kistokaj

Tekintsen be plébániánk életébe! Ajánljuk a honlap aktualitással foglalkozó részét, melyben nemcsak a szentmisék rendjét, hirdetéseket találja meg a kedves olvasó, hanem a plébániai közösségi életéről, eseményeiről is hírt adunk. Szolgáljon honlapunk arra is, hogy mindennapjaink forgatagában örömmel tudatosítsuk hovatartozásunkat és megvalósulhasson köztünk amit Jézus imában kért: "Legyetek mindnyájan egyek!" (Jn 17, 21)

Minden kedves látogatónak tartalmas időtöltést kívánok!

Tóth István
plébános




2020. január 19–26. ökumenikus imahét a Krisztus-hívők egységéért


Az imahét igei mottója:
„...nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk...” (ApCsel 28,2)
„...igen emberségesen bántak velünk...” (ApCsel 28,2).


A 2020. évi ökumenikus imahét anyagát a máltai keresztények készítették. Málta a Földközi-tenger szigetállama, amelyet minden oldalról hatalmas víz vesz körül, így a hajóközlekedés egyik központja a Földközi-tengeren. Ezen a 316 négyzetkilométernyi – Budapestnél jóval kisebb – szárazföldön, azaz az állam területét alkotó szigeteken 430 ezer máltai polgár él. A szigetállam fővárosa Valletta, s van nemzetközi repülőtere is. A lakosok a halászat mellett főleg a mezőgazdaságban kapnak munkát. Málta a Brit Nemzetközösség tagjaként 2004-ben az Európai Unióba is belépett. Az anyaszigethez tartozik a közeli Gozo szigete, amelynek területe 67 négyzetkilométer. Málta és Gozo keresztényei minden év február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre érkezését, a 2020-as imahéten pedig a világ krisztuskövetői a máltai keresztényekkel együtt olvassák ennek a hajótörésnek a történetét.

Pál és útitársai a hajó személyzetével együtt Rómába tartottak a viharos tengeren. Az apostol még ebben a kritikus helyzetben is missziós lehetőséget látott. A megpróbáltatásban nem esett pánikba, nem csüggedt el, hanem tudta: Isten kezében van. Ott is Istenhez tartozik. Istennek szolgál. Istenben bízik. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Nem is titkolta ezt az apostol a sorstárai előtt, akik végül osztoznak Pállal a kenyéren is, a reménykedésben is. A máltai keresztény testvérek az isteni gondviselést hangsúlyozzák, amikor évente felidézik Szent Pál hajótörésének történetét.

A Máltára akkor érkezettek hajótöröttek voltak. A Pált és hajótörött társait befogadó – akkor pogány – máltaiak ismerték a szeszélyes tenger életet kockáztató viharait. Tisztában voltak az akkori hajóépítés fogyatékosságaival is. Tudták, milyen kiszolgáltatott helyzetben van egy hajó a viharban a sziget közelében.

Megértjük a máltai keresztények helyzetét. Amióta Málta szigete lakott, mindenféle, a tengerrel kapcsolatos jelenségnek részesei, átélői voltak.

Ezen az imahéten fontos lenne tehát, hogy minden igehirdető gondoljon az imahét központi üzenetére és ez legyen iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban „...nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk...” (ApCsel 28,2).

Az, hogy Máltán ma keresztények élnek, azt jelzi, hogy a hajótörött Pál és útitársai elfogadták a lakosok vendégszeretetét. Igyekeztek és tudtak is adni a máltaiaknak abból a hitből, reménységből, Jézus Krisztus szeretetéből, amely őket hordozta. Ilyen kölcsönös lehetőség ma a keresztények ökumenéje.

Dr. Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke



Ökumenikus Imahét rendje egyházközségünkben:

Január 22-én – szerdán – 17 órától a Martinkertvárosi, január 23-án – csütörtökön – 18 órától a Szirmai, január 26-án – vasárnap – 15 órától a Görömbölyi római katolikus templomban tartunk Ökumenikus Istentiszteletet!

A Közös Főalkalom január 25-én – szombaton – 17 órától a Minorita templomban lesz!


Egyéni imádságainkba is foglaljuk bele a Krisztus-szándéka szerinti egységet!



Az ökumenikus imahét anyaga letölthető ITT!


Ökumenikus Imahét rendje Miskolc templomaiban megtekinthető ITT!





Január 19. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP

Evangélium

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Lelkiismeretes ember
Számos élethelyzetben mérlegelnünk kell, hogy megtegyünk-e valamit. Belső késztetést érzünk, Isten hívását érezzük egy feladatra, de mégis mérlegelünk, töprengünk. Megtegyük vagy ne tegyük meg? Ekkor megszólal valahonnan a háttérből a gyávaság: Biztonságos ez számunkra? Utána rögtön halljuk egy másik irányból a célszerűséget: Hasznunkra lesz ez a dolog? Megéri megtenni? Rögtön ezután elénk áll a hiúság: Népszerű lesz ez a dolog? Hogy fogják megítélni az emberek? Végül a bensőnk mélyéről a lelkiismeret hangját is halljuk: Helyes ez? Látnunk kell, hogy egy-egy döntés előtt ezek a dolgok befolyásolnak minket. Aztán eljön az idő, amikor azt látjuk, hogy egyáltalán nem biztonságos, nem is éri meg, de még csak népszerűek sem leszünk miatta, de mégis meg kell tennünk valamit, mert a lelkiismeretünk azt súgja, hogy ez a helyes.
Keresztelő Szent János, akiről a mai evangéliumban olvasunk lelkiismeretes ember volt. Mindig a szíve mélyén megszólaló hangot követte, mert meg volt győződve róla, hogy az az Isten hangja. Amikor figyelmeztette Heródes fejedelmet, hogy nem szabad feleségül vennie és együtt élni testvére feleségével, akkor előtte ő is hallhatta a gyávaságtól, hogy egyáltalán nem biztonságos, amit tenni akar. Nem biztonságos, hanem veszélyes, sőt, életveszélyes, ha bírálni merészeli a fejedelmet. De nem hallgatott, hanem megszólalt, mert a lelkiismerete azt mondta, hogy helyes, amit tesz. Az életével fizetett érte.
Életének egy korábbi eseménye, amikor tanúságot tesz Jézusról. Ezt olvassuk a mai evangéliumban. Keresztelő Jánosnak voltak tanítványai, akik közül ketten, András és János, rögtön követni kezdték Jézust és az ő tanítványai lettek ettől kezdve. Keresztelő János egészen biztosan tisztában volt azzal, hogy tanúságtételének ez lesz a következménye. Lehet, hogy a célszerűség azt súgta neki, hogy ez nem éri meg, mert elmennek a tanítványaid és szépen lassan mind elfogynak mellőled, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely szerint helyes, amit tesz. Egyáltalán nem sajnálja, hogy tanítványai Jézus nyomába szegődnek, hanem ezt mondja: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30).
Még korábban János ezt mondta azoknak a farizeusoknak, akik a néppel együtt keresztelkedni mentek hozzá: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét” (Mt 3,7-8). Bár a meglehetősen kemény szóhasználat miatt azt is gondolhatnánk, hogy haragból vagy hirtelen indulatból mondta ezt, de nem így van. János tudatosan mondta ezt, megfontoltan szólt így a vallási vezetőkhöz. Talán egy pillanatra megkísértette őt a hiúság, hogy ezzel nem lesz népszerű, ez nem fog tetszeni a farizeusoknak, ettől nem biztos, hogy megtérnek, de ő inkább a lelkiismeretére hallgatott, amely azt mondta, hogy ez a helyes. Isten arra kéri őt, hogy ne hallgasson, hanem figyelmeztessen mindenkit, hirdesse mindenkinek, hogy Isten nem alakoskodást, nem színlelést, hanem őszinte bűnbánatot vár.
Keresztelő János életpéldája arra ösztönöz minket, hogy minden élethelyzetben és minden döntési helyzetben hallgassunk lelkiismeretünk szavára és bátran tegyük meg azt, amit Isten ilyen módon kér tőlünk. Tegyük meg, mert ez a helyes!




Árpád-házi Szent Margit ereklyéje Miskolcon


2020. január 9-én csütörtökön Újszentmargitáról a diósgyőri római katolikus templomba érkezett Árpád-házi Szent Margit csontereklyéjének egy darabja, melyet Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, bíboros adományozott 2013-ban az egyházközségnek.

Az ereklye egy hétig, január 16-ig volt látható Miskolcon: szombaton az újgyőri római katolikus templomban, vasárnap a diósgyőri római katolikus templomban volt újra látható, majd hétfőn a selyemréti római katolikus templomban , kedden Bükkszentkereszten a római katolikus templomban, szerdán pedig martinkertvárosi római katolikus templomban tekinthették meg a hívek.

A Martinkertvárosban 15 órától a 18 órakor kezdődő Szentmise végéig köszönthettük az engesztelő imádság szentjének ereklyéjét!




Árpád-házi Szent Margit (1242-1270) a magyar történelem válságos évében, a tatárjárás idején született. Édesapja IV. Béla látva az ország pusztulását, fogadalmat tett, a népe megmentéséért Istennek szentelte Margitot. Így a gyermek már 4 éves korában a domonkos apácákhoz került Veszprémbe, majd a Nyulak szigetén (jelenleg Margit-sziget) épített domonkos kolostorban nőtt fel. Margit élete teljességgel itt bontakozott ki, és később felnőttként tudatosan vállalva az édesapja fogadalmát, az engesztelő imádság, a böjt, a szegények és a betegek szolgálata töltötte ki az egész életét.



2020. január 12. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése


A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük, ami Keresztelő János által történt a Jordán folyó vizében. Keresztelő János azzal kezdte működését, hogy bűnbánatra szólította fel a népet. Ezt hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 3,2). Szavának hatását így írja le Szent Máté evangélista: „Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, Júdea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban” (Mt 3,5). Az elbeszélés tehát világosan kimondja, hogy János keresztsége egy tisztulási szertartás volt, amely a bűntől való megtisztulást, megszabadulást jelképezte.

Ez a tény megérteti velünk, hogy miért tiltakozott János és miért furcsa a mi számunkra is az, hogy Jézus is meg akar keresztelkedni. Neki ugyanis nincs szüksége a lelki megtisztulásra, hiszen nincs semmilyen bűne, ő a szent Isten. Akkor miért áll be mégis Jézus a bűnösök sorába, miért hárítja el János tiltakozását, és miért kéri kifejezetten, hogy János őt is keresztelje meg? Jézus nem azért lép a Jordán vizébe és nem azért merül alá, hogy megtisztuljon, hanem hogy ő tisztítsa meg a vizet, amely által sokak lelke megtisztul. Jézus nem kérkedik azzal a nép előtt, hogy ő a bűntelen Isten, hanem nagy alázattal áll be azok közé, akik bűnbánattal a szívükben jönnek Jánoshoz. Jézus megkeresztelkedésében azt kell meglátnunk, hogy Isten leereszkedik az emberekhez, sorsközösséget vállal a bűnösökkel. A Fiú alázatos cselekedete elnyeri a mennyei Atya tetszését, akinek hangja az égből hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Nem csak a Fiú személyében telik az Atyának kedve, hanem az ő cselekedetében is, a bűnös emberekkel való közösségvállalásban.

Az Úr megkeresztelkedésének ünnepén a saját keresztségünkre is gondolnunk kell. A születésünk napját mindannyian jól tudjuk, de azt már kevesebben tudják, hogy mikor lettek megkeresztelve. Akik felnőtt korukban részesültek ebben a szentségben, bizonyára tudják a napot, emlékeznek az eseményre, de akit kisgyermekként, csecsemőként kereszteltek meg, az nem emlékezhet. A keresztség a keresztény élet kiindulópontja. Ekkor lettünk Isten gyermekeivé, ekkor töltötte el szívünket a Szentlélek, ekkor lettünk az Egyház tagjává. A szentségek között a keresztség az első, ez az a kapu, amelyen keresztül belépünk a hit világába. A keresztség szertartása folyamán a vízzel való leöntés egy új lelkiállapotba kerülést jelképez, ezért nevezzük a lelki megtisztulás, a lelki újjászületés szentségének. A keresztség összekapcsol minket az Úr halálával és feltámadásával, mégpedig abban az értelemben, hogy mi meghalunk a bűnnek, a régi ember megszűnik, és újjászületünk Istenben, azaz új teremtménnyé, új emberré leszünk.

A mai ünnep emlékeztet az Egyház s minden megkeresztelt, Krisztushoz tartozó ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely Jézusnak a mennybemenetelkor mondott parancsából fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Talán a mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Segítsük őket, hogy elinduljanak a hit útján! Mondjuk el nekik, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni Krisztust. Semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint Jézushoz tartozni.




2020. január 6. Vízkereszt ünnepe


Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.

A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn.

Az első jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket; itt meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi.
A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar - azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint, amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1). A házszentelés (benedictio domorum) szertartása arra emlékeztet, hogy Jézus jelenlétével kitüntette, megszentelte a kánai házat.



Christus Mansionem Benedicat!”
azaz: Krisztus áldja meg e hajlékot!


A víz megszentelése a szentelmények közül a szentelő, vagy konszekráló áldások közé tartozik.

A Házszentelés, Isten keresése, a vele való találkozás és azon áldások közé tartozik, amivel valami jót idézünk elő, mert akit vagy amit megáldunk, az az Áldás forrásává válik.

A szentelés végén az ajtóra, illetve az ajtó fölé felkerül a 20†C†M†B†20 felirat. A kettéosztott évszám közé a Christus Mansionem Benedicat kezdőbetűit írjuk, melynek jelentése:Krisztus áldja meg e hajlékot!

A Házszentelés jele legyen házunk ékessége. Legyen benne örömünk, az Áldás áradjon ki a házra és a benne élőkre, tartsa meg őket egészségben szeretetben!

Házszentelésre előre egyeztetett időpontban van lehetőség.
Plébánia iroda telefonszáma: 06 46 380-065




Juhász Gyula: Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen…

1924




2020. január 5. vasárnap: KARÁCSONY UTÁNI 2. VASÁRNAP


"Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén." Sir 24,12


Az új esztendő első vasárnapján (karácsony 2. vasárnapján) még mindig ünnepi a hangulat, amelyben ott van a karácsony öröme, és az új évkezdés feszültsége is: - mit hoz a jövő? Ez ismételten a keresztény értékekre irányítja a figyelmünket.

Nagy szükségünk van az Ószövetségi olvasmány által felkínált bölcsességre, amelyről a szentíró megszemélyesítve így szól:
„A mindenség Teremtője parancsot adott nekem…. választottaim között verj gyökeret.” és mintegy válaszul a Bölcsesség: „Mint életadó gyökér egybeforrtam a néppel.”

Még maga a szentíró sem tudta, hogy az Úr Jézusban teljesednek ezek a prófétai szavak. Ha bölcsen szeretnénk berendezni életünket, csak egy utunk van, a Krisztus által felkínált út, amely az Atyához vezet.

Az Evangélium a Karácsony üzenetét és titkát idézi. Szent János evangélista himnuszt zeng, a megtestesült Bölcsességről, az Isten Igéjéről, amely közöttünk lakozott. "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek." Szent János apostol, a szeretett tanítvány tényszerű megállapítása, hogy habár Isten szeretetből megtestesült, övéi közé jött, de nem mindenki ismerte fel. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.”

Szent Pál apostol ezt még jobban kiemeli és megerősíti: „Őbenne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.” Nagyon fontos, hogy ebben a megkezdett évben, újra tudatosítsuk ezt az Istenhez való tartozásunkat.

A mai vasárnapi szentírási szakaszokat szem előtt tartva, leegyszerűsítve és érthetőbbé téve azt mondhatjuk, két út kínálkozik számunkra: Isten befogadása, vagy annak ellenkezője, Isten elutasítása. És még nem is a nagy döntésekre, vagy nagy tagadásokra kell itt gondolnunk.

Életvitelünket nézve könnyen rájöhetünk, hogy gyakran, vagy csak néha, de a fontossági listán sok minden előbbre kerül, előbbre kerülhet, mint Isten, a lélek, a vallás dolgai. Sokszor olyan dolgok töltik ki a mindennapjainkat, amelyek elfeledtetik Isten arcát, megnehezítik a felé vezető utat. Így fokozatosan, rásodródunk arra a másik útra, amely nem Isten felé vezet.

Az új év jó lehetőség arra, hogy a vallásos életünkben is új erőre kapjunk. Tennünk kellene annak érdekében, hogy a lelki élet dolgai még jobban elsőbbséget élvezzenek a mindennapjainkban, és ne temessen maga alá a sok elfoglaltság. Szent Benedek a regulájában ezt írja: "Semmit ne helyezz Isten műve elé"-, vagy ahogyan szent Ferenc fogalmaz: „a munka, az áhítat lelkét ki ne oltsa.” Ez mindenkire érvényes felszólítás. Legyen Isten a legfontosabb számunkra, és benne minden fontossá és értékessé lesz. Ez egy újabb betájolódás, irányvétel, amely megtart azon a helyes úton, amelyet Isten kínál fel számunkra.



2020. január 5. vasárnap JÉZUS SZENTSÉGES NEVÉNEK ÜNNEPE
Vízkereszt (Háromkirályok) vigíliája


A Kiskarácsonnyal szoros összefüggésben áll az Úr Jézus szent Nevének ünnepe, melyet, ha január 2-6-ika közé esik vasárnap, akkor ezen vasárnapon, ha pedig ilyen nincs, akkor január 2-án kell megünnepelni. Üdvösségünk e névben van, azért tiszteljük mi is az Egyházzal és hívjuk e szent Nevet a bűnök elleni harcokban segítségünkre. Főként ne hagyjuk elveszni ezt a szép köszöntést: «Laudetur Jesus Christus – in aeternum. Amen.» Aki az ősi katolikus üdvözlést: Dicsértessék a Jézus Krisztus-t használja, mindannyiszor 50 napi és halála óráján a megkívánt föltételek teljesítése mellett (XIII. Kelemen pápa 1759. évi szeptember 5-én kiadott rendelete szerint) teljes búcsút nyerhet. Ez ünnepen és ennek nyolcada alatt teljes búcsút nyerhet, ki meggyónik, megáldozik, legalább kis misét hallgat és templomot látogatva, Őszentsége szándékára néhány Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozik. (IX. Pius, 1866.)

Introitus: Jézus nevében hajoljon meg minden térd az égieké, a földieké és az alvilágiaké és minden nyelv vallja meg, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atyaisten dicsőségében van.




2020. január 1. – Újév napja, Szűz Mária Isten Anyja főünnepe parancsolt ünnep

Régi épületek kapuja felett gyakran látunk Mária-képet vagy Mária-szobrot. Az Egyház az esztendő kapujához Máriát, Jézus édesanyját állította oda, hogy az ő közbenjárását kérve elnyerjük Isten áldását most kezdődő új évünkre.

Áldott, békés, kegyelmekben gazdag új esztendőt!




Ó, Uram!
Múltamat irgalmasságodba,
Jelenemet szeretetedbe ajánlom,
Jövőmet gondviselésedre bízom!

(Pio atya)




A szeretetet mindig csak adni kell...

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam?
Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve.
Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben. Zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Márai Sándor: Négy évszak – December


Azt hiszem, igaza lehet Márai Sándornak. A szeretet annyira egyszerű, mégis annyira bonyolult. Valamiképpen egész életünk középpontjában a szeretet van, akár akarjuk, akár nem. Hiába van meg mindenünk, ha nem érezzük mások szeretetét, boldogtalanok vagyunk. Ha nem tudunk mások felé szeretettel fordulni, szintén boldogtalanok vagyunk. Ha nincs bennünk egy egészséges szeretet magunkkal szemben, ugyanúgy boldogtalanok vagyunk.

Miért a szeretet az életünk legfontosabb tényezője?
Mert a szeretet az Isten!




Az advent első vasárnapjától kezdődő új esztendő az Eucharisztiáé lesz.




Krisztus Király ünnepét, a római katolikus egyház főünnepei között viszonylag új keletű napot XI. Piusz pápa rendelte el. 1925-ben. A II. Vatikáni zsinat óta az utolsó évközi vasárnapon, november végén, advent első vasárnapja előtt ülik. Maga a gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségekre vezethető vissza, amely Jézus második eljövetelére, a végidők királyságára mutat.

A Jelenések könyve szerint Ő a Bárány, aki méltó arra, hogy a történelmi sorsok rejtett könyvének pecsétjét feltörje.

A kinyilatkoztatás fényénél értelmezve, a keresztény ember két világ polgára. Élete során földi hatalmasságok-kiskirályok országolnak, de az Örök haza törvényeiben a Szeretet kap koronát. Nem evilági királyi pecsétjét a Kereszthordozó diadala szentesíti.




Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!

Szent II. János Pál pápa hálaadó imája

"Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket.
Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.
Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam.
Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemért.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra.
Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.
Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.
Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok.
Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.
Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.
Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám.
Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani.
Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.
Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.
Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!"



Szent II. János Pál pápa imája Máriához

Mária, az új világ hajnala, az élők édesanyja, terád bízzuk az élet ügyét:
tekints le, ó Anyánk, a gyermekek sokaságára, akiket nem engednek megszületni;
a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett;
azokra az emberekre, akik embertelen erőszak áldozatává lesznek;
Az öregekre és a betegekre, akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek.
Tedd, hogy akik hisznek Fiadban, szilárdan
és szeretettel merjék hirdetni korunk emberének az ÉLET EVANGÉLIUMÁT.
És eszközöld ki számunkra a kegyelmet, hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk;
az örömöt, hogy egész létünkkel az életet tiszteljük és ünnepeljük;
a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla, s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva
építsük az igazság és szeretet kultúráját,
s így dicsérjük és dicsőítsük Istent, a Teremtőt, aki szereti az életet.

Forrás: Az Evangélium Vitae enciklika záró sorai









Ezen hír származási helye:
( http://martinkertvaros-plebania.hu/news.php?extend.94 )