A fatimai jelenések centenáriuma




2010. május 13-án Fatimában mondott beszédében XVI. Benedek pápa utalt a jelenések századik évfordulójára, és az ünnepség miértjéről szólva kiemelte a fatimai Üzenet központi mondanivalójának jelentőségét is: „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe, és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként.” A fatimai szentély mintegy erre válaszul elindította a centenáriumra való felkészülést: 2010 decemberében hétéves ünnepségsorozat kezdődött, amelynek témáját a második fatimai jelenés adja: Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez. Ez azt jelenti, hogy a valódi Mária-tisztelet szükségszerűen arra mutat rá, hogy minden hívő életében Isten áll a középpontban. Így tehát a fatimai Üzenet átelmélkedése azt jelenti, hogy sorra vesszük a keresztény hit fontos szempontjait, és újra felfedezzük Isten szeretetének lenyűgöző szépségét.


I. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZŐ ÜNNEPSÉGSOROZAT CÉLJA

A fatimai jelenések meghatározóak voltak a Katolikus Egyház életében, nemcsak azáltal, hogy számtalan embert megérintettek szerte a világon, hanem azáltal is, hogy szorosan kapcsolódnak az evangéliumi üzenethez, sok katolikus hitének elmélyüléséhez járultak hozzá, illetve azáltal, hogy a felhívásoknak prófétai ereje van. Az Egy-ház megerősítette, hogy a felhívások a keresztény élet megvalósítását előmozdító hihető és hiteles ajánlások.

Valóban, a fatimai Üzenet minden idők híveinek szól: nem rekedt meg egy régmúlt korszakban, hanem egy-fajta dinamizmust ad jelenünknek, és a hit új horizontjait nyitja meg az emberiség történelmének jövőjében. Mivel a fatimai események a mai kor emberéhez intéznek felhívást, az első centenáriumra való emlékezés is ennek a felhívásnak egyik eszköze kíván lenni. Nem arról van szó tehát, hogy kiemelünk egy rövid történelmi időszakot, amelynek visszhangjai a múlt egy pillanatát idézik fel.

XVI. Benedek pápa 2010. májusi zarándoklata Cova da Iriába - illetve elődeinek fatimai látogatása - valamilyen módon arra mutat rá, hogy a fatimai Üzenetben olyan elemek vannak jelen, amelyek által az Üzenet egyszerre az evangelizáció eszközévé, a megtérés útjává válhat, és segíthet a Jézus Krisztussal való találkozásban. Ezért ez a megemlékezés-sorozat igyekszik mélyebben megérteni és a mai ember számára aktuálissá tenni ezt az üzenetet; igyekszik eszközzé válni a hit megújításában és megerősítésében, valamint segítséget nyújtani Isten népének lelki növekedésében.

A centenáriumi ünnepség tehát mindenekelőtt és legfőképpen pasztorális projekt, amely leginkább a lelki dimenziót és a hittel kapcsolatos megfontolásokat emeli ki. Az ünnepség céljai ennél fogva vallásos jellegűek, mind a különböző szempontokat (teológiai, ünnepi, lelki, kateketikai stb.), mind pedig a dimenziókat tekintve (személyes, közösségi, társadalmi stb.).

A kulturális és társadalmi szempontok szintén helyet kapnak a megemlékezésekben, de mindig a misszió szemszögéből nézve: a jelenésekre való emlékezés egyrészt olyan kivételes eszköz, amely segít eljutni azokhoz, akik távol vannak az Egyháztól, másrészt a hit kifejeződése, valamint az emberi valóság keresztény megvalósulása.

A fatimai jelenések századik évfordulójára emlékező ünnepségek céljai a fent felvázolt szempontok alapján így fogalmazhatók meg:

1. A fatimai jelenések fontosságának hangsúlyozása az Egyház és a világ számára.

2. A fatimai Üzenet terjesztése országos és nemzetközi szinten. 3. A fatimai Üzenet tematikus szempontjainak és azok jelentőségének elmélyítése a keresztény életben.

4. A fatimai Üzenet teológiájának elmélyítése.

5. Pasztorális javaslatok kidolgozása a fatimai Üzenet fényében.

6. Fatima lelkiségének terjesztése.

7. Fatimához kötődő személyek, csoportok aktív részvételének elmozdítása a rendezvényeken, megemlékezésekben.

8. Ünnepségek szervezése különböző közegekben.

9. A fatimai pásztorgyermekek alakjának, mint a katekézis lehetséges alanyainak bemutatása.

10. A máriás dimenzió erősítése a hit keresztény kifejeződésében.


II. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁNAK TEMATIKÁJA

A fatimai jelenések centenáriumára való felkészülés hét évére egy tematikus programot dolgoztak ki, Lúcia nővér Emlékezéseit alapul véve.

Minden évben az Angyal, illetve a Szűzanya egy-egy jelenése kerül a középpontba, így haladunk végig a fatimai eseményeken. A tanúságtételeket és különböző teológiai elmélkedéseket alapul véve a tematika kidolgozói arra törekedtek, hogy a fatimai Üzenet alapvető gondolatait emeljék ki. Minden évhez néhány javaslatot, ajánlást rendeltek: egy különleges kifejezést a jelenések történetéből, amely alapján az egész év általános témája megfogalmazható; egy teológiai, egy katekétikai elemet, és a hívő magatartás egy-egy jellemzőjét. Minden év témájához hat tematikus alegység tartozik.

Ez a tematika a fatimai Üzenet legfontosabb elemeit fűzi fel egy vezérfonalra, kiemeli az azokat összekötő vonásokat, megkülönbözteti a fő szempontokat a másodlagosaktól, illetve felkínál egy megközelítési módot és értelmezési lehetőségeket. A terv kidolgozói arra törekedtek, hogy a tervbe egyaránt integrálják a fatimai Üzenet teológiai tartalmát és lelkiségének konkrét kifejeződéseit, amelyeket azután a különböző pasztorális elgondolásokba be lehet ágyazni:

1. a Szentháromság imádása,
2. az Eucharisztia központi szerepe,
3. megtérésre való felhívás,
4. a bűnbánat, mint a megtérés útja,
5. a katolikus hit máriás dimenziója, a bűnösök megtéréséért,
6. a pápáért és a világbékéért való imádság,
7. Jézus és Mária szívének engesztelése, és
8. a testvéri szolidaritás.

Mindezek az elemek teológiai keretben kínálnak perspektívát a fatimai lelkiség gyakorlati áhítatának jellemzőihez, melyek: a rózsafüzér imádkozása, a szentségimádás, az elsőszombati ájtatosságok, Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. Ezekből áll össze tehát egy iránymutatás, amely a liturgikus ünnepléseket, a katekézist, a lelkiséget és az áhítatgyakorlatokat, valamint a tanulást és elmélkedést segíti.
Ó emberek és népek Anyja! Te, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket; te, aki anyai szíveddel érzed a világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélektől indítva közvetlenül a te Szívedhez intézünk: öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével emberi világunkat, melyet – az emberek és népek földi és örök sorsa miatti nyugtalansággal – fölajánlunk és neked szentelünk! Mindenekelőtt neked ajánljuk és szenteljük azokat az embereket és nemzeteket, amelyeknek különösen szükségük van erre. Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”


Szent II. János Pál pápa felajánló imádsága Mária Szeplőtelen Szívének

Ó emberek és népek Anyja! Te, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket; te, aki anyai szíveddel érzed a világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélektől indítva közvetlenül a te Szívedhez intézünk: öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével emberi világunkat, melyet – az emberek és népek földi és örök sorsa miatti nyugtalansággal – fölajánlunk és neked szentelünk! Mindenekelőtt neked ajánljuk és szenteljük azokat az embereket és nemzeteket, amelyeknek különösen szükségük van erre. Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”


-------------------------------------------------------------------------------------


Ferenc pápa: A fatimai látnokok az evangéliumról tanúskodtak életükkel

Május 14-én délben a Regina caeli elimádkozásakor a szentatya beszámolt a Szent Péter téren egybegyűlt hívőknek kétnapos fatimai zarándoklatáról, és imáikat kérte, főképp a háborúk befejeződéséért. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Tegnap este visszatértem a fatimai zarándoklatról – köszöntsük a fatimai Szűzanyát! –, ezért a mai Mária-imánk különleges jelentést kap: emlékezés és prófécia kapcsolódik hozzá azok számára, akik a hit szemével nézik a történelmet. Fatimában bekapcsolódtam a hűséges, szent nép imájába, mely száz év óta folyóként hömpölyög ott, hogy Mária anyai oltalmáért esedezzem az egész világ számára. Hálát adok az Úrnak, aki megadta, hogy elmehessek a Szűzanya lábához a remény és a béke zarándokaként. Szívből köszönetet mondok a püspököknek, a Leiria-Fatima-i püspöknek, a világi hatóságoknak, a köztársasági elnöknek, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak.

Kezdettől fogva – amikor a jelenések kápolnájában hosszasan időztem csendben, az összes zarándokok imádságos csendjétől kísérve – elmélyült, szemlélődő légkör alakult ki közöttünk, amelyben imádságokat végeztünk. Mindennek a középpontjában a feltámadt Úr volt, aki az igében és az Oltáriszentségben jelen volt népe körében. Jelen volt a sok beteg között, akik a fatimai liturgikus és lelkipásztori élet főszereplői, ahogyan minden Mária-kegyhelyen is.

Fatimában a Szűz a kis Ferenc, Jácinta és Lúcia ártatlan szívét és egyszerűségét választotta ki, azt akarta, hogy ők legyenek üzenetének letéteményesei. Ezek a kisgyermekek oly kiválóan fogadták ezt, hogy a jelenések hiteles tanúinak ismerték el őket, és a keresztény élet példaképévé váltak. Ferenc és Jácinta szentté avatásával az egész Egyház szeme elé akartam állítani szoros kapcsolatukat Krisztussal és evangéliumi tanúságtételüket, de azt is az egész Egyház lelkére akartam kötni, hogy törődjön a gyermekekkel. Az ő életszentségük nem a jelenéseknek, hanem annak a hűségnek és buzgóságnak a következménye, amellyel arra a kiváltságra válaszoltak, hogy láthatták Szűz Máriát. Miután találkoztak a „szép hölggyel” – így nevezték –, gyakran imádkozták a rózsafüzért, vezekeltek, és áldozatokat hoztak, hogy elérjék a háború befejeződését és elnyerjék az isteni irgalmat a leginkább rászoruló lelkeknek.

Ma is nagy szükség van az imára és a vezeklésre, hogy kiesdjük a megtérés kegyelmét, annak a sok háborúnak a befejezését, amelyek ott vannak mindenütt a világon, és egyre csak terjednek, de azoknak a kisebb-nagyobb képtelen konfliktusoknak a végét is, amelyek eltorzítják az emberiség arcát.

Hagyjuk, hadd vezessen minket a Fatimából áradó világosság! Mária szeplőtelen szíve legyen mindig a mi menedékünk, vigaszunk és Krisztushoz vezető utunk!


A szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim, Máriára, a béke királynőjére bízom a háborúktól és konfliktusoktól sújtott népek sorsát, különösen is a Közel-Keleten élőkét. Kemény próbatételnek van kitéve nagyon sok ártatlan ember, keresztények is, muszlimok is, olyan kisebbséghez tartozók is, mint a jezidik, akik tragikus erőszakos cselekményeket és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Együtt érzek velük, megemlékezem róluk imámban, és köszönetet mondok mindazoknak, akik igyekeznek humanitárius segítséget nyújtani nekik. Bátorítom a közösségeket, hogy a párbeszéd és a társadalmi barátság útját járják, hogy olyan jövőt építsenek, amelyet az egymás iránti tisztelet, a biztonság, a béke, a mindenféle háborúskodástól való mentesség jellemez.

Tegnap Dublinban boldoggá avatták John Sullivan jezsuita papot, aki a 19. század második és a 20. század első felében élt Írországban. Életét a fiatalok tanításának és lelki képzésének szentelte. Az emberek nagyon szerették és keresték, mint a szegények és a szenvedők atyját. Adjunk hálát Istennek az ő tanúságtételéért!

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm az ivreai, a salernói, a valmontonei és a rimini híveket, valamint a Potenzából és a Mozzóból (Bergamo mellől) érkezett diákokat. Köszöntöm az „Üres babakocsik” nevű kezdeményezés résztvevőit és a Bordigherából jött anyukák csoportját: országaink jövője megkívánja mindenkitől, különösen is az intézményektől, hogy konkrétan odafigyeljünk az életre és az anyaságra. Ez a felhívás különösen is jelentős ma, amikor sok országban ma tartják az anyák napját. Ezért emlékezzünk meg hálával és szeretettel minden anyukáról, saját édesanyánkról is a mennyben, és bízzuk őket Máriára, Jézus anyjára! Most pedig azt szeretném javasolni nektek, hogy tartsunk egy kis csendet, és mindenki imádkozzon saját édesanyjáért.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va; ANSA

Magyar Kurír