____________________________________________
____________________________________________
A bemutatott szentmisék stóladÃját a martinkertvárosi plébániairodán hétfÅ‘n, kedden, szerdán, pénteken 16.00-18.00 óra között, vagy a sekrestyékben tudják befizetni a Kedves HÃvek!
____________________________________________
IGENAPTÃR 2024.
____________________________________________
Kérjük a Kedves Szülőket, hogy gyermekeik vallásos nevelését tartsák nagyon fontosnak, ezért személyes jó példaadásuk soha ne maradjon el! Vasárnapi szentmise hallgatás nélkül ne maradjon a család! Legyenek lelkiismeretesek vallási kötelezettségeink megtartásában!
____________________________________________
A Szentmise az Eucharisztia liturgikus ünneplése
Az Úr szenvedésének előestéjén ezt a parancsot adta :
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"
(1Kor 11,24--25).
Parancsát teljesÃtjük, amikor az Å‘ áldozatának emlékezetét ünnepeljük.
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"
(1Kor 11,24--25).
Parancsát teljesÃtjük, amikor az Å‘ áldozatának emlékezetét ünnepeljük.
Ezt cselekedvén azt ajánljuk föl az Atyának, amit Å maga ajándékozott nekünk: teremtésének ajándékait, a kenyeret és a bort, melyek Krisztus szavaira és a Szentlélek erejébÅ‘l Krisztus testévé és vérévé válnak: Ãgy Krisztus valóságosan és titokzatos módon jelenvalóvá válik.
Ezért az Eucharisztiát úgy kell szemlélnünk,
• mint hálaadást és dicséretet az Atyának,
• mint Krisztus és az ő teste áldozati emlékezetét,
• mint Krisztus jelenlétét szavai és lelke erejének hatására.
A II.. századból ismerjük Szent Jusztinosz vértanú tanúságát az eucharisztikus ünneplés alapszerkezetérÅ‘l. És e szerkezet mind a mai napig az összes nagy liturgia-családban azonos maradt. Ãme, mit Ãr Å‘ 155 körül, hogy a pogány Antoninus Pius (138--161) császárnak elmagyarázza, mit tesznek a keresztények:
"A Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és a falvakban egyaránt, összejövetelt tartunk. És fölolvassuk az Apostolok emlékiratait és a Próféták Ãrásait, amint azt az idÅ‘ engedi.
A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdÃt, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk.
Majd mindannyian fölállunk és közösen imát mondunk."
"Közösen imádkozunk magunkért (...) meg a többiekért, (...) hogy miután az igazságot megtanultuk, a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük, s azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök üdvösséget elnyerjük.
Imáink befejezésekor csókkal köszöntjük egymást.
Ezek után a testvérek elöljárójához kenyeret és kelyhet visznek vÃzzel vegyÃtett borral, aki kezébe veszi, dicséretet és dicsÅ‘Ãtést mond a mindenség Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki (görögül: eucharisztian), és áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott, hogy Å bennünket ezekre méltatott.
Imái és hálaadása befejezéseképpen az egész nép ráfeleli az Ãment. (...) Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az általunk diákonusoknak nevezettek minden jelenlevÅ‘nek osztanak a hálaadás kenyerébÅ‘l és a vÃzzel elegyÃtett borából, visznek belÅ‘le a távollevÅ‘knek is.â€
Az Eucharisztia liturgiája ma is alapvetően abban a szerkezetben történik, mely századokon át megmaradt. Két, szoros egységet alkotó fókusz körül bontakozik ki.
gyülekezés, igeliturgia az olvasmányokkal, a homÃliával és az egyetemes könyörgéssel;
az eucharisztikus liturgia a kenyér és a bor fölajánlásával, a konszekráló hálaadással és az áldozással.
Az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak. Valójában ugyanis az Eucharisztiában számunkra megterÃtett asztal egyszerre Isten igéjének és az Úr Testének asztala.
Nemde ugyanaz a folyamat játszódik le itt, mint a föltámadott Jézus tanÃtványaival elköltött húsvéti lakomáján? Útközben Å‘ maga magyarázta nekik az Ãrásokat, majd asztalhoz ült velük, "kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik".
AZ ÜNNEPLÉS FOLYAMATA
Valamennyien összegyűlnek. A keresztények az eucharisztikus ünneplésre egy helyen jönnek össze. Ezen a helyen a fÅ‘ hely magát Krisztust illeti, aki az Eucharisztia fÅ‘szereplÅ‘je. Å az Újszövetség fÅ‘papja. Láthatatlanul Å maga vezet minden eucharisztikus ünnepet. Åt képviselve vezeti az összejövetelt a püspök vagy a pap (Krisztusnak, a FÅ‘nek személyében cselekedve), beszédet tart az olvasmányok után, átveszi az adományokat és elmondja az eucharisztikus imádságot. Az ünneplésben valamennyien részt vesznek, mindenki a maga módján: a felolvasók, az adományvivÅ‘k, az áldoztatók és az egész nép, melynek Ãmenje a részvételt fejezi ki.
Az igeliturgia magában foglalja "a próféták Ãrásait", vagyis az Ószövetséget, és az "Apostolok emlékiratait", azaz leveleiket és az evangéliumokat; a homÃlia után -- mely arra buzdÃt, hogy a hallott igét úgy fogadjuk, mint Isten szavát, amint valójában az is, és váltsuk tettekre -- közbenjáró könyörgések következnek minden emberért az Apostol szavai szerint: "MindenekelÅ‘tt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért" (1Tim 2,1--2).
Az adományok bemutatása (offertorium): akkor az oltárhoz olykor körmenetben kenyeret és bort hoznak, melyeket a pap Krisztus nevében fölajánl az eucharisztikus áldozatban, melyben Krisztus testévé és vérévé válnak. Ez az utolsó vacsorán "a kenyeret és a kelyhet kezébe vevÅ‘" Krisztus gesztusa. "Ezt a tiszta áldozatot egyedül az Egyház ajánlja föl a TeremtÅ‘nek, az Å teremtésébÅ‘l hálaadással ajánlva föl neki." Az adományok fölajánlása az oltáron Melkizedek gesztusát idézi, és a TeremtÅ‘ ajándékait Krisztus kezére bÃzza. Å a maga áldozatában tökéletessé teszi az ember minden áldozatot bemutató törekvését.
A keresztények az Eucharisztiának szánt kenyér és bor mellett kezdettÅ‘l fogva a rászorulók támogatására is vittek magukkal adományokat. E gyűjtési szokás (collectahttp://szentmihaly.hu/tort/plugins/editors/fckeditor/editor/css/images/fck_anchor.gif); padding-left: 18px; background-position: 0px 50%; background-repeat: no-repeat no-repeat; ">) mindig aktuális, és Krisztus példája serkenti, aki szegény lett, hogy minket gazdaggá tegyen: "A jómódúak és aki akar -- ki-ki szándékának megfelelÅ‘en -- adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljárónál helyezik letétbe, s az belÅ‘le gondoskodik az árvákról és özvegyekrÅ‘l és azokról, akik betegség vagy más ok miatt szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzöttekrÅ‘l és az átutazó idegenekrÅ‘l; egyszóval mindenkin segÃt, aki rászorul."
Az anafora (kánon): az eucharisztikus imádsággal, a hálaadó és átváltoztató imádsággal elérkezünk az ünneplés szÃvéhez és csúcsához:
A prefációban az Egyház Krisztus által a Szentlélekben hálát ad az Atyának minden művéért, a teremtésért, a megváltásért és a megszentelésért. Az egész közösség csatlakozik ahhoz a szüntelen dicsérethez, melyet az égi Egyház, az angyalok és a szentek a háromszor szent Istennek énekelnek.
Az epiklézisben az Egyház kéri az Atyát, hogy küldje el Lelkét (vagy áldásának hatalmát) a kenyérre és a borra, hogy az Šereje által Jézus Krisztus Testévé és Vérévé váljanak; és hogy azok, akik részesednek az Eucharisztiában, egy test és egy lélek legyenek (egyes liturgiákban az epiklézist az anamnézis után helyezik).
Az alapÃtás elbeszélésében Krisztus cselekedetének és szavainak ereje, valamint a Szentlélek hatalma a kenyér és a bor szÃne alatt szentségileg megjelenÃtik Krisztus Testét és Vérét, a kereszten egyszer s mindenkorra fölajánlott áldozatát.
Az ezt követÅ‘ anamnézisben az Egyház megemlékezik Jézus Krisztus szenvedésérÅ‘l, föltámadásáról és dicsÅ‘séges eljövetelérÅ‘l; bemutatja az Atyának az Fia áldozatát, aki megbékéltet bennünket Åvele.
A közbenjáró imádságokban az Egyház kifejezi, hogy az Eucharisztiát az egész mennyei és földi Egyházzal, élőkkel és holtakkal együtt ünnepli, közösségben az Egyház pásztoraival, a Pápával, a megyéspüspökkel, papságával és diákonusaival, s az egész Egyház összes püspökeivel és egyházaikkal.
Az áldozásban (kommunióban), melyet a Miatyánk és a kenyértörés elÅ‘z meg, a hÃvÅ‘k a "mennybÅ‘l való kenyeret" és az "üdvösség kelyhét" veszik, Krisztus Testét és Vérét, aki önmagát adta "a világ életéért" (Jn 6,51).
Mivel ez a kenyér és ez a bor Å‘si kifejezés szerint "eucharisztizált","ezt a táplálékot mi Eucharisztiának nevezzük, melybÅ‘l senki kÃvülálló nem részesülhet, csak az, aki igaznak fogadja el a tÅ‘lünk kapott tanÃtást és megmosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdÅ‘jében és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta."
Ezért az Eucharisztiát úgy kell szemlélnünk,
• mint hálaadást és dicséretet az Atyának,
• mint Krisztus és az ő teste áldozati emlékezetét,
• mint Krisztus jelenlétét szavai és lelke erejének hatására.
A II.. századból ismerjük Szent Jusztinosz vértanú tanúságát az eucharisztikus ünneplés alapszerkezetérÅ‘l. És e szerkezet mind a mai napig az összes nagy liturgia-családban azonos maradt. Ãme, mit Ãr Å‘ 155 körül, hogy a pogány Antoninus Pius (138--161) császárnak elmagyarázza, mit tesznek a keresztények:
"A Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és a falvakban egyaránt, összejövetelt tartunk. És fölolvassuk az Apostolok emlékiratait és a Próféták Ãrásait, amint azt az idÅ‘ engedi.
A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdÃt, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk.
Majd mindannyian fölállunk és közösen imát mondunk."
"Közösen imádkozunk magunkért (...) meg a többiekért, (...) hogy miután az igazságot megtanultuk, a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük, s azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök üdvösséget elnyerjük.
Imáink befejezésekor csókkal köszöntjük egymást.
Ezek után a testvérek elöljárójához kenyeret és kelyhet visznek vÃzzel vegyÃtett borral, aki kezébe veszi, dicséretet és dicsÅ‘Ãtést mond a mindenség Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki (görögül: eucharisztian), és áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott, hogy Å bennünket ezekre méltatott.
Imái és hálaadása befejezéseképpen az egész nép ráfeleli az Ãment. (...) Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az általunk diákonusoknak nevezettek minden jelenlevÅ‘nek osztanak a hálaadás kenyerébÅ‘l és a vÃzzel elegyÃtett borából, visznek belÅ‘le a távollevÅ‘knek is.â€
Az Eucharisztia liturgiája ma is alapvetően abban a szerkezetben történik, mely századokon át megmaradt. Két, szoros egységet alkotó fókusz körül bontakozik ki.
gyülekezés, igeliturgia az olvasmányokkal, a homÃliával és az egyetemes könyörgéssel;
az eucharisztikus liturgia a kenyér és a bor fölajánlásával, a konszekráló hálaadással és az áldozással.
Az igeliturgia és az eucharisztikus liturgia egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak. Valójában ugyanis az Eucharisztiában számunkra megterÃtett asztal egyszerre Isten igéjének és az Úr Testének asztala.
Nemde ugyanaz a folyamat játszódik le itt, mint a föltámadott Jézus tanÃtványaival elköltött húsvéti lakomáján? Útközben Å‘ maga magyarázta nekik az Ãrásokat, majd asztalhoz ült velük, "kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik".
AZ ÜNNEPLÉS FOLYAMATA
Valamennyien összegyűlnek. A keresztények az eucharisztikus ünneplésre egy helyen jönnek össze. Ezen a helyen a fÅ‘ hely magát Krisztust illeti, aki az Eucharisztia fÅ‘szereplÅ‘je. Å az Újszövetség fÅ‘papja. Láthatatlanul Å maga vezet minden eucharisztikus ünnepet. Åt képviselve vezeti az összejövetelt a püspök vagy a pap (Krisztusnak, a FÅ‘nek személyében cselekedve), beszédet tart az olvasmányok után, átveszi az adományokat és elmondja az eucharisztikus imádságot. Az ünneplésben valamennyien részt vesznek, mindenki a maga módján: a felolvasók, az adományvivÅ‘k, az áldoztatók és az egész nép, melynek Ãmenje a részvételt fejezi ki.
Az igeliturgia magában foglalja "a próféták Ãrásait", vagyis az Ószövetséget, és az "Apostolok emlékiratait", azaz leveleiket és az evangéliumokat; a homÃlia után -- mely arra buzdÃt, hogy a hallott igét úgy fogadjuk, mint Isten szavát, amint valójában az is, és váltsuk tettekre -- közbenjáró könyörgések következnek minden emberért az Apostol szavai szerint: "MindenekelÅ‘tt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért" (1Tim 2,1--2).
Az adományok bemutatása (offertorium): akkor az oltárhoz olykor körmenetben kenyeret és bort hoznak, melyeket a pap Krisztus nevében fölajánl az eucharisztikus áldozatban, melyben Krisztus testévé és vérévé válnak. Ez az utolsó vacsorán "a kenyeret és a kelyhet kezébe vevÅ‘" Krisztus gesztusa. "Ezt a tiszta áldozatot egyedül az Egyház ajánlja föl a TeremtÅ‘nek, az Å teremtésébÅ‘l hálaadással ajánlva föl neki." Az adományok fölajánlása az oltáron Melkizedek gesztusát idézi, és a TeremtÅ‘ ajándékait Krisztus kezére bÃzza. Å a maga áldozatában tökéletessé teszi az ember minden áldozatot bemutató törekvését.
A keresztények az Eucharisztiának szánt kenyér és bor mellett kezdettÅ‘l fogva a rászorulók támogatására is vittek magukkal adományokat. E gyűjtési szokás (collectahttp://szentmihaly.hu/tort/plugins/editors/fckeditor/editor/css/images/fck_anchor.gif); padding-left: 18px; background-position: 0px 50%; background-repeat: no-repeat no-repeat; ">) mindig aktuális, és Krisztus példája serkenti, aki szegény lett, hogy minket gazdaggá tegyen: "A jómódúak és aki akar -- ki-ki szándékának megfelelÅ‘en -- adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljárónál helyezik letétbe, s az belÅ‘le gondoskodik az árvákról és özvegyekrÅ‘l és azokról, akik betegség vagy más ok miatt szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzöttekrÅ‘l és az átutazó idegenekrÅ‘l; egyszóval mindenkin segÃt, aki rászorul."
Az anafora (kánon): az eucharisztikus imádsággal, a hálaadó és átváltoztató imádsággal elérkezünk az ünneplés szÃvéhez és csúcsához:
A prefációban az Egyház Krisztus által a Szentlélekben hálát ad az Atyának minden művéért, a teremtésért, a megváltásért és a megszentelésért. Az egész közösség csatlakozik ahhoz a szüntelen dicsérethez, melyet az égi Egyház, az angyalok és a szentek a háromszor szent Istennek énekelnek.
Az epiklézisben az Egyház kéri az Atyát, hogy küldje el Lelkét (vagy áldásának hatalmát) a kenyérre és a borra, hogy az Šereje által Jézus Krisztus Testévé és Vérévé váljanak; és hogy azok, akik részesednek az Eucharisztiában, egy test és egy lélek legyenek (egyes liturgiákban az epiklézist az anamnézis után helyezik).
Az alapÃtás elbeszélésében Krisztus cselekedetének és szavainak ereje, valamint a Szentlélek hatalma a kenyér és a bor szÃne alatt szentségileg megjelenÃtik Krisztus Testét és Vérét, a kereszten egyszer s mindenkorra fölajánlott áldozatát.
Az ezt követÅ‘ anamnézisben az Egyház megemlékezik Jézus Krisztus szenvedésérÅ‘l, föltámadásáról és dicsÅ‘séges eljövetelérÅ‘l; bemutatja az Atyának az Fia áldozatát, aki megbékéltet bennünket Åvele.
A közbenjáró imádságokban az Egyház kifejezi, hogy az Eucharisztiát az egész mennyei és földi Egyházzal, élőkkel és holtakkal együtt ünnepli, közösségben az Egyház pásztoraival, a Pápával, a megyéspüspökkel, papságával és diákonusaival, s az egész Egyház összes püspökeivel és egyházaikkal.
Az áldozásban (kommunióban), melyet a Miatyánk és a kenyértörés elÅ‘z meg, a hÃvÅ‘k a "mennybÅ‘l való kenyeret" és az "üdvösség kelyhét" veszik, Krisztus Testét és Vérét, aki önmagát adta "a világ életéért" (Jn 6,51).
Mivel ez a kenyér és ez a bor Å‘si kifejezés szerint "eucharisztizált","ezt a táplálékot mi Eucharisztiának nevezzük, melybÅ‘l senki kÃvülálló nem részesülhet, csak az, aki igaznak fogadja el a tÅ‘lünk kapott tanÃtást és megmosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdÅ‘jében és úgy él, ahogyan azt Krisztus meghagyta."
A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján (1311-1419)
Krisztus testének és vérének egyesÃtése legyen a szent áldozásban lelkünk üdvösségére.
Szentmise előtti ima
Jóságos Istenem, áldd meg azokat, akik már itt vannak a templomban, oltalmazd azokat, akik úton vannak a templom felé, Bocsáss meg azoknak, akik készülÅ‘dnek, de sohasem érnek ide és légy irgalmas azokhoz, akik sohasem készülÅ‘dnek a templomba. Ãmen.
Gyónjunk rendszeresen!
Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok akik megmossák ruháikat a Bárány vérében†(Jel 22,14).
Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs. A kevélyek, sajnos Ãgy gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!â€
Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs. A kevélyek, sajnos Ãgy gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!â€
A gyónás hatalma
A láncok, melyek fogva tartottak, lehullottak rólam,
Isten kegyelméből a szegény rab kiszabadult.
És a menny erÅ‘s keze felfrissÃti a lelket,
ahogy a friss nyári szél felborzolja a tengert.
Kegyelemért kiáltottam, térdre rogytam,
és bevallottam, s szÃvem csordultig telt bánattal,-
percekbe telt, és a hosszú évek vétkei
úgy peregtek le lelkemről, mint a szavak nyelvemről.
És most áldott legyen az Isten, az édes Úr, ki meghall!
Sem a hegyi zerge, sem az ég madarai,
sem a sötét hullám, mely az árral vágtat,
nem oly szabad, mint én vagyok.
Frederick William Farber
____________________________________________